PK BH 1992/310
PK BH 92/05/310
1992.05.01.
A védjegyoltalom feltételeinek elbírálásánál azt kell vizsgálni, hogy a megjelölés nem alkalmas-e megtévesztésre az áru tulajdonságai tekintetében és megkülönböztethető-e más áruktól [1969. évi IX. tv. (vt.) 1. §, 2. § (3) bek., b) pont, 3. § (1) bek. a) pont, 38. §, 40. § (3) bek.; 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM r. 2. § (1) bek.].
A kérelmező bejelentésében az Országos Találmányi Hivataltól kérte a 25. áruosztályba tartozó „Ruházati Cikkek, lábbelik, fejrevalók” termékekre az „Americanwear” szóvédjegy oltalomban részesítését és lajstromozását.
A hivatal határozatával a védjegybejelentést elutasította.
Határozatának indokolásában megállapította, hogy a bejelentett megjelölés összetett szó, amelynek az első tagja American=amerikai, a második tagja wear=viselet. Mivel ebben a szóösszetételben a Style - stílus - általánosítással az amerikai viseleti módra utal, mint az áru szó nem szerepel, a hivatali álláspontja szerint az Americanwear nem a ruházati cikkek amerikai stílusára, hanem megtévesztően az áruknak az amerikai földrészről való helyére utal. A bejelentett megjelölés ezért nem alkalmas áruknak más áruktól való megkülönböztetésére, és megtévesztő is, ezért a védjegyről szóló, 1969. évi IX. törvény (Vt.) 2. §-ának (1) bekezdésére, valamint a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva utasította el a bejelentést.
A kérelmező a Vt. 38. §-ának (1) bekezdése alapján kérte a Fővárosi Bíróságtól az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását, a védjegyoltalom megadását.
Az elsőfokú bíróság végzésével a megváltoztatási kérelmet elutasította. Végzésének indokolása szerint a bejelentett megjelölés megtévesztően utal a védeni kívánt termékek származási helyére, mert a kérelmező cég székhelye nem Amerikában, hanem Nagy-Britanniában van. A megjelölés alkalmas a vásárlók megtévesztésére, ezért a Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a Vt. végrehajtására vonatkozó 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM együttes rendelet (Vhr.) 2. §-ának (1) bekezdése alapján volt indokolt a bejelentés elutasítása.
A végzés ellen a kérelmező fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a védjegyoltalom megadását. Fellebbezésében azzal érvelt, hogy a bejelentett megjelölés fantáziaszó, amely az elsőfokú végzés indokaival szemben alkalmas áruknak más áruktól való megkülönböztetésére.
A fellebbezés nem alapos.
A Vt. 1. §-a szerint e törvény alapján védjegyoltalomban részesülhet minden olyan megjelölés, amely alkalmas áruknak és más szolgáltatásoknak (továbbiakban: áru) más áruktól való megkülönböztetésre, és amelynek oltalmát a törvény nem zárja ki. A Vt. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja ilyen kizáró rendelkezést tartalmaz, mert úgy rendelkezik, hogy nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha megtévesztésre alkalmas. A Vhr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint pedig megtévesztésre alkalmas a megjelölés különösen akkor, ha az áru tulajdonsága, minősége, rendeltetése, származása tekintetében félrevezetheti a vásárlókat, vagy ha másnak közismert védjegyével azonos, illetőleg azzal összetéveszthető. Az oltalmazhatóság elbírálásánál ezért vizsgálni kellett azt, hogy a megkülönböztethetőség hiánya vagy a megtévesztésre való alkalmassága, illetve ezeknek az okoknak együttes fennállása alapot adott-e az elutasításra. A kérelmezők téves fellebbezési érveivel szemben az Americanwear nem határozott jelentés nélküli fantáziaszó, hanem egyértelműen meghatározott, jelentése: amerikai viselet. Ez az összetett szó azonban nem az áru származási helyére utal, hanem egy rendkívül általánosítva meghatározott ruhaviseletre. Nincsen jelentősége ebből a szempontból annak, hogy a Style szó a megjelölésében nem szerepel, mert a viselet szó erre utal, nem származási helyet tüntet fel, hasonlóan ahhoz, hogy pl. a tiroli, párizsi stb. viseleten sem az áru származási helyét kell érteni, hanem a tiroli, párizsi stílusnak, divatnak megfelelően készült árukat.
Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha a megjelölés az áru valóságnak megfelelő származási helyét tüntette volna fel, védjegyoltalomban akkor sem lett volna részesíthető, mert a Vt. 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint - többek között - a megjelölésnek nincsen megkülönböztető jellege akkor, ha kizárólag az áru fajtáját, minőségét, mennyiségét, jellemzőit, rendeltetését, értékét, származási helyét vagy előállítási idejét tünteti fel.
Ebben az esetben a megjelölés tág körű általánosítással az amerikai viseleti módra utal, mint az áru jellemzőjére. A kérelmező bejelentése tehát ilyen értelemben sem alkalmas megkülönböztetésre. Védjegyoltalomban való részesítése azzal a következménnyel járna, hogy a rendkívül széles körre kiterjedő árukon, az amerikai földrészen szokásos bármely viseleti jelleget, mint jellemzőt nem lehetne feltüntetni. A Vt. 2. §-a (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel a Vt. 1. §-ának a) pontja alapján volt ezért indokolt a bejelentés elutasítása.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést a Vt. 40. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján - részben módosított indokai alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 20 948/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás