MK BH 1992/359
MK BH 92/05/359
1992.05.01.
Ha a szakszervezeti szerv által bejelentett kifogás egyedi ügyben hozott intézkedésre vonatkozik, azt a munkaügyi bíróságnak a keresetlevélre irányadó szabályok szerint akként kell elbírálnia, hogy félnek az intézkedéssel érintett dolgozót kell tekintenie [Pp. 345. § (1) bek.].
O. Á. 1957. december 29-től állt a MAHART Rt. alperes alkalmazásában. 15 éve I. osztályú hajóskapitány. 1989. július 23-án hajózott be az Ady motorosra. Behajózásakor két biztos utat vállalt, a harmadikat csak feltételesen. A kapitányt 1989. október 24-én rádiótelefonon leváltották, Amszterdamban a kapitány kihajózott. A leváltás okáról írásban nem tájékoztatták. 1989. október 30-án az alperes vezérigazgatója fogadta a kapitányt, és szóban közölte, hogy kihajózására azért került sor, mert támogatta a személyzet valutarendeletre vonatkozó kérését, és ezzel megsértette a vállalat érdekeit. Az alperes vezérigazgatója felajánlotta a kapitány részére új beosztásként az I. tiszti vagy parti szolgálat beosztását. A kapitány a felajánlott beosztást nem fogadta el, és többször kérte, hogy írásban indokolják meg parancsnoki beosztásából történő leváltását, ami a többszöri írásbeli kérés ellenére sem történt meg.
A kapitány bizonytalan jogi helyzete miatt 1990. április 10-ig pihenőjét töltötte, ezt követően pedig augusztus 31-ig családi okokra (fia nősül) hivatkozással fizetés nélküli szabadságot kért.
A vállalati intézkedés írásbeli indokolásának elmaradása miatt a Magyar Tengerész Szakszervezet két levelében kifogást emelt az alperesnél az 1967: II. törvény 2. §-ának rendelkezésére hivatkozással. Kifogásában törvényellenesnek minősítette az alperes intézkedését. A munkáltató válaszlevelében elutasította a kifogást. Álláspontja szerint törvénysértést nem követtek el.
Az elutasítás miatt a Magyar Tengerész Szakszervezet keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetében a kifogás indokaként előadta, hogy a parancsnok leváltása vezérigazgatói utasításra rádiótelefonon történt, minden indoklás nélkül, ami azért szabálytalan, mert a hajón töltendő kötelező tartózkodási idő minimum hat hónap. Ezenfelül 1989. október 30-án világossá vált, hogy a vezérigazgató retorzióként akarta visszaminősíteni a kapitányt I. tiszti vagy parti szolgálatra, mert elfogadta a személyzet valutarendezésre szóló javaslatát, amivel a vezérigazgató közlése szerint nem képviselte a vállalat érdekeit. A visszaminősítés olyan súlyos fegyelemsértés következménye lehet csak, amelyet a vállalat az 1967: II. törvény 56. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint köteles írásba foglalni, és lehetőséget adni arra, hogy a határozat ellen a másik fél jogorvoslattal élhessen. Amennyiben pedig nem fegyelmi eljárásban történt az intézkedés, az 1967: II. törvény 2. §-ának (3) bekezdése alapján joggal való visszaélés állapítható meg, minthogy az alperes intézkedése szoros összefüggésben van a kapitánynak okozott kárral. Kérte megítélni a kapitány részére az elmaradt munkabért és mivel a fizetés nélküli szabadság kivétele tisztázatlan jogi helyzete miatt történt - az erre az időre eső átlagkereset megtérítését. Kérte továbbá, hogy - mivel a kapitány leváltása a személyzet előtt történt - nyújtson az alperes erkölcsi elégtételt.
Az alperes az érdemi védekezésében a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta: alaptalan az a felperesi állítás, hogy a vezérigazgató a kapitányt leváltotta volna. Álláspontja szerint a hat hónapon belüli visszahívás nem sért jogszabályt, az szabályos munkáltatói intézkedés volt. Nem lehet szó visszaminősítéséről sem, mert az I. tiszti képesítés azonos a parancsnokéval, csupán a beosztásban van különbség, és a munkabérük is azonos kategóriába tartozik. A visszahíváskor fel sem merült a fegyelmi felelősségre vonás. Erre azért került sor, hogy ismertessék a parancsnokkal a valutaellátmányra vonatkozó új szabályozást. Az I. tiszti munkakörbe történő beosztás a végzendő munkák jellegét nem változtatja meg, tehát a munkaszerződés módosításának nem tekintendő. A kapitány a pihenőidejére valutaellátmányt nem igényelhet. A fizetés nélküli szabadságot pedig a kapitány az előírásoknak megfelelően, kérésre, vállalti engedéllyel tölti, ezért erre az időre a munkabérigény teljesen alaptalan.
A bíróság a tárgyaláson meghallgatta O. Á. hajóskapitányt, aki előadta, hogy a szakszervezeti kifogásban foglaltak valósak és státusát a tárgyalás napjáig nem rendezték.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1989. novembertől 1990. augusztus 31-ig 83 598 forint elmaradt munkabért és 2154,76 USA-dollár elmaradt jövedelmet fizessen meg O. Á. részére. Az ítélet indokolása szerint az 1967: II. törvény 14. §-ának (3) bekezdése alapján munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő intézkedés ellen a szakszervezet kifogással élhet. A bíróság elfogadta azt a felperesi állítást, hogy a kapitányt nem visszahívták, hanem indokolás nélkül leváltották. Mivel az alperes a kapitány többszöri kérésére sem rendezte a jogi helyzetét, a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes megvalósította az 1967: II. törvény 2. §-ának (3) bekezdésébe ütköző magatartást. Ezért kötelezte az alperest az eredeti állapot visszaállítására és elmaradt jövedelem megtérítésére. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 354. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a szakszervezeti szerv által bejelentett kifogás egyedi ügyben hozott intézkedésre vonatkozik, azt a munkaügyi bíróság a keresetlevélre irányadó szabályok szerint bírálja el. Ilyen esetben félnek az intézkedéssel érintett dolgozót kell tekinteni. A bíróság a szakszervezetet tekintette felperesnek, és lényeges eljárásjogi szabályt sértett azzal, hogy a dolgozó perben állása nélkül hozott reá is kiható ítéletet. A szakszervezet, mint testület nyújthat be az 1967: II. törvény 14. §-ának (3) bekezdésén alapuló kifogást, és az 1967: II. törvény 14. §-ának (4) bekezdésén alapuló keresetlevelet a bírósághoz. A periratoknál a szakszervezet erre vonatkozó testületi döntése és a per vitelére szóló meghatalmazás nem található, ezek beszerzése iránt a munkaügyi bíróság nem intézkedett. E hiányok pótlása nélkül a munkaügyi bíróság az ügy érdemében nem dönthetett volna. Minthogy azonban ez nem történt meg, ezért, valamint az eljárásjogi szabályoknak az előzőekben részletezett megsértése miatt az ítélete törvénysértő.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 592/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás