GK BH 1992/334
GK BH 92/05/334
1992.05.01.
A meghiúsulási kötbér alapjának meghatározása, ha a jogosultnak a kötelezett késedelmén alapuló elállása a szerződést felbontotta [Ptk. 300. § (1) és (2) bek., 319. § (3) bek., 320. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT r. 20. § (1) és (2) bek.].
A peres felek 1989 januárjában együttműködési szerződést kötöttek, amelyben foglaltak szerint az alperes által vállalt kiállítás-szervezési feladatok megvalósításával kapcsolatban a kiállítások kivitelezését a felperes elvégzi. A kivitelezés határideje a kiállítás megnyitását megelőző második nap 20. órája. A felek ezt követően 1989. augusztus 31-én egyszerűsített építési szerződést kötöttek, amelyben a felperes az őszi BNV-re elvállalta az M. Vállalat kiállító-pavilonjának a kivitelezését 4050 Ft/m2, összesen 97 200 Ft+áfa átalányáron. A kivitelezést 1989. szeptember 20-nak 20. órájára kellett volna befejezni. A felperes e határidőre a munkát nem fejezte be, ezért az alperes megbízója 1989. szeptember 21-én a felperes dolgozóit a munkaterületről elküldte és a befejező munkákat még aznap más vállalkozókkal befejeztette. Az M. Vállalat az 1989. szeptember 22-i levelében elállt az alperessel kötött szerződéstől, az alperes pedig a felperessel kötött szerződéstől. A kiállítás befejezését követően a felperes a pavilont elbontotta, és elemeit a helyszínről elszállította. A felperes 127 133 Ft-os számláját az alperes nem fizette ki.
A felperes az 1989. december 20-án benyújtott keresetében az alperest a fenti összeg és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes szerződésszegést követett el, és ezért a vállalkozói díj nem illeti meg. Beszámítási kifogást terjesztett elő a szerződés meghiúsulása miatt, és a felperes követelésébe 20 019 Ft meghiúsulási kötbért kért beszámítani.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le. A szakértő megállapította, hogy a felperes által elvégzett munka ellenértéke 126 328 Ft, a meghiúsult munkarész értéke pedig 8892 Ft.
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt elfogadva az alperest 125 312 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. Az alperes beszámítási kifogását 19 003 Ft tekintetében elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a szerződéstől elállhatott, köteles azonban a felperes által addig elvégzett munka ellenértékét megfizetni, amely a szakvélemény szerint 126 328 Ft értékű. A meghiúsult munkarész után pedig az alperes 1016 Ft összegű meghiúsulási kötbér illeti meg, amelyet a felperesnek járó vállalkozó díj összegébe beszámított, ezért az alperest a két összeg különbözeteként 125 312 Ft megfizetésére kellett kötelezni.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes eredményszolgáltatást vállalt, amelyet nem teljesített. Az alperes jogosan állt el a szerződéstől, ezért a felperest vállalkozói díj nem illeti meg. A felperest a pavilon használatáért járó díj illeti meg csupán a hatályos jogszabályok szerint. Ez azonban nem lehet több a meghiúsulási kötbér 20 019 Ft-os összegénél. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a meghiúsulási kötbér összegét 1016 Ft-ban határozta meg.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a peres felek a szerződés teljesítésének határidejét kikötötték, amelynek elmulasztása esetén az alperesnek a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke - a szolgáltatás jellege folytán - megszűnt. A felperes a szerződésben kikötött teljesítési határidőben nem teljesített, ezért az alperes a szerződéstől a Ptk. 300. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint elállhatott. Az elállás a szerződést a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerint felbontja. A szerződés felbontásának hatálya a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezése alapján az, hogy a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal megszűnik. A szerződés felbontása folytán az alperest - a teljes vállalkozói díj figyelembevételével - meghiúsulási kötbér illeti meg, amelynek összege a módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 20. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint 12%, azaz 14 582 Ft. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság akkor, amikor az el nem végzett munkarész után állapította meg az alperesnek járó kötbért, mert az a kikötött ellenszolgáltatás után jár [7/1978. (II. 1.) MT rendelet 20. §-ának (1) bekezdése]. Nem alapos azonban az alperes beszámítási kifogása a fenti összeget meghaladó részében. A vállalkozói díjhoz - mint kötbéralaphoz - ugyanis nem lehet hozzáadni a más vállalkozónak a munkát befejezéséért kifizetett vállalkozói díjat.
Nem alapos a fellebbezésben felhozott az az indok sem, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás - a késedelmes teljesítés folytán - alkalmatlan. A fellebbezési tárgyaláson a szakértő előadta, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatás nem volt alkalmatlan, csupán annyiban, hogy a teljesítés időpontjában a létesítmény nem készült el. Mindezek miatt a felperest a szakértő által kimutatott 126 328 Ft - szerződés hiányában jogalap nélküli gazdagodás címén - megilleti. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest 111 746 Ft megfizetésére kötelezte, amely a 125 312 Ft marasztalási összeg (126 328 Ft és 1016 Ft különbözete) és a Legfelsőbb Bíróság által beszámításra alkalmasnak ítélt további 13 566 Ft különbözete. (Legf. Bír. Gf. V. 31 210/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás