PK BH 1992/387
PK BH 92/06/387
1992.06.01.
A személyiségi jogok gyakorlása csak akkor felel meg társadalmi rendeltetésének, ha nem sérti mások személyiségi jogainak és érdekeinek a tiszteletben tartását előíró jogszabályokat [Ptk. 75-76. §-ai].
A Fővárosi Fürdőigazgatóság Házirendje a következőket tartalmazza:
I/13. A vendégek fürdőruha nélkül, ill. női vendégek fürdőruha-felsőrész nélkül kizárólag az erre a célra, a Fővárosi Fürdőigazgatóság igazgatója által kijelölt strandokat, ill. területeket vehetik igénybe.
V/1. A Házirendben foglalt előírásokat kérjük megtartani! Ezért, aki az ebben foglaltak betartását nem vállalja, vagy figyelmeztetés ellenére nem tartja be, attól a szolgáltatás megtagadható.
V/2. Azt a személyt, aki a Házirendben foglaltakat megsérti, (...) a fürdőből el kell távolítani, és a fürdőszolgáltatások további igénybevételéből ki kell zárni. Ehhez szükség esetén hatósági személy közreműködése is igénybe vehető.
A felperes álláspontja szerint a Házirend rendelkezései az alkotmányban szabályozott - személyiségi jogát sértik, így az emberi méltósághoz, vallásszabadsághoz, lelkiismereti szabadsághoz, a tan- és tanítás szabadságához és az egészséges élethez való jogát korlátozza, illetve sérti.
A fentieknek megfelelően a felperes keresetében személyiségi jogai megsértésének megállapítását, valamint az alpereseknek a jogsértéstől való eltiltását kérte. Előadta, hogy személyiségi jogát több ízben sérelem érte, amikor a Palatinus, illetőleg a Csillaghegyi strandon az uszoda dolgozói kiutasították a medencéből, illetve egy alkalommal rendőri intézkedésre is sor került.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A felperes keresete nem alapos.
A felperes álláspontja szerint az alperesek a személyhez fűződő jogait, a már hivatkozott strandfürdőkre és nyitott uszodákra vonatkozó Házirendben foglalt fenyegetéssel sértik meg. Konkrét személyiségi jogát is sérelem érte, amikor az uszodák területéről kiutasították, illetőleg rendőrrel kivezettették.
A felperes fenti állításait az alperesek nem vonták kétségbe, e körben a bíróság mellőzte a tényállás tisztázását, és csupán a jogkérdés vizsgálatára szorítkozott.
A bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Házirend tartalmánál fogva alkalmas-e a jogsértésre. A Házirend funkciója, hogy általános magatartási szabályok, viselkedési normák megfogalmazásával, korlátok felállításával biztosítsa a szolgáltatást igénybe vevő vendégek kulturált és szakszerű kiszolgálását, a fürdőlétesítménynek zavartalan üzemeltetését. A korlátozások kialakításánál figyelemmel van a társadalomban érvényesülő, általánosan elfogadott erkölcsi normákra és a társadalom nagyobb részének közízlésére is. Az élet minden területén találkozhatunk tiltó formában megfogalmazott magatartási szabályokkal, amelyek a különböző világnézetű, erkölcs- és értékrendszerű emberek egymás mellett élését, a társadalomban való együtt létezését segítik elő. (Pl. kutyát a parkban sétáltatni tilos!) De egyes tömegigényeket kielégítő különféle szolgáltatásokat nyújtó szervezetek is - saját működőképességük biztosítása érdekében - megfogalmaznak bizonyos magatartásformákat. (Pl.: BKV, Malév: dohányozni tilos, érvénytelen jeggyel utazni tilos, fagylalttal felszállni tilos stb.).
A szóban forgó Házirendről tehát megállapítható, hogy a társadalom nagyobb része által elfogadott általános erkölcsi normáknak és a közízlésnek megfelelően szabályozza a fürdőszolgáltatást igénybe vevők magatartását. A bíróság véleménye szerint tehát a Házirend nem tartalmaz olyan fenyegetést, amely a felperes személyiségi jogának megsértésére alkalmas lenne. A bíróság álláspontja szerint a Fürdőigazgatóság többletszolgáltatást nyújt akkor, amikor az erre kijelölt helyen lehetővé teszi a hagyományostól eltérő, fürdőruha nélküli strandolást. Ezt a többletszolgáltatást semmiképpen sem lehet azonban - a felperes felfogása szerinti - „a naturisták elkülönítő kirekesztésének, gettókba internálásnak” tekinteni, mint ahogy nyilván azt sem tekinti annak a felperes, hogy nudista strandra sem lehet fürdőruhában betérni vagy elkülönített helyen fürdőruhában strandolni.
A társadalomban különféle erkölcsi, eszme- és érzésvilággal rendelkező emberek „kénytelenek” egymás mellett élni, s a társadalom működőképességének biztosítása céljából az államhatalmi, államigazgatási szervek többségi véleményt tükröző jogszabályokat alkotni, magatartásnormákat kötelezően előírni vagy tiltani. Nem érvényesülhet mindenkinek az akarata, elképzelése szabadon, s főleg nem a többség rovására.
A polgári jog egyik alapelve: a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, amely előírja, hogy a jogokat csak rendeltetésüknek megfelelően lehet gyakorolni. Ez mindaddig terjedhet, amíg mások jogait, törvényes érdekeit nem sérti. A felperesi kereset érvényre jutása azonban - vagyis az, hogy tiltó tábla hiányában bárki a strand egész területén fürdőruha nélkül napozzon, strandoljon - sérti a közszemérmet, ami az egyes emberekre lebontva ugyancsak személyiségjogi sérelmet jelent. A fentiekre figyelemmel, a felperessel szemben előforduló konkrét intézkedések sem sértették a felperes személyiségi jogait.
Rámutat a bíróság arra is, hogy a III. r. alperes egy szolgáltatóvállalat és - a jogszabályi keretek között - maga szabhatja meg azokat a szerződéses feltételeket, amelyeket, a szolgáltatásait igénybe vevő félnek el kell fogadnia. Így a szolgáltatást önként igénybe vevő utóbb nem hivatkozhat arra, hogy a szerződéses feltétel sérti a személyiségi jogát.
A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, vagyis hogy a „személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani”, az alperesek a kifogásolt magatartásukkal nem sértették meg, ezért a keresetet elutasította. (BKKB 3. P. 21 007/1990. sz.)*
*Az ítéletet a Fővárosi Bíróság 47. Pf. III. 25036/1990/5. sz. ítéletével helybenhagyta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás