BK BH 1992/364
BK BH 1992/364
1992.06.01.
A hat napot meghaladó önkényes eltávozás bűntette miatt a katonai szolgálatra alkalmatlan, többszörös visszaeső vádlottal szemben megrovás alkalmazása [Btk. 36. § II. ford., 71. § (1) bek. II. ford., 345. § (1) és (2) bek.].
A katonai bíróság a többszörös visszaeső honvéd vádlott ellen a hat napot meghaladó önkényes eltávozás büntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A tényállás szerint a sorkatonai szolgálatát teljesítő vádlott az alakulatát önkényesen elhagyta, majd az élettársához utazott, akivel korábban a megromlott kapcsolatát kívánta rendezni. Miután ez a törekvése sikertelen maradt - hét és fél napi jogtalan távollét után -, önként visszatért a szolgálati helyére.
A vádlott kóros személyiségszerkezetű, az effektív pszichopátia talaján kialakult személyiségzavara azonban nem korlátozta őt a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében és az akaratának megfelelő magatartás tanúsításában, de ez az állapota a bűncselekmény elkövetését elősegítette, illetve azt részben megkönnyítette. A felülvizsgáló bizottság döntése alapján a vádlottat - a személyiségzavara miatt - mint katonai szolgálatra alkalmatlant az elsőfokú ítélet meghozatala után tartalékállományba helyezték. Azóta alkalmi munkából él.
A katonai ügyész a fellebbezésében az eljárás megszüntetését kimondó végzést arra hivatkozva támadta, hogy a vádlott cselekményének a tárgyi súlya jelentősebb, mivel hét és fél napot volt távol jogellenesen az alakulatától, és az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodtak. A vádlott katonai szolgálatra alkalmatlansága és emiatt az időközben történt tartalékállományba helyezése, valamint a javára jelentkező további körülmények mellett sem állapítható meg, hogy a cselekménye az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen lenne.
A büntetés kiszabását célzó fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba mindazokat a körülményeket, amelyek jelentőséggel bírtak annak eldöntésénél, hogy a vádlottal szemben büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása indokolt-e. A vádlott a cselekmény elkövetéséig, majd a jogtalan távollétet követő visszatéréstől a leszereléséig a katonai szolgálatát kifogástalanul teljesítette. Cselekményének elkövetését a megromlott élettársi kapcsolatának a helyreállítására irányuló törekvése motiválta, egyébként pedig a személyiségzavara miatt a katonai szolgálat teljesítésére alkalmatlan, a tartalékállományba helyezésével véglegesen megszűnt annak a lehetősége, hogy újabb katonai bűncselekményt valósíthasson meg.
Mindezekre a körülményekre tekintettel helyesen állapította meg a katonai bíróság, hogy a katonai bűncselekményt elkövető vádlott magatartása az elbíráláskor már olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ezért a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a katonai bíróság okszerűen szüntette meg a vádlott ellen a hat napot meghaladó önkényes eltávozás büntette miatt folyamatba tett büntetőeljárást, és törvényesen részesítette őt megrovásban.
Ugyanakkor a végzésének a jogi indokolásában tévesen utalt olyan ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a katonai szolgálatra alkalmatlanság utólagos megállapítása ilyen bűncselekmények miatt minden esetben az eljárás Btk. 36. §-ának II. fordulata szerinti megszüntetését tenné indokolttá. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint ugyanis a bíróságnak az összes körülmények együttes értékelésével kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetővel szemben a Btk. 37. §-a szerint büntetés kiszabása avagy a Btk. 36. §-ának megfelelően az eljárás megszüntetése indokolt-e. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának a KK 16. számú állásfoglalása értelmében a kibúvásos bűncselekményeknél a katonai szolgálatra alkalmatlanságot nyomatékos enyhítő körülményként kell értékelni a büntetés kiszabásakor, ez azonban nem eredményezheti azt, hogy a szolgálatra alkalmatlanság utólagos megállapítása minden esetben megalapozza a büntetés kiszabásának a mellőzését. Ez mindenkor az adott ügyben felmerült összes körülmény beható vizsgálatával dönthető el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 78/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás