PK BH 1992/390
PK BH 92/06/390
1992.06.01.
A védjegybitorlás megállapításának nem előfeltétele az, hogy a más védjegyével megjelölt áru a kiskereskedelmi forgalomban elidegenítésre kerüljön [1969. évi IX. tv. 13. §, 18. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperesek 4155 pár dél-koreai eredetű sportcipő 1990. április 15-ét követő forgalomba hozatalával a felperes szóvédjegyének oltalmát megsértették. A bíróság az alpereseket a további jogsértéstől eltiltotta. A részítélet a jogsértés megállapítása és az attól való eltiltás körében a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A részítélet indokolása szerint az I. r. alperes azzal, hogy az osztrák kereskedelmi cégtől a felperes védjegyét tartalmazó árut megvásárolta, és azt az F. kereskedelmi vállalatnak eladta, illetve a II. r. alperes ezen ügylet során való külkereskedelmi bizományosi szerződés kötésével az 1969. évi IX. tv. (Vt.) 18. §-ának (1) bekezdése értelmében használta a felperes védjegyét, ezzel a Vt. 13. §-a (1) bekezdése szerinti védjegybitorlást elkövette.
A részítélet a bitorlást csak 4155 pár, a kiskereskedelem által a vevőknek értékesített cipő tekintetében látta megállapíthatónak, ezért 1341 pár - a kiskereskedelmi forgalomból kivont, a II. r. alperes által visszavásárolt és vámszabad területen elhelyezett cipő tekintetében a keresetet elutasította. Elutasította továbbá a felperes azon keresetét is, amelyben nyilatkozat közzétételével kérte elégtétel adására kötelezni az alpereseket.
A részítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Ebben a részítélet részbeni megváltoztatása mellett kérte, hogy a bíróság a további 1341 pár tekintetében is állapítsa meg a bitorlást.
Az alperesek a részítélet helybenhagyását kérték.
Az elsőfokú bíróság részítélete a bitorlást 4155 pár tekintetében megállapítható és a jogsértéstől eltiltó része, valamint a nyilvános elégtétel adása iránti keresetet elutasító része vonatkozásában, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A fellebbezés alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes védjegyoltalom alatt álló megjelölése jogosulatlanul került feltüntetésre azon a 4155 pár cipőn, amelyet az I. r. alperes megvásárolt az osztrák cégtől, majd eladott az F. vállalatnak. Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a védjegybitorlás (Vt. 13. §-a) megvalósítása szempontjából jogosulatlan védjegyhasználónak minősül a II. r. alperes is, aki a perbeli termék forgalomba hozatalában külkereskedelmi bizományosi minőségben vett részt.
A Vt. 13. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott védjegybitorlás törvényi tényállásának értelmezésével összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Vt. 18. §-a (1) bekezdésének szabályára, amely szerint a védjegy használatának minősül a védjegy alkalmazása árun, csomagolásán, továbbá hirdetés és üzleti levelezés során. A helyesen felhívott jogszabályi rendelkezéssel ellentétes és megváltoztatásra szorul azonban az elsőfokú részítéletnek az az álláspontja, hogy a bitorlás a minőségi reklamációval érintett vagy más ok miatt a kiskereskedelmi forgalomból kivont termék vonatkozásában nem valósult meg, mert ezek a piacon nem terjedtek el. A védjegybitorlás a Vt. 13. §-ának (1) bekezdése szerint az áru tekintetében valósulhat meg. Az áru az a termék, amely a gyártási láncolatban részt vesz. Ennek a láncolatnak a része az a szerződéses mozzanat is, amely a gyártótól a nagykereskedőkig, illetve onnan a kiskereskedőkhöz továbbítja az árut. Az alperesek a perbeli esetben ezt a közvetítő-továbbító tevékenységet látták el forgalmazási tevékenységük során. Ennek során pedig 5496 pár cipőt továbbítottak. Ez a tevékenységük ezért az összes általuk továbbított termék tekintetében a védjegybitorlást önmagában megvalósította. Ezért - a jogsértés megtörténtének megállapítása szempontjából - közömbös, hogy a kiskereskedelem részére továbbított teljes mennyiségnek mi lett a sorsa, a kiskereskedelmi forgalomban elidegenítésre került-e vagy sem. Ennek legfeljebb a jogsértés anyagi következményei tekintetében van jogi relevanciája.
Így a fellebbezés tárgyát képező 1341 pár cipő tekintetében is megvalósult a Vt. 18. §-a (1) bekezdésében írt módon való használat, illetve a védjegybitorlást a Vt. 13. §-ának (1) bekezdése értelmében kimerítő forgalmazás. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. §-ának (2 bekezdése alapján a fellebbezéssel érintett keretek között megváltoztatta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 203/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás