GK BH 1992/336
GK BH 1992/336
1992.05.01.
A feladó a fuvarozással kapcsolatban felmerült kocsiálláspénz visszafizetésére irányuló követelését a fuvarozóval szemben akkor is érvényesítheti, ha a küldeményben keletkezett károk megtérítésére vonatkozó követelés jogvesztés miatt nem érvényesíthető [Ptk. 504. § (1) bek.; 3/1960. (V. 13.) KPM r. mell. (VÁSZ) 63. cikk 1. §].
A felperes keresetében előadta, hogy az I. r. beavatkozó részére acetont importált a Szovjetunióból, amelyet a határállomáson a széles nyomtávú vasúti kocsiból három belföldi kocsiba fejtették át. Az átfejtett acetont az I. r. beavatkozó vette át, majd kirakás nélkül, újra-feladással a II. r. beavatkozó részére továbbították. Az 1986. szeptember 17-én kiszolgáltatott küldeményt lefejtés előtt az átvevő megvizsgálta, és megállapította, hogy az szennyezett. E tényt a MERT igazolta. A szennyezés következtében az árut nem lehetett felhasználni a gyógyszeriparban, ezért az N. V. Vállalat részére továbbították, amely azonban csak 100 000 Ft-os árengedménnyel vette át. A fenti tényállás alapján a felperes keresetében összesen 528 140 Ft (100 000 Ft árengedmény, 980 Ft MERT-költség, 9996 Ft, valamint 2828 Ft fuvardíj, továbbá 404 404 Ft kocsiállás-költség) és kamatai megfizetésére kérte az alperesi Magyar Államvasutakat kötelezni.
A felperes pernyertessége érdekében beavatkozóként perbe hívta az M. Gy. Közös Vállalatot, valamint az E. Gy. Vállalatot. A nevezettek a perhívást elfogadták, és a keresettel egyezően az alperes marasztalását kérték.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a küldemény 1986. szeptember 17-i kiszolgáltatásakor az átvevő kifogást nem emelt, az áru minőségével kapcsolatban semmiféle észrevételt nem tett, sem a MERT-vizsgálat előtt, sem azt követően nem kérte jegyzőkönyv felvételét. A mintavétel a MERT-jegyzőkönyv szerint a kiszolgálás után két nappal, 1986. szeptember 19-én történt; arról az átvevő az alperest nem értesítette, őt a mintavételhez nem hívta meg. Ilyen körülmények között nem bizonyított, hogy a küldemény már a kiszolgáltatáskor szennyezett volt. A címzettnek kötelessége lett volna az áru haladéktalan megvizsgálása, és rendellenesség megállapítása esetén jegyzőkönyv felvételét kellett volna kérnie. A 100 000 Ft-os árengedménnyel kapcsolatban azért a 3/1960. (V. 13.) KPM rendelet mellékleteként közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 63. cikkének 1. §-a alapján igénymegszűnésre hivatkozott. A fuvardíjra vonatkozó kereset tekintetében azzal érvelt, hogy a perbeli küldeményt a vasút hiánytalanul kiszolgáltatta, ezért a belföldi fuvarozással felmerült díj jogszerűen megilleti az alperest. A kocsiálláspénz tekintetében előadta, hogy a perbeli vagon kiállítására 1986. szeptember 17-én hét órakor került sor, a kiváltására azonban csak 1986. december 5-én, így 366 264 Ft kocsiálláspénz jár az alperes részére.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság 122 088 Ft és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Szovjetunióból érkező acetont három belföldi vagonba fejtették át. Két vasúti kocsi esetében minőségileg kifogástalan árut szolgáltattak ki, a II. r. beavatkozó részére érkezett küldemény azonban minőségileg nem felelt meg a követelményeknek. Az alperes által csatolt határállomási jelentés szerint a küldemény tekintetében a határállomáson két alkalommal került sor átfejtésre, mert az első ízben végzett átfejtésnél a vasúti kocsi hibás volt, a központi csap folyt.
A II. r. beavatkozó a perbeli küldeményt a vasúttól kifogás nélkül vette át, majd két nap múlva rendelte meg a MERT-vizsgálatot.
Megállapítható volt, hogy a széles nyomtávú vagonba fuvarozott áru minőségileg kifogástalan volt, a II. r. beavatkozó által átvett aceton azonban elszíneződött. A II. r. beavatkozó a vizsgálatról nem értesítette az alperest, ahhoz nem hívta meg, és a vizsgálati jegyzőkönyvet is csak az I. r. beavatkozónak küldte meg. A perbeli vasúti kocsi 1986. december 5-ig állt a II. r. alperes iparvágányán.
Az I. r. beavatkozó 1986. szeptember 24-én jelentette be kifogását a felperesnek a minőség miatt, és egyben kérte, hogy intézkedjen az alperessel szemben a kocsiálláspénz csökkentése érdekében, kísérelje meg az áru értékesítését. A felperes több kísérlet után végül is az 1986. november 25-én megtartott egyeztetés eredményeként értékesítette az árut.
A bíróság a bizonyítékok Pp. 206. §-a szerint mérlegelését követően arra a következtetésre jutott, hogy a kocsiálláspénz felmerülésében a felperes és az alperes 2/3-1/3-os arányban hatott közre, ennek megfelelően határozott a kocsiálláspénz viseléséről, a felperesre nézve terhesebben. A bíróság megállapította az igénymegszűnést a kártérítés tekintetében, mert a II. r. beavatkozó azzal a magatartásával, hogy nem kérte a vasúti kárjegyzőkönyv felvételét, elzárta a felperest attól: az alperessel szemben az értékcsökkenés következtében előállott kárigényét érvényesíthesse. Utalt az ítélet indokolása a felek együttműködési kötelezettségére is, amely a felperes és a beavatkozók közötti együttműködésre is vonatkozik: az itt kimutatható késedelem nem róható az alperes terhére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Megismételte azt a védekezését, amely szerint nem bizonyított, hogy a szennyeződés a vasúti fuvarozás alatt keletkezett. A kocsiálláspénz tekintetében a VÁSZ 47. cikkére hivatkozott.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte indokai alapján.
A fellebbezés nem alapos.
A nem vitás tényállás szerint a perbeli küldemény széles nyomtávú vagonban érkezett Záhony átrakóállomásra. Itt az acetont három belföldi nyomtávú vasúti kocsiba fejtette át az alperes, amelyek közül kettő minőségi hiba vagy egyéb rendellenesség nélkül érkezett meg a címzetthez. Az adott küldeménnyel kapcsolatosan azonban megállapítható, hogy az acetont eredetileg a széles nyomtávú vagonból egy másik kocsiba fejtették át, de a belföldi vagon hibája révén az acetont újból át kellett fejteni a perbeli vagonba. Ezek a körülmények önmagában mutatják, hogy fuvarozási rendellenesség vagy átfejtési gondatlanság már Záhonyban kimutatható volt.
Miután a perbeli vagon megérkezett a címzetthez, megállapították az aceton szennyezettségét. A címzett a MERT-et vette igénybe mintavételezés és a minőség megállapítása céljából, a MERT jegyzőkönyv pedig alátámasztotta a címzett által észlelt szennyezettséget. Ezt követően azonban nem került sor vasúti kiszolgáltatási jegyzőkönyv felvételére, ezért a VÁSZ 63. cikkének 1. §-a értelmében, valamint a Ptk. 504. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesi árukárra nézve bekövetkezett a jogvesztés. Ez azt jelenti, hogy az árukár miatt a felperes bírói úton már nem érvényesíthet igényt az alperessel szemben.
Az áru szennyezettsége folytán felmerült kocsiálláspénz is, azért mert a címzett a szennyezett acetont nem tudta felhasználni, és intézkedni kellett a tekintetben, hogy a szennyezett árut értékesítsék. Ez a folyamat szükségszerűen hosszabb időt vett igénybe, mindenesetre a kirakási határidőt meghaladó mértékben. A vagon kirakásának hiánya, illetve a kocsiálláspénz felmerülésének ténye a megállapított tényállás alapján az alperesi mulasztás következménye, azzal azonban, hogy annak pontos mértékét, időtartamát nem lehet meghatározni. A felperes, illetve a beavatkozók ugyanis nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az adott körülményekhez képest a lehető legrövidebb időn belül gondoskodtak a szennyezett aceton máshol való elhelyezéséről. Ezeket a körülményeket mérlegelte az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján, és jutott arra a következtetésre, hogy 2/3-1/3 arányban a kocsiálláspénzt a felek közt megosztotta, a felperesre terhesebben. Ez az elsőfokú ítéleti döntés és az arány-megállapítás a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján megfelel az eljárási szabályoknak, illetve a Ptk. 359. §-a értelmében az anyagi jogi rendelkezéseknek és a tényállásnak is.
A fellebbezési eljárásban az alperes fellebbezése folytán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az árukárra vonatkozó jogvesztés bekövetkezte révén mód van-e a felmerült kocsiálláspénz megosztására, e tekintetben a fuvarozó alperes mulasztásának kimutatására és értékelésére. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind a VÁSZ, mind a Ptk. jogvesztéssel kapcsolatos rendelkezései kizárólag az áruban bekövetkezett károk jegyzőkönyvezésére és megállapítására vonatkoznak, a határidők elmulasztása pedig azzal a következménnyel jár, hogy az igény bírói úton már nem érvényesíthető. Nincsen sem a VÁSZ-ban, sem Ptk.-ban olyan rendelkezés, amely az árukárra vonatkozó jogvesztés bekövetkezte folytán a további hátrányokra nézve is a jogvesztést eredményezné.
A kocsiálláspénz az árukárosodástól függetlenül, teljesen önálló tényállási feltételek mellett merül fel. Ennek lényege szerint, ha a fuvaroztató a VÁSZ-ban, illetve mellékleteiben meghatározott időn belül a vasúti kocsit nem üríti ki, és nem szolgáltatja vissza a fuvarozónak, úgy az idő múlásával arányosan meghatározott díjat kell fizetnie. Ez a díjfizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha az áruban semmiféle kimutatható károsodás nem következett be, és akkor is, ha a fuvaroztató érdekkörében felmerülő események váltották ki a késedelmet, mert a kocsiálláspénz-fizetés alól kimentésnek nincs helye. A kocsiálláspénz visszaigénylésére csak akkor kerülhet sor, ha annak felmerülése részben vagy egészben fuvarozói magatartással függ össze, tehát a kiváltó ok nem a fuvaroztató, hanem a fuvarozó érdekkörében állott elő.
A perbeli esetben a kiváltó ok egyértelműen fuvarozói magatartás következménye. Annak csupán időbeli hatása volt részben bizonytalan, aminek következtében az elsőfokú bíróság ítélete a fentiekben már említett mérlegelési lehetőségek figyelembevétele mellett a jogszabályoknak megfelel.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Főv. Bír. 10. G. 42 088/1987. sz., - Legf. Bír. Gf. III. 31 535/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás