PK BH 1992/316
PK BH 92/05/316
1992.05.01.
Birtokháborítással összefüggően érvényesített kártérítési igény elbírálásának szempontjai [Ptk. 339. §].
Az alperes szóban kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta id. G. I. és felesége 6726 négyzetméter területű külterületi mezőgazdasági ingatlanát 1983-ban 15 000 forintért. A vételárat kifizette, az ingatlant birtokba vette, és ettől az időtől kezdve fizette az ingatlan adóját is. Id. G. I. 1986-ban meghalt. Halála után örökösei és az özvegye felajánlották az alperesnek a tulajdonviszonyok rendezését.
Erre azonban nem került sor, mert az alperes ingatlanszerzési korlátozás alá esett. A tulajdonosok ezt követően felajánlották az ingatlant térítésmentesen az államnak, azt azonban nem közölték, hogy az ingatlan az alperes birtokában van. Az ingatlan az állam tulajdonába került, és a községi szakigazgatási szerv a felperesnek adta azt bérbe.
A felperes 1988. április 28-án kötött bérleti szerződést. Ezt megelőzően az alperes is kérte, hogy a területet részére adja a szakigazgatási szerv bérbe, ezt a kérést azonban nem teljesítették, 1988. április 19-én pedig felszólították, hogy a területet adja a felperes birtokába.
A felperes már 1988-ban meg akarta művelni a földet, ebben azonban az alperes megakadályozta. A felperes kérelme alapján a K.-i Közös Tanács V. B. szakigazgatási szerve kötelezte az alperest, hogy a területet adja a felperes birtokába. A szakigazgatási szerv határozatának a megváltoztatása iránti keresetét a bíróság elutasította. 1989. március 28-án az alperes a bírósági tárgyaláson kijelentette, hogy a területet hajlandó a felperes birtokába adni. A felperes meg is kezdte az ingatlan művelését, elvetette a korábban vásárolt csemegekukoricát, de a vetést nem öntözte, se nem kapálta, hanem leszecskázta.
A felperes keresetében 154 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni azzal az indokkal, hogy megakadályozta, hogy 1988. és 1989. években a területet művelje, így elesett a terület jövedelmétől.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 22 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes birtokháborító magatartásával megakadályozta a felperest, hogy a területet 1988-ban művelje, ezzel neki kárt okozott. Az elérhető jövedelem összegét szakértői vélemény alapján 25 000 forintba határozta meg, ezt azonban csökkentette 3000 forinttal, részben azzal az indokkal, hogy a 25 000 forint tartalmazza az el nem végzett munka értékét is, amiért a felperes nem dolgozott. Az 1989. évre a kártérítést nem látta megállapíthatónak, mert ekkor az alperes magatartásával már nem akadályozta a felperest a birtoklásban és a használatban.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a marasztalás összegét 50 000 forintra felemelte. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság indokolatlanul csökkentette az egy évre eső 25 000 forint elmaradt haszon összegét 3000 Ft-tal, mert a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése ebben az esetben nem alkalmazható. 1989. évre azzal az indokkal állapította meg a kártérítést, mert a felek között folyamatban levő per kimenetele bizonytalan és ez a per adott okot arra, hogy a felperes nem művelte a területet. A perre az alperes adott okot, így az 1989. évi kártérítési kötelezettség ennek a folyománya.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság az alperest a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése felhívásával ugyan, de ténylegesen azért mentesítette 3000 Ft megfizetése alól, mert a 25 000 forint „haszon” magában foglalja a munka értékét is, amit a felperes nem végzett el, tehát ez kárként sem értékelhető.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a másnak jogellenes magatartással okozott kárt kell megtéríteni. Az alperes nem valósított meg olyan magatartást, amelyből a felperesnek kára származott volna az 1989. évi gazdasági időszakban. Nem akadályozta a felperest a terület birtoklásában, használatában, művelésében. A felperes meg is kezdte a művelést, a területét bevetette. Kapálni azonban már nem kapált, a terület elgazosodott, aminek az volt az oka, hogy a felperes nem látott biztosítékot arra, hogy megtarthatja a terület. Saját magatartására vezethető vissza az abból eredő kár, hogy nem folytatta tovább a művelést. Az nem lehet káralap, hogy a felek között per volt folyamatban, és a felperes elbizonytalanodott. Azt a körülményt pedig, hogy az alperes mennyiben adott okot a perre, a perköltség megállapításánál kell figyelembe venni. Nem lehet az alperes károkozó magatartásaként értékelni, hogy a felek számára a per kimenetele bizonytalan volt. Az alperes a bíróság előtt azt jelentette ki, hogy a területet a felperes birtokába adja, azt nem kívánja művelni. Ezzel elhárult a felperes elől minden akadály attól, hogy megfelelő módon művelésbe vegye a területet. 1989. március 28-tól ezért az alperessel szemben birtokháborító magatartást és ebből eredő kártérítési kötelezettséget nem lehet megállapítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (P. törv. I. 20 387/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás