BK BH 1992/384
BK BH 1992/384
1992.06.01.
A próbára bocsátást kimondó végzés megalapozatlan, ha a bíróság — mivel a terhelt és a sértett a vallomástételt megtagadta — kizárólag az orvosi látlelet és az orvosszakértői vélemény alapján állapítja meg a tényállást, az egyéb lehetséges bizonyítékok beszerzésének a mellőzésével [Be. 239. § (2) bek., 87. § (2) bek.].
A városi bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a terhelt elkövette a súlyos testi sértés büntettet, és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta. A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terheltet a városi bíróság az 1986. február 7. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás vétsége miatt mint különös visszaesőt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetéséből 1986. augusztus 7. napján feltételes szabadságra bocsátották, a büntetését 1986. december 6. napjával kell kitöltöttnek tekinteni.
A városi bíróság az 1990. március 30. napján hozott jogerős összbüntetési ítéletével a terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben 2 év 3 hónapi szigorított javító-nevelő munkát állapított meg.
A terhelt 1990. június 21. napján a tőle elvált, de vele élettársi kapcsolatban élő volt feleségét előzetes szóváltást követően arcul ütötte, amelynek következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló orrcsonttöréses sérülést szenvedett. A sértet időközben a terheltnek megbocsátott, és helyreált közöttük a jó viszony.
A végzés ellen a megalapozatlanság és a törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A végzés hiányosan tartalmazza a terhelt előző elítéltetéseit:
a városi bíróság a terheltet az 1989. szeptember 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével tartás elmulasztásának vétsége miatt mint többszörös visszaesőt, 2 évi szigorított javító-nevelő munkára, majd az 1990. április 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével, az 1989. augusztus 10. napján elkövetett lopás vétsége miatt mint többszörös visszaesőt 1 évi szigorított javító-nevelő munkára ítélte.
A két ítélet egymással quasi halmazati viszonyban áll, ezt foglalta összbüntetésbe az előzőekben jelzett határozatával a bíróság, 2 év 3 hó szigorított javító-nevelő munkát állapítva meg.
A városi bíróság a tényállást az orvosi látleletre és az orvos szakértői véleményre alapította. A rövidített jegyzőkönyv adataiból megállapíthatóan a terhelt élt a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében biztosított jogával és nem tett vallomást. Élettársa, - a sértett - mentességi jogával élve tagadta meg a vallomástételt, ennek ellenére a bíróság nem tette a tárgyalás anyagává a terhelt nyomozati vallomásait, és nem kísérelte meg más bizonyítékok beszerzését sem, így például a sértettet megvizsgáló és a látleletet kiállító orvos, valamint B. Y. és Sz. Gy.-né tanúkénti kihallgatását, akinek - a nyomozás iratai szerint - a sértett elmondta a történteket, és akik látták is őt a bántalmazás után.
A megállapított tényállás olyan mértékben felderítetlen, hogy a rendelkezésre álló adatokból nem vonható megalapozott következtetés a terhelt bűnösségére, tehát arra, hogy a terhelt testi sértés okozására irányuló szándékkal bántalmazta-e a sértettet, és ezzel okozott neki orrcsonttörést. Ennek a körülménynek a bizonyítására az okirati bizonyítékok - az orvosi látlelet és az igazságügyi orvos szakértői vélemény - önmagában nem elegendők.
Törvénysértő továbbá a terhelttel szemben alkalmazott intézkedés is. A többszörösen büntetett előéletű, szigorított javító-nevelő munka büntetését töltő terhelttel szemben, - aki a büntetés tartalma alatt követte el az újabb bűncselekményt - nem tételezhető fel az, hogy a büntetés célja úgy is elérhető, ha a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztják.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megalapozatlanságot megállapította, a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra visszaküldte a korábban eljárt városi bírósághoz. (B. törv. I. 690/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás