PK BH 1992/312
PK BH 92/05/312
1992.05.01.
Elbirtoklással való tulajdonszerzésre alapított igény elbírálásánál az elbírálási idő leteltekor fennálló tényleges birtokviszonyokat kell alapul venni [Ptk. 121. §].
Az sz.-i lakóház, udvar és szőlő megjelölésű zártkerti ingatlan 1/2-1/2 arányban a felperesek tulajdonában áll, akik ennek tulajdonjogát 1974-ben vétel jogcímén szerezték meg. Az ezzel szomszédos ingatlan eredetileg S. Á. tulajdona volt, aki azt 1975-ben ugyancsak vétel címén szerezte. S. Á. tulajdonszerzéskor a két ingatlan telekhatárán kerítés felállítását tervezte, az ennek érdekében vásárolt betonoszlopokat azonban ugyanabban az évben eladta a felpereseknek. A felperesek ezeket a betonoszlopokat az utcafronttal mért, mintegy 80 méteres szakaszon az általuk megjelölt telekhatáron felállították, és azokon drótfonatú kerítést létesítettek. A kerítés egyenes vonalú folytatásaként alakították ki melléképületeiket és a melléképületek utáni belső udvart.
Az alperesek tulajdonszerzése a felperesek által kialakított telekhatár mellett történt, és a felek e szerint birtokolták ingatlanaikat 1988-ig háborítatlanul. Ekkor a felperesek egy szakértői felmérésre hivatkozással az alperesektől az ingatlanukból a két ingatlan teljes hosszában elfoglalt 90 cm széles területrész birtokbaadását igényelték.
Az alperesek ennek az igénynek a teljesítésétől elzárkóztak. Állították, hogy a felperesek távollétükben a telekhatárnak a melléképület folytatásaként kialakult belső szakaszán kerítést létesítettek, amellyel a korábbi használatot a terhükre változtatták meg. Emiatt államigazgatási eljárás keretében kérték a felperesi birtokháborítás megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. Ezt a kérelmüket utóbb visszavonták.
A felperesek keresetükben a két ingatlan között húzódó telekhatár megállapítását, az alperesi többlethasználat megállapítását és a többletterület birtokbaadását kérték.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték; viszontkeresetet terjesztettek elő annak megállapítása iránt, hogy a felperesek által tényleges használattal 1975-ben kialakított telekhatártól az ő területük felé eső felperesi ingatlanrészre elbirtoklás jogcímén tulajdonjogot szereztek.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő a szemlekor a tényleges állapotot rögzítve megállapította, hogy az ingatlanoknak az utcafronttal a melléképületig létesített, betonoszlopos kerítéssel lezárt szakaszán, illetőleg a melléképületek által határolt részén az ingatlan-nyilvántartási határhoz képest a tényleges használati határ a felperesi ingatlan terhére az utcafronti részen 0,9 méterrel, a melléképületek sarokpontjánál pedig 0,4 méterrel eltér.
Itt a jelenlegi telekhatárban egy törésvonal található, amelyet követő szakaszon a térképi állapot és a birtokállapot egybeesik. Ehhez képest az alperesek a felperesi ingatlanból 50 m2 területet birtokolnak.
Az elsőfokú bíróság a telekrendezéshez történő elvi engedély beszerzése érdekében a tárgyalást felfüggesztette. Az elvi engedély megadása után folytatott további eljárás eredményeként meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, az alperesi viszontkeresetnek helyt adva, megállapította, hogy a peres felek ingatlanai között húzódó határvonal a jelenlegi birtokállapotnak felel meg, mert az alperesek elbirtoklás jogcímén tulajdonjogot szereztek a felperesi ingatlanból használt többletterületre. Rendelkezett ennek megfelelően a határkiigazítás ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetéséről. A bizonyítékok mérlegelésével megállapította, hogy a telekhatárt a felperesek 1975-ben maguk alakították ki, így a terhükre jelentkező birtoklással az elbirtoklás még a jogelőd idejében megkezdődött, s az alperesek által folytatva az elbirtoklással való tulajdonszerzés 1985-ben bekövetkezett.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kötelezte az alpereseket a telekalakítási engedély csatolására, és ennek érdekében a per tárgyalását felfüggesztette.
A megyei tanács vb műszaki osztálya jogerős határozatával a telekhatár-rendezést a korábbi elvi engedélytől eltérően a jelenlegi használattal kialakult törésvonal fenntartása nélkül engedélyezte.
A másodfokú bíróság ezt követően hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a peres felek ingatlanai közötti határt az ingatlan-nyilvántartás szerinti térképi vonalban határozta meg. Az alperesi viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alpereseket, hogy a térképi határhoz képest elfoglalt területet adják a felperesek birtokába. Rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről. Az ítélet indokolása szerint a jogerős telekalakítási határozathoz képest az alperesek a melléképületeket követő törésvonal melletti részben kisebb területet használnak, így az engedély és a tényleges birtoklás közötti eltérés miatt az elbirtoklás anyagi jogi feltétele hiányzik [Ptk. 121. § (4) bek.]. Az elbirtoklás hiányában a földrészletek közötti határvonalat az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatározni, és az ehhez képest jelentkező azt a többletterületet, amelyet nem a tulajdonos használt, a Ptk. 98. §-a értelmében a birtoklásra jogosult tulajdonos birtokába kell adni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperesek az államigazgatási eljárásban arra hivatkozással fordultak birtokvédelemért a szakigazgatási szervhez, hogy a felperesek a telek hátsó részére „kb. 20 m hosszan, 50 cm szélesen kerítést készítettek telkük kárára”. Ezt a kérelmüket ugyan visszavonták, de a peres eljárás során előterjesztett viszontkeresetükben arra a területrészre kérték elbirtoklás címén tulajdonjoguk megállapítását, amelyet a felperesi kerítés és melléképületek kialakításával meghatározott telekhatár mellett 1988-ig háborítatlanul birtokoltak. A felperesek az alperesi elbirtoklás bekövetkezése után önkényesen alakították ki a törésvonalat kerítés létesítésével a melléképületeket követő udvari szakaszon.
A bíróságnak ezért tisztázni kell a területfoglalás körülményeit, ezzel kapcsolatban tényállást kell megállapítania. Ennek fokozott jelentősége van egyrészt azért, mert az alperesek törésmentes határvonal kialakítását kérték, a törésvonal az önkényes kerítésépítéssel állt elő álláspontjuk szerint, másrészt azért van jelentősége, mivel az alpereseket az elsőfokú bíróság úgy tájékoztatta - éppen az előbbi vizsgálódás elmulasztása miatt -, hogy csak a szakértői vizsgálatkor ténylegesen birtokban tartott terület tekintetében hivatkozhatnak elbirtoklásra; és ebben a körben kötelezte az alpereseket elvi engedély beszerzésére.
Az alperesek viszontkeresete egybeesik a másodfokú eljárás során beszerzett telekhatár-rendezési engedéllyel. Ezért a jogi képviselő nélkül eljárt alpereseknek a bíróság általi téves tájékoztatása olyan eljárási szabálysértés, amely miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte mindkét fokon eljáró bíróság által hozott ítéletet, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az új eljárásban vizsgálni kell az elbirtoklási idő leteltekor fennálló tényleges birtokviszonyokat, mert csak ennek eredményeként lehet az alperesi viszontkereset tárgyában dönteni. A helyes tájékoztatási kötelezettség a bíróságot a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése, illetve amennyiben az új eljárásban jogi képviselővel járnak el, a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése alapján terheli. (P. törv. I. 20 557/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás