PK BH 1992/318
PK BH 92/05/318
1992.05.01.
I. Nem vagyoni kártérítési igény a szülőjét elvesztő kiskorú gyermek javára [Ptk. 354. §]1.
II. A gépjárművek kötelező felelősségbiztosítására alapított kártérítési igény a biztosítóintézettel szemben közvetlenül érvényesíthető [Ptk. 559. § (1) bek., 567. § (3) bek.; 42/1970. (X. 27.) Korm. r. 9. § (1) bek.*
Az alperes 1988. november 5-én, ittasan vezetve gépkocsiját, halálra gázolta a kerékpáron szabályosan közlekedő T. J.-t. Felelősségét a gázolásért a büntetőbíróság megállapította, és őt szabadságvesztés büntetésre ítélte. A bűncselekmény elkövetésekor az elhunytnak három kiskorú gyermeke volt, közülük kettő iskoláskorú (az egyik a 9 éves T. G., a másik a 11. éves T. J.); nevelésük teljesen az özvegyre hárult. Apjuk rendkívüli körülmények között történt elvesztése folytán személyiségük is károsodott, tanulmányi eredményük romlott, zárkózottá, visszahúzódóvá váltak.
Az elhunyt özvegye, az I. r. felperes, valamint a gyermekei, a II. r. és a III. r. felperesek keresetükben eredetileg a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása alapján a biztosító ellen indítottak keresetet, amelyben a II. r. és a III. r. felperes javára fejenként 50 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére való kötelezését kérték. Az I. r. felperes - elmaradt haszon címén - 2000 forint havi járadék megfizetését kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésében azt állapította meg, hogy a biztosítót tévesen jelölték meg alperesként. Felhívta az I. r. felperest, hogy alperesként a kárt okozót vonja perbe. E végzés alapján történt az alperes perbe vonása, és került sor a biztosítóintézet perbe történt beavatkozására.
Az alperes a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, védekezést nem terjesztett elő. A biztosító, mint beavatkozó kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a II. és III. r. felperesek javára személyenként 25 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Pszichológus szakértői vélemény alapján megállapította, hogy édesapjuk rendkívüli halála személyiségfejlődésüket, pszichés állapotukat hátrányosan befolyásolta, ezzel életüket súlyosan megnehezítette. Az I. r. felperes keresetét a bíróság elutasította.
Az ítélet ellen a felperesek és az alperes fellebbeztek. A II. és III. r. felperesek kérték a megállapított összeg felemelését. Az I. r. felperes fellebbezésében a kereseti kérelmének megfelelően kérte az alperes marasztalását. Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a nem vagyoni kártérítés megtérítése iránti keresetet elutasította. Helybenhagyta az ítéletnek azt a rendelkezését, amelyben az elsőfokú bíróság elutasította az I. r. felperes keresetét. Az indokolás lényege szerint az a körülmény, hogy az édesapa elvesztése a gyermekekre negatív pszichés hatást gyakorolt, nem eredményezi a társadalmi életben való részvételüknek vagy életüknek tartós vagy súlyos elnehezülését. Az, hogy a gyermekek a megváltozott helyzethez eddig nem tudtak alkalmazkodni, nem jelenti, hogy az idő előrehaladtával ez a helyzet nem változhat. Tanulmányi eredményük már javul, barátaik megmaradtak, de velük szemben zárkózottabbak lettek. Ezzel a káresemény nem nehezítette meg a társadalmi életben való részvételüket, ezért a Ptk. 354. §-ának a feltételeit nem látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság az I. r. felperes keresetét elutasító rendelkezést az elsőfokú bíróság helyesnek elfogadott indokai alapján hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 567. §-ának (3) bekezdésében adott törvényi felhatalmazás alapján a gépjármű kötelező felelősségbiztosításáról külön jogszabály rendelkezik. Ezért a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a felelősségbiztosításra vonatkozó általános szabályokkal szemben a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása esetében a 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a károsult igényét a biztosítóval szemben a bíróság előtt közvetlenül érvényesítheti. Törvényt sértett ezért az elsőfokú bíróság, amikor lényegében megtagadta a felperes által a biztosító alperessel szemben benyújtott keresetlevél alapján a per lefolytatását, és arra hívta fel a felperest, hogy keresetét a közvetlen károkozóval szemben nyújtsa be.
A Ptk. 354. §-a szerint nem vagyoni kártérítést akkor lehet követelni, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A hozzátartozó elvesztése esetén a társadalmi életben való részvétel, illetőleg az élet megnehezülésének a megállapításához nincs szükség valamilyen kóros állapot bekövetkezésének a bizonyítására. Azt kell vizsgálni, hogy a káresemény milyen társadalmi hatást gyakorolt a hozzátartozóra, hogyan befolyásolta élete alakulását. Mindig az adott helyzet körülményei között kell mérlegelni, hogy mit jelent, ha egy család elveszíti a szülőt, és kiskorú gyermekek árván maradnak. A kiskorú gyermekek felneveléséhez - az esetek túlnyomó többségében - szükség van mindkét szülőre, akiknek - az egyiknek vagy mindkettőnek - az elvesztése nem tekinthető egyszerű múló fájdalomnak, amely idővel halványodni fog. Ez olyan veszteséget jelenthet, amely pótolhatatlan.
Az ügyben eljárt bíróságok meg sem kísérelték a családi körülmények alakulásának a felderítését. Nem tisztázták, hogyan alakult a család élete az apa életében, és milyen változások történtek az apa halála folytán. Az apa elvesztéséből származó hátrány nem feltétlenül és nem kizárólagosan mutatkozik pszichés hatásokban, ezt nem lehet pl. kizárólag a tanulmányi eredmény alakulásával mérni. Helyesen utalt különben az alperes a fellebbezésében arra, hogy az édesapa elvesztését nem lehet pénzértékben kifejezni. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy ezen a címen nem kerülhet sor kártérítésre. A nem vagyoni kártérítés intézményének a bevezetése éppen ezt tette lehetővé.
A jogerős másodfokú ítélet egyébként is törvénysértő és megalapozatlan. A másodfokú bíróság döntését lényegében - bár erre nem hivatkozott - a 16. számú Irányelv megállapításaira alapította. Az Irányelv 3. pontjának a (3) bekezdése tartalmazza azt a megállapítást, hogy a közeli hozzátartozó elvesztésével járó komoly megrázkódtatás nem vezethet nem vagyoni kártérítésre, mert az idő múlásával a fájdalom fokozatosan csökken. A visszamaradt hozzátartozó újra beilleszkedik az életbe. Nem volt tekintettel arra, hogy ezt az irányelvet a Legfelsőbb Bíróság 21. számú Irányelvével hatályon kívül helyezte, így az idézett megállapítás már nem irányadó a bíróságok gyakorlatában.
A Ptk. 354. §-a határozza meg azokat a szempontokat, amelyeket a nem vagyoni kártérítés megállapításánál figyelembe kell venni. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése a nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlást írja elő. A bíróságnak kell mérlegeléssel megállapítania a szükséges összeget. Az elsőfokú ítélet által megállapított összeg nincs arányban azokkal a körülményekkel, amelyeket a nem vagyoni kártérítés megállapításakor értékelni kell. Ha a szülő elvesztése megalapozza a nem vagyoni kárpótlás iránti igényt, azt semmiképpen nem lehet a mai ár- és értékviszonyok mellett 25 000 Ft-ra értékelni, ahogyan ezt az elsőfokú bíróság tette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a kifejtett szempontok szerinti eljárás lefolytatására az elsőfokú bíróságot utasította. (P. törv. III. 20 410/1991. sz.)
*Az idézett kormányrendeletet hatályon kívül helyező 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 7. § (1) bekezdése ugyanígy rendelkezik.
1
A Ptk. 354. §-át az 1993: XLII. törvény 40. §-a (4) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás