GK BH 1992/338
GK BH 92/05/338
1992.05.01.
A vasúti fuvarozó felelősségének megállapítása annak folytán, hogy a mérlegkönyv adataival ellentétes kárjegyzőkönyvet vett fel [114058/1966. I/8. E. (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 16. cikk.].
A felperes módosított keresetében 615,12 rubelnek megfelelő forintösszeg és annak kamata megfizetésére kérte az alperes Magyar Államvasutakat kötelezni kártérítés címén. Előadta, hogy Szófia állomáson 1989. december 12-én egy kocsirakomány különféle árut adtak fel vasúti fuvarozásra V. rendeltetési állomásra. Az 1989. december 29-én kelt kiszolgáltatás előtti MÁV kereskedelmi jegyzőkönyv, valamint az 1990. január 10-én kelt tanácsi jegyzőkönyv szerint hiányt és töréskárt állapítottak meg. A felperes az S. W. T. Vállalat címzettnek a kárt megtérítette, és a nevezett az alperes elleni igényérvényesítést a felperesre engedményezte.
Az alperes a kereset elutasítását kérve azzal védekezett, hogy a kiszolgáltatáskor felvett jegyzőkönyv 348 üveg vegyesbefőtt és 408 üveg őszibarackbefőtt töréséről nem tesz említést. A 4703 db csempe törését elismerve annak kárát átlagáron a címzettnek megtérítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a módosított kereset szerint marasztalta. Az indokolás kifejtette, hogy a kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv a befőttek törésére vonatkozóan ténymegállapítást nem tartalmaz, de azt az alperes által felvett mérlegkönyv feltünteti. A mérlegkönyv a kiszolgáltatás-kori tényeket tükrözi, s ebből következően az abban feltüntetett károkért az alperes felelőssége fennáll.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a felvett mérlegkönyvben valóban szerepel a 348 és a 408 üveg befőtt, azonban egy felsorolás részeként és nem hiányként vagy a törött állapot megállapításaként.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérve előadta, hogy a kár megállapítására a mérlegkönyv bizonyító erővel rendelkezik.
A fellebbezés nem alapos.
A becsatolt kárjegyzőkönyvből egyértelműen megállapítható, hogy a küldeményt fuvarozás közben megdézsmálták. Erről a tényről K. közbenső állomáson kárjegyzőkönyvet vettek fel, a tényleges kár jegyzőkönyvbe foglalására pedig V. állomáson a kiszolgáltatás alkalmával került sor. Mindezt az eljárás során az alperes sem vitatta, ezért a felperesi követelés nagyobb hányadát peren kívül kiegyenlítette. A fellebbezési eljárásban az volt vitás, hogy a káreseményről készült ún. mérlegkönyvi feljegyzés adatai nincsenek teljesen összhangban a kiszolgáltatás előtt V. állomáson felvett kárjegyzőkönyvvel. Közelebbről a 348 és a 408 vegyesbefőtt, illetve őszibarackbefőtt sérülését vagy hiányát vitatta az alperes, ami a mérlegkönyvben szerepel - nem teljesen egyértelmű utalással -, a kárjegyzőkönyvben pedig nem. Megállapítható volt azonban az is, hogy a küldemény címzettje szintén készített az eseményekről egy jegyzőkönyvet, pontosabban kárszámlát, amiben viszont az említett mennyiségű befőttek tételesen hiányként szerepelnek.
A 114 058/1966. I/8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 16. cikke értelmében a vasút hivatalból köteles kárjegyzőkönyvet felvenni, amennyiben a küldeményben sérülés, hiány keletkezik. Az alperes a fentiekből is kitűnően ennek megfelelően járt el. A kárjegyzőkönyv felvétele azonban nem korlátozódik formális tényfeltárásra az SZMGSZ 16. cikkéhez kapcsolódó Szolgálati Utasítás értelmében, amelyben foglaltakat az SZMGSZ kárjegyzőkönyv nyomtatványának fejezetei és címei tükrözik. A kárról a vasútnak hivatalból olyan részletes leírást kell eszközölnie, amiből annak nagyságrendjére, okára, körülményeire is következtetni lehet.
Tény, hogy az SZMGSZ értelmében kárjegyzőkönyvet kell a vasútnak a címzett részére kiszolgáltatnia, a kárjegyzőkönyv alapját képező mérlegkönyvi feljegyzést nem. Az eljárás során nem volt megállapítható, hogy a felperes miként jutott a mérlegkönyvi adatokhoz, a vasút azokat milyen szempontok alapján bocsátotta a címzett rendelkezésére. Ennek azonban az ügy eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, mert a mérlegkönyvet, mint bizonyítékot a bíróságnak ilyenformán módja volt ítélkezése alapjául elfogadni és azt a következtetést levonni, hogy az alperest mulasztás terheli a mérlegkönyv adatainak a kárjegyzőkönyvbe való átírása során. Erre a mulasztásra kártérítési felelőssége alóli kimentése érdekében nem hivatkozhat. A Legfelsőbb Bíróság mindezért azt állapította meg, hogy a dézsmálás eredményeképpen azok a károk is fennállottak a kiszolgáltatáskor, amelyek a fellebbezés részét képezik.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 27. G. 41 774/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. III. 31 509/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás