KK BH 1992/351
KK BH 92/05/351
1992.05.01.
A garzonlakás bérlőjének halála esetén a vele együtt lakó egyeneság-beli rokon folytathatja a bérleti jogviszonyt [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 80. § (2) bek. és 133. § (1) bek.].
A felperes nagyanyja az 1979-ben kötött lakáscsere-szerződés folytán lett bérlője a garzonlakásnak. A városi tanács vb hatósági osztálya lakásügyi csoportja az 1979. július 30-án kelt határozatával a csereszerződést jóváhagyta, és részére a garzonházban levő lakást végleges jelleggel utalta ki. A felperes nagyanyja 1988. november 1-jén meghalt. A felperes a hatósági osztályhoz 1988. november 23-án érkezett beadványában kérte annak megállapítását, hogy jogosult a nagyanyja lakásbérleti jogviszonya folytatására. Kérelmében arra hivatkozott, hogy 1983. június hónaptól folyamatosan a nagyanyjánál lakott.
A felperes kérelmét az elsőfokú szakigazgatási szerv elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a rendelkezésre álló nyilatkozatok és adtak alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a felperes állandó jelleggel a lakásban lakott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatát azzal is indokolta, hogy a garzonházban levő lakásokra a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 143. §-át kell alkalmazni, melynek alapján a lakás bérlőjét hatósági hozzájárulás hiányában nem volt jogosult befogadni a felperest. Ebből következően a felperes nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására.
A felperes keresetében az államigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú államigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az államigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a garzonházakra vonatkozó különös szabályok nem tartalmazzák az R. 147. §-ában foglalt, a szobabérlők házára vonatkozó megszigorítást, mely szerint csak az együtt lakó házastárs, illetőleg gyermek jogosult a jogviszony folytatására. Az R. 141. §-a nem zárja ki azt, hogy a felperes a lakáskörülményeit tekintve a garzonház bérlője legyen. A felperes, mint az elhunyt bérlő unokája az R. 80. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján jogosult a bérleti jogviszony folytatására.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés elkésett, ezért a megyei bíróság végzésével a fellebbezést hivatalból elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta a garzonházakra vonatkozó azt a követelményt, hogy a bérlő a házastársat és a kiskorú gyermekét kivéve más személyt csak a lakással rendelkező szerv hozzájárulásával nem fogadhat be. Ebből pedig az következik, hogy a garzonházban levő lakás bérleti jogviszonyának a folytatására a bérlő halála esetén az R. 80. §-ának (2)-(3) bekezdésében felsorolt személyek csak akkor jogosultak, ha őket az elhalt bérlő a lakással rendelkező szerv hozzájárulásával fogadta be. Mivel a lakással rendelkező szerv hozzájárulását nem kérték ahhoz, hogy a felperes a garzonházi lakásba beköltözzék, ott lakjék, ezért nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. A kérelmet elutasító államigazgatási határozatok tehát nem sértenek jogszabályt, ebből következően a bíróság azokat nem helyezhette volna hatályon kívül.
A törvényességi óvás nem alapos. Az R. otthonházakra vonatkozó 17/A. fejezetében foglalt rendelkezéseit az 50/1980. (XII. 10.) MT rendelet iktatta az R.-be. Az R. 133. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelet rendelkezéseit a nyugdíjasok házában, a garzonházban és a szobabérlők házában levő lakásokra, illetőleg lakóegységekre az e fejezetben foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni. Az általánostól ilyen eltérő szabály az R. 143. §-a is, melynek értelmében, a garzonházban levő lakásba a bérlő - a lakással rendelkező szerv hozzájárulása nélkül - csak a házastársát és a kiskorú gyermekét fogadhatja be. A tilalom ellenére történő befogadás a lakás rendeltetésellenes használatának minősül.
A városi tanács igazgatási osztálya az elhunyt bérlő részére a perbeli lakás bérleti jogviszonyának folytatását határozatlan időre biztosította. A határozat a garzonházra vonatkozó korlátozó rendelkezéseket nem tartalmazza, mivel a határozat meghozatalakor az R. otthonházakra vonatkozó szabályai még nem voltak hatályban.
Az R. 143. §-ában foglalt rendelkezés a felperes várományi jogát nem zárta ki. Az R. 80. §-ának (2) bekezdése alapján a bérlő halála esetén az egyeneság-beli rokona a lakásbérleti jogviszonyt folytathatja, ha a bérlő halálakor állandó jelleggel a lakásban lakott. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perben nem vitatott tény, hogy a felperes állandó jelleggel az elhunyt nagyanyja lakásában lakott. A törvényességi óvás az elsőfokú ítélet indokolásának e megállapítását nem támadta. Az R. 143. §-ában foglalt rendelkezés megsértésével kapcsolatban pedig tévesen állapította meg, hogy a hozzájárulás hiányában a felperes nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására. A rendeltetésellenes használat miatt ugyanis a bérbeadó élhetett volna az R. 71. §-ának (1) bekezdésében foglalt felmondási jogával, azonban a lakásbérleti jogviszony folytatása az R. 80. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megvalósulása esetén nem lett volna megtagadható.
A fentiekre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a jogszabályoknak megfelel. Ezért a törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. K. törv. II. 25 088/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás