GK BH 1992/337
GK BH 92/05/337
1992.05.01.
A kártérítés összegének a per összes körülményének mérlegelésével való meghatározása annak folytán, hogy a vasúti fuvarozó által felvett jegyzőkönyvből a küldemény megsérülésének okai nem állapíthatók meg [3/1960. (V. 13.) KPM r. mell. (VÁSZ) 55. cikk; 114 058/1966. I/8. E (Kk. 25.) hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 25. cikk; Pp. 206. § (3) bek.].
A felperes keresetében 55,3 rubelnek megfelelő forintösszeg és ennek kamata megfizetésére kérte az alperes Magyar Államvasutakat kötelezni. Előadta, hogy a Szovjetunióból hullámpapírt vásárolt, és az alperes az árut széles nyomtávú kocsikból átrakta a keskeny nyomtávú vagonba. A rakomány átrakása után még Záhonyban 1989. december 22-én kelt kereskedelmi jegyzőkönyv megállapítása szerint a 28 db hullámpapír hengerből két henger sérüléssel érkezett meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal védekezve, hogy a kárt a feladó helytelen rakodása okozta. A sérülést a vagon átrakásakor észlelték, a kármegállapító jegyzőkönyv felvételére azonban az átrakás befejezése után került sor. Összegszerűségi kifogást is támasztott, és a kár összegének megállapításánál a hulladék értékesítéséből keletkező maradványösszeg beszámítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta. Indokolásában kifejtette, hogy a kereskedelmi jegyzőkönyvből a rakomány eredeti állapotára nem lehet következtetni. A kármegállapítás az átrakás után történt, mivel a kereskedelmi jegyzőkönyv az átrakás után lett felvéve. Az alperes összegszerűségi kifogását elutasította, mert a felperes a papírhulladékot nem tudta felhasználni, és azt a felhasználóhoz kellett továbbítani, ezért a fuvarköltség a maradványértéket terheli.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadása szerint az átrakás alkalmával készült darabszámláló jegyzőkönyv adataiból kitűnik, hogy a sérülés az átrakás előtt is fennállt.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a küldemény külső rendellenesség nélkül érkezett széles nyomtávú vasúti kocsiban Záhony állomásra, ahol az alperes a normál nyomtávú vagonba való átrakást eszközölte. Ennek során az alperes megállapította, hogy a bálák egy része sérült, és erről az átrakás befejezését követően kárjegyzőkönyvet vett fel. Az alperesnek ez az eljárása megfelel egyrészt a fuvarozási szabályzatok előírásainak, amelyek feljogosítják adott esetben a fuvarozót, hogy a kárjegyzőkönyvet érdektelen harmadik személyek nélkül állítsa ki, de az alperes szállítmányozóként való eljárása mellett sem kifogásolható ez a jegyzőkönyv-felvételi módozat. Ilyenformán azt a tényt, hogy az alperes a sérülésekről kárjegyzőkönyvet vett fel saját hatáskörében, önmagában kifogásolni nem lehet.
A kárjegyzőkönyv megállapításait vizsgálva azonban kitűnt, hogy az alperes a sérüléseket, mint tényt írta be a megfelelő rovatba, de nem adott leírást - legalábbis értékelhető módon - a sérülés keletkezésére nézve. Az alperesnek a jegyzőkönyvben azt is fel kellett volna tüntetnie, hogy a sérült bálák a széles nyomtávú vagonban hol helyezkedtek el, és hogy maga a sérülés milyen körülményekre vezethető vissza.
A fentieket összevetve a Legfelsőbb Bíróság végül is arra a megállapításra jutott, hogy bizonyos mérvű kár Záhonyban a széles nyomtávú vagon kiszolgáltatásakor fennállott, illetve az alperes által jegyzőkönyvbe foglalt kár mértéke teljes egészében nem bizonyított abból a szempontból, hogy a vasút tevékenységi körén kívül keletkezett. Ezért a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegelési jogkörében eljárva az alperest 27,65 rubelnek megfelelő forintösszeg és kamatai megfizetésére kötelezte a felperes javára, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a 114 058/1966. I. 8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozás (SZMGSZ) 25. cikkére és a 3/1960. (V. 13.) KPM rendelet mellékleteként kiadott Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 55. cikkére alapította.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 511/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás