PK BH 1992/324
PK BH 92/05/324
1992.05.01.
I. Szerzőtársi vagy társszerzői minőség megállapítása iránti perben mindazoknak perben kell állniuk, akik a színpadra szánt zenemű szövegkönyve, dalszövege vagy zenéje tekintetében szerzői jogi igényt támaszthatnak [1969. évi III. tv. 5. § (1)-(2) bek.; Pp. 51. § a) pont, 247. §].
II. Az első fokon eljáró bíróság népi ülnökök közreműködésével tanácsban ítélkezik akkor is, ha szerzői joggal kapcsolatos perben személyek polgári jogi védelmével összefüggő igényt is érvényesítenek [Pp. 11. § (1)-(3) bek.].
A felperes 1986-ban készítette el a P. című zenés mesedarab négy gépelt oldalból álló szinopszisát. Elhatározta P. G. zeneszerzővel, hogy ebből egy közös színpadi zenés művet alkotnak. A darab szövegének megírására az alperest kérték fel, aki a 4 oldalas anyag alapján elkészítette a színpadi mű szövegkönyvének előbb első, majd második felvonását is. A felperesnek, és főleg P. G.-nek azonban a két elkészített felvonás főleg stílusbeli eltérések miatt nem tetszett, így az alperessel a munkakapcsolatot megszakították. Ezt követően a darab munkálataiba bevonták H. P.-t, aki a szövegkönyvön dolgozott. Ilyen hármas szerzőség mellett készült el a P. című zenés musical. A darab szereplői A., R., továbbá T. önkéntes, negatív figura.
Miután a felperes és P. G. a közös munkára szóló megbízást felmondták, az alperes az M. színházhoz benyújtotta előbb Dr. H. címen, szintén zenés darabját, amelyet a színház elfogadott, és annak színreviteli munkálataiba belekezdett. E darab szövegkönyvének a szerzője az alperes, zenéjét T. L. szerezte, míg a dalszövegeket B. J. írta. Ilyen szerzőhármas mellett végül elkészült a Dr. H. című zenés darab, amit az M. színház mutatott be, és játszik jelenleg is.
A felperes kereseti tényállítása szerint az alperes a Dr. H. című művét a P. szinopszisából írta, így annak megállapítását kérte, hogy a Dr. H. című mű szövegkönyvének 50%-ban szerzőtársa.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta azt, hogy a Dr. H.-nak az átvett és megismert szinopszishoz bármi köze lenne. Ezzel szemben azt állította, hogy a felperes használta fel a P. című zenés darabja megírásához az ő korábbi műveit, mégpedig az R. című művének variánsát. Ezért viszontkeresetben annak megállapítását kérte, hogy a P. című zenés darab szövegkönyvének 10%-ban szerzőtársa. Állította továbbá, hogy az A., illetve R. név az ő korábbi műveiben megjelenő szellemi alkotás, ezért e nevek használatától kérte a felperest eltiltani. Végül azt állította, hogy a szinopszisban még nem szereplő, de a végleges darabban megjelenő T. nevű figura saját személyére vonatkozik. Ennek a valós jelentése ugyanis T. M., és ezt a felperes azért írta a darabba, hogy ezzel megsértse. Ezért ezzel kapcsolatban azt kérte, hogy - névjogainak megsértése miatt - a felperes e szereplőnek adjon más nevet a darabban.
Az elsőfokú bíróság egyesbíróként tárgyalva, egyesbíróként meghozott ítéletében mind a felperes keresetét, mind az alperes viszontkeresetét elutasította, megállapítva, hogy a peres felek maguk viselik perköltségeiket. Az ítéleti indokolása szerint a felek hosszú időn keresztül együtt dolgoztak, egymás ötleteit, témáját megismerték, és ez a darabokban megjelenik, de azt nem lehetett megállapítani, hogy egyik vagy másik szerző a másik darabjából vett volna át, így egymásnak nem lehetnek szerzőtársai. Elutasította a személyhez fűződő jog megsértésével kapcsolatos alperesi viszontkeresetet is.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. Ebben mindketten az ítélet megváltoztatását és a keresetüknek, viszontkeresetüknek való helyt-adást kérték. A fellebbezések indokaiként a peres eljárásban felhozottakat ismételték meg.
A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
Mind a felperes keresete, mind az alperes viszontkeresete a szerzőtársi minőség megállapítása iránt, illetve az alperes viszontkeresete az A. és R. név használatával kapcsolatban a szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv.-en (Szjt.) alapszik. Mindkét igény alapossága esetén akár a felperesi színmű, akár az alperesi darab vonatkozásában megváltozik a szerzőtársak vagy társszerzők száma és szerzőségi aránya. Ebből eredően a döntés mind P. G.-re, mind H. P.-re, illetve az alperesi oldalon T. L.-re és B. J.-re is kihat. Egyik darab esetében sem lehet a szerzőtársi vagy társszerzőségi arányt mereven elválasztani, hiszen - és főleg a zenés daraboknál - a szövegkönyv, a dalszöveg és a zene szorosan összefonódik, egybekapcsolódik. Ezért tehát egy közös mű szerzősége olyan közös jog, amelynek alanyai a Pp. 51. §-a a) pontjának első fordulata szerint minősülő egységes pertársaságot képeznek. Ez szükségesség teszi mindazoknak a perbeli részvételét, akik a mű szerzőségére, akár szerzőtársi, akár társszerzői minőségre igény tartanak, vagy igényt tarthatnak [Szjt. 5. § (1)-(2) bek.]. A perbeli esetben e kötelező perben állás mindkét oldalon elmaradt. Ez olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a másodfokú eljárásban nem orvosolható, hiszen itt kereset-kiterjesztésnek már nincsen helye (Pp. 247. §).
Az alperes viszontkeresete a T. nevű szereplő beállításával és szerepeltetésével kapcsolatban a szerzői jogokon túlmenő, a Ptk. 76. §-a (emberi méltóság), vagy a Ptk. 78. §-a (jó hírnév) szerinti, esetleg a Ptk. 77. §-a (névviselés) szerinti, személyhez fűződő jog sérelmével kapcsolatos igény. Az alperes azt kéri, hogy e nevet a darabból töröljék, ami megfelel a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt követelésnek.
A Pp. 11. §-ának (1) bekezdése alapján, az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből álló tanácsban ítélkezik. Az 1990. évi LXXXV. tv. 6. §-ával módosított Pp. 11. §-ának (2) bekezdése a személy védelmével kapcsolatos pert az (1) bekezdésben írt főszabály alól - a sajtó-helyreigazítási per kivételével - nem veszi ki. Így amikor a bíróság e viszonkereseti kérelem tekintetében egyesbíróként járt el és ítélkezett, nem volt szabályszerűen megalakítva [Pp. 11. § (3) bek.].
Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 252. §-ának (1) bekezdése alapján, illetve a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a népi ülnökök részvételével megalakított tanácsban kell eljárni. A felperest fel kell hívni keresete kiterjesztésére a fent megjelölt személyekre is. Az alperes számára lehetővé kell tenni, hogy külön keresetlevéllel indítson pert P. G.-vel és H. P.-vel szemben, majd az így megindított pert a jelen perhez kell egyesíteni. Ezáltal biztosítható a felperesi oldalon is a kötelező perben állás. Ennek elmaradása esetén a viszontkereset tárgyában a pert meg kell szüntetni, hiszen az alperes a jelen perben csak azzal szemben indíthat viszontkeresetet, aki már felperesi oldalon perben áll. A személyhez fűződő jog sérelmével kapcsolatban is kötelező a fenti személyek perben állása, hiszen amennyiben a bíróság a felperest a T. név szerepeltetésétől eltiltja, és kötelezi arra, hogy a darab szereplőjének nevét változtassa meg, ez a szerzőtársakra is kihat. Így ez a kérdés sem dönthető el a további felperesi szerzőtársak perben állása nélkül. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 001/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás