BK BH 1992/379
BK BH 1992/379
1992.06.01.
Ha a vádlott a tárgyaláson a vallomástételt a Be. 87. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással megtagadja, a korábbi vallomását fel kell olvasni; ennek elmulasztása eljárási szabálysértést valósít meg, mely az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti [Be. 83. § (3) bek., 87. § (2) bek., 203. § (1) bek., 239. § (2) bek.].
A megyei bíróság ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés büntettében, amelyet az I. r. vádlott részben mint bűnsegéd, részben mint felbujtó, a II. r. vádlott pedig részben mint társtettes, részben mint felbujtó követett el.
Ezért a bíróság az I. r. vádlottat 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre és az államigazgatási ügyintézői foglalkozástól 3 évi eltiltásra; a II. r. vádlottat 1 évi 6 hónapi börtönbüntetésre és az államigazgatási ügyintézői foglalkozástól 3 évi eltiltásra ítélte. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét vádlott esetében 3 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben megállapította, hogy közkegyelem folytán a börtönbüntetés felfüggesztésének a próbaidejére megszűnt. A bíróság a folytatólagosan, részben tettesként, részben bűnsegédként elkövetett hivatali visszaélés bűntettének vádja alól mindkét vádlottat felmentette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - részben a vádlottak terhére, részben a javára - a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének vádja alól történt felmentés miatt és a minősítés megváltoztatása végett; az I. és II. r. vádlottak és védőik a tényállás téves megállapítása miatt, valamint felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
A legfelsőbb ügyész a fellebbezést módosítva tartotta fenn: megalapozatlanságot eredményező eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
Az ügyészi fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmatlan.
Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson a vallomástételt megtagadó vádlottak nyomozás során és a városi bíróság előtt tett korábbi vallomásait a Be. 203. §-a (1) bekezdésének keretei között, a Be. 83. §-ának (3) bekezdése alapján nem tette a tárgyalás anyagává és bizonyítékként nem értékelte. Az elsőfokú bírósága tanúvallomásoknál biztosított mentességi jogot azonosítva a vádlottnak a Be. 87. §-a (2) bekezdésében szabályozott jogával - hibás érvekkel helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vallomás megtagadása esetén a korábbi vallomást rögzítő okirat bizonyítékként nem vehető figyelembe.
Az 1990. január 1. napján hatályba lépett 1989. évi XXVI. törvény 7. §-ának (1) bekezdésével módosított Be. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés - ahogyan erre a legfelsőbb Bíróság már több határozatában is rámutatott - nem a tanúvallomásoknál szabályozott mentességi joghoz hasonló új vádlotti jogosultságot rögzít. A korábbi eljárási szabályok szerint is elismert volt a vádlott védekezési jogához kapcsolódó az a garanciális szabály, amely biztosította, hogy a vádlott a vallomásmegtagadási jogával élhessen, és a hatóság kötelességévé tette az arra való figyelmeztetést, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza, de az a védekezésnek erről a módjáról való lemondást jelenti. A büntetőeljárási törvényben alapelvként elismert szabad bizonyítási elvének megfelelően [Be. 5. § (3)bek.] a büntetőeljárásban - a Be. 60. §-ában írt korlátok között - minden bizonyítási eszköz felhasználható, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.
A vádlottak nyomozati, valamint a városi bíróság előtti kihallgatásakor még nem volt hatályban a büntetőeljárási törvény 87. §-át módosító, már említett 1989. évi XXVI. törvény 7. §-ának (1) bekezdése; a vádlottak kihallgatásai az akkor érvényben levő törvényi rendelkezéseknek megfelelően történtek. Okiratba foglalt nyilatkozataik tartalma tehát törvényesen beszerzett bizonyíték, figyelemmel a Be. 15. §-ának (1) bekezdésére is.
A Be. 83. §-ának (3) bekezdése értelmében a vallomás (nyilatkozat tartalmát rögzítő okirat) felhasználható, ha a vallomástevő nem hallgatható ki, vagy az okirat tartalma és a vallomás között ellentét van. Ha a korábban már vallomást tett vádlott a tárgyaláson úgy nyilatkozik, hogy nem kíván vallomást tenni, őt olyan vallomástevő személynek kell tekinteni, aki nem hallgatható ki, de az eljárás korábbi szakaszában vallomásait a bizonyítási eljárás szabályainak megfelelően készített jegyzőkönyv rögzíti. Ezért az idézett törvényi rendelkezés értelmében, a Be. 83. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel, nem volt törvényi akadálya annak, hogy a vádlottaknak a korábban tett vallomásait magába foglaló okiratot a bíróság a Be. 203. §-ának (1) bekezdése alapján a tárgyaláson felolvassa, és bizonyítékként értékelje. A tárgyalás anyagává tett bizonyítékok felhasználása nem jár a közvetlenség alapelvének sérelmével. A törvényes rendelkezések betartásával rögzített korábbi vallomás bizonyítékkénti értékelése nem jelenti a védelem (védekezés) jogának korlátozását sem. A büntetőeljárás során a vádlottaknak biztosított volt, hogy a törvényben meghatározott módon védekezzenek, vallomást tegyenek vagy ezt megtagadják. E lehetőségek közül a vádlottak az eljárás bármely szakaszában szabadon választhattak a korábbi rendelkezések szerint is.
Az elsőfokú bíróság előzőekben hivatkozott eljárási szabályt sértő mulasztása a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában írt okból az ítélet egészét érintő megalapozatlansághoz vezetett, mert a tényállás felderítetlenségét és a megállapított tényállás hiányosságát eredményezte.
A megalapozatlanság a másodfokú eljárásban nem volt kiküszöbölhető. A vádlottak ugyanis a nyomozás során és az ügyben korábban eljáró városi bíróság előtt is több napot igénybe vevő kihallgatásuk során valamennyi részcselekményre vonatkozóan részletes vallomást tettek, nyilatkozataikat azonban a megyei bíróság bizonyítékként figyelmen kívül hagyta. Ezért az elsőfokú bíróság éppen ez okból egyes tények tekintetében tényállást egyáltalán nem állapított meg, vagy azt hiányosan rögzítette. A korábbi vádlotti vallomások felhasználása valamennyi bizonyíték újraértékelését, a már értékelt adatoknak a mellőzött vallomásokkal való összevetését, összefüggéseikben történő vizsgálatát teszi szükségessé, és ennek során eltérő tényállás megállapításának a lehetősége is felmerül. Különösen vonatkozik ez a bűnösség köréből a vádlotti vallomások hiányára hivatkozva kirekesztett cselekményekkel kapcsolatos résztényállásokra.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az eljárást a tárgyalási szaktól kezdődően kell lefolytatni. Amennyiben a vádlottak a tárgyaláson a vallomás megtagadásának jogával élnek, korábban tett vallomásukat a tárgyalás anyagává kell tenni, és azokat a többi bizonyítékokkal együtt kell értékelni. Az elsőfokú bíróság az előzőekben kifejtett szempontok szem előtt tartásával a lefolytatandó bizonyítási eljárás során lesz abban a helyzetben, hogy hiánytalan tényállást állapítson meg, és megalapozottan döntsön a vádlottak bűnössége és a cselekmény helyes jogi minősítése kérdésében. (Legf. Bír. I. 554/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás