PK BH 1992/391
PK BH 92/06/391
1992.06.01.
I. A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó, vagyoni értékű műszaki szellemi alkotást érintő védelem körében a jogosult akkor követelheti a felhasználótól az elért vagyoni eredményből való részeltetést, ha a megoldás társadalmilag széles körben felhasználható és még nem vált közkinccsé.
II. Az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó, feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását [Ptk. 86. § (3) bek., 87. § (2) bek.; 1978. évi 2. tvr. (Ptké.) II/4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 910 275 Ft és ennek 1990. június 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint 57 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, az ezt meghaladó összesen 1 093 000 Ft megfizetése iránt előterjesztett keresetet azonban elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a feltalálója az „Eljárás az A.-féle vírus csökkentett virulenciájú, immunizáló-képességű vírusvariánsának és ebből készült oltóanyag előállítására” című találmánynak, melynek alapja a szabadalmi igénypontokban is megjelölt „K” vírusvariáns. A felperes a szabadalmi oltalomban részesült találmány hasznosítását az erre vonatkozó szerződésben az alperesnek engedélyezte, és időközben az alperes a szabadalmi jogosultságot is megszerezte. A felperes az alperessel fennállott szerződéses kapcsolat ideje alatt az alperesnek átadta az általa előállított „K 61” jelű vírustörzset is, amely azonban nem azonos a szabadalmi igénypontokban megjelölt és az Országos Közegészségügyi Intézetnél letétbe helyezett „K” vírusvariánssal. Az alperes a „K 61” jelű vírustörzset az általa folytatott vakcina gyártásánál hasznosítja, a vakcinát pedig értékesíti. Az alperes 1977-ben egy külföldi cégnek értékesítette a „K 61” jelű vírustörzset, és emiatt bírósági ítélet alapján a felperes részére a felvett licencia-díjból részesedést fizetett. Az alperes az 1990. május 18-án kötött újabb szerződéssel egy francia cégnek értékesítette a „K 61” jelű vírustörzset, amelyért 150 000 frank ellenértékhez jutott, a felperes vagyoni igényének teljesítése elől azonban elzárkózott. Miután a „K 61” vírustörzs előállítása kizárólag a felperes szellemi alkotása, és az lényegesen eltér az időközben lejárat miatt megszűnt szabadalommal védett megoldástól, ugyanakkor közkinccsé válása sem nyert bizonyítást, ezért az elsőfokú bíróság az alperest a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése és a 87. §-ának (2) bekezdése alapján a hozzá befolyt ellenérték 50%-ának megfelelő 910 275 Ft megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban is kifejtett álláspontját, amely szerint a felperes által részükre közvetlenül átadott „K 61” jelű vírustörzs előállítására vonatkozó eljárás a szaklapokban, 1973-ban és 1982-ben megjelent publikációk által ismertté vált, de az időközben megszűnt szabadalommal védett eljárás és egyéb általános ismeretek révén is szakember képes a kérdéses vírustörzs előállítására. A kérdéses vírustörzsben megjelenő szellemi alkotás tehát közkinccsé vált, és ez kizárja, hogy a felperes részesedjen az elért vagyoni előnyből, amelynek az elsőfokú bíróság által megállapított mértékét is vitatta. A másodfokú eljárásban becsatolt igazolások szerint ugyanis a 150 000 frank licencia-díjnak megfelelően az alperes részére 1 739 310 Ft lett átutalva.
A felperes az alperesnek kifizetett licencia-díj igazolt összegére tekintettel a keresetét 869 655 Ft-ra leszállította, egyébként azonban a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Annak igazolására, hogy a „K 61” vírustörzs előállítására vonatkozó ismeretek nem tekinthetők az érintett szakemberek körében sem közkincsnek, a másodfokú eljárás irataihoz csatolta a Magyar Tudományos Akadémia Állatorvostudományi Kutatóintézete által az alperes igazgatójához 1987. szeptemberében írt levelet, amely egyebek mellett azt tartalmazza, hogy amikor az alperesnél a „K 61” jelű vírustörzs előállításával, az Állatorvostudományi Kutatóintézettől kapott egy, a felperes által korábban izolált eredeti vírustörzset. A felperes álláspontja szerint egy csökkentett virulenciájú vírustörzs csak akkor alkalmas vakcina gyártására, ha a belőle készített vakcina hatékonyságát és ártalmatlanságát hosszadalmas és költséges vizsgálatok igazolják. Miután a „K 61” vírustörzs vakcina-termelésre való alkalmassága külföldön is közismert, ezért fűződött érdeke a francia cégnek is ahhoz, hogy az általa folytatott vakcina-gyártáshoz az eredeti vírustörzs kerüljön a tulajdonába. Az alperes ezért vagyoni előnyhöz jutott, amelyet köteles a felperessel megosztani.
A fellebbezés a marasztalási összeg mértékét érintő részében - a kereset leszállítására is tekintettel - alapos, a fizetési kötelezettség jogalapját támadó részében azonban alaptalan.
A Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése értelmében a külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit érintő védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben. Annak eldöntésénél, hogy a „K 61” jelű vírustörzs alperes által történt értékesítése folytán a felperes jogosult-e a vagyoni eredményből való részeltetésre, annak van ügydöntő jelentősége, hogy a felperes által előállított „K 61” jelű vírustörzs olyan szellemi alkotást valósít-e meg, amely nem tartozik a külön jogszabályok hatálya alá, de társadalmilag széles körben felhasználható, és még közkinccsé nem vált, illetőleg a vírustörzs előállítására vonatkozó ismeretek és tapasztalatok a vagyoni értékük folytán alapozzák meg a felperes igényét. A Ptké. II/4. §-ának (1) bekezdése szerint az utóbbi esetben is jelentősége van annak, hogy az ismeret, a tapasztalat nem vált-e közkinccsé.
Az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállás szerint a „K 61” jelű vírustörzset beteg állatokból izolált virulens vírustörzs laboratóriumi módszerrel való gyengítésével a felperes állította elő, és tette alkalmassá vakcina előállítására. E vírustörzs tehát ebben a formában a természetben nem fordult elő, létrehozása ezért szellemi alkotómunka eredménye. Miután a per adatai szerint e vírustörzs előállításának módszere a megszűnt szabadalomban ismertetett eljárással közvetlenül nem azonosítható, és az alperes által megjelölt szakirodalmi publikációk sem biztosítják a szakmai kör számára a vakcina-gyártásra alkalmas hatékony vírustörzs kockázatmentes és gazdaságos előállításának feltételeit, ezért az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó feltételezett ismeret a vírustörzs előállításának lehetőségét a szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a kérdéses vírustörzs előállítására vonatkozó eljárás közkinccsé válását. A vakcina-gyártással foglalkozók is éppen ezért szerzik be a hatékonyságáról ismert „K 61” jelű vírustörzset, hogy elhárítsák a vírustörzs esetleges saját előállításával kapcsolatban felmerülő kockázati elemeket.
A felperes által izolált vírustörzs ezért olyan vagyoni értékű szellemi alkotómunka eredménye, amelynek a külföldi fél részére való értékesítése megalapozta a felperes vagyoni igényeit. Az alperes ugyanis maga sem állította, hogy a felperestől felhatalmazása lenne arra, hogy a saját vakcina-gyártáson kívül a vírustörzs külföldre való értékesítésére is ellenszolgáltatás fizetése nélkül jogosult.
Az alperes a másodfokú eljárásban igazolta, hogy a vírustörzs értékesítése folytán 1 739 310 Ft vagyoni előnyhöz jutott, ezért az elsőfokú bíróság helyes mérlegelése alapján megállapított 50%-os arányú részesedést ez után köteles fizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalási összeget 869 655 Ft-ra leszállította. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 108/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás