• Tartalom

PK BH 1992/393

PK BH 92/06/393

1992.06.01.
A szerződés megtámadási határidejének nyugvása feltűnő értékaránytalanság esetén [Ptk. 201. § (2) bek., 236. §].
A peres felek 1987. november 25-én adásvételi szerződést kötöttek, amellyel a felperes megvásárolt az alperestől egy használt személygépkocsit 319 400 forint vételárért. Az adásvételi szerződés mellékleteként szereplő állapotlap szerint a gépkocsi üzembe helyezése 1981-ben történt, a ténylegesen figyelembe vett futásteljesítmény 192 000 km. A felperes a gépkocsit használatba vette, és ennek során gyenge motorteljesítményt és nagyfokú olajfogyasztást észlelt. A felperes magánúton gépjárműszakértői véleményt szerzett be, amely szerint az autó üzembe helyezése 1979-ben történ, a szerződéskötésig valószínűsíthető km-teljesítmény 305 000. A szakértő megállapította azt is, hogy a gépjárműben nem az eredeti gyári motor van, hanem egy felújított és szakszerűtlenül javított másik motor. Valamennyi körülmény értékelése alapján a személygépkocsi szerződéskötés-kori forgalmi értékét 229 000 forintban határozta meg. Ennek alapján a felperes eredeti keresetében hibás teljesítés miatt 90 000 forint árleszállítás megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő 1988. december 29-én keletkezett szakértői véleményében megállapította, hogy - magánszakértői véleményben feltárt hibákon túlmenően - a gépkocsi korábban karambolozott is, emiatt a karosszéria körében sérülés nyomait viseli, és az első futómű vezetése sem megfelelő. A szakértői vélemény a gépjármű szerződéskötés-kori forgalmi értékét 150 000 forintban határozta meg, valamennyi hiba együttes értékelés és az összehasonlító forgalmi adatok alapján.
A felperes 1989. január 17-én módosította keresetét és 150 000 forint megfizetését kérte az eredeti jogcímen. Egyben az adásvételi szerződést a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága, illetőleg megtévesztés miatt megtámadta, és a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, valamint az időközben elvégzett javítások 39 500 forintos költségének a megtérítését kérte. Utóbb úgy nyilatkozott, hogy hibás teljesítés miatt igényt nem érvényesít, de 60 500 forint javítási költség megtérítését kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása mellett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 374 000 forintot és 55 100 forintnak 1988. március 29-től járó törvényes mértékű kamatát. A felperest ezzel egyidejűleg a személygépkocsi kiadására kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a szerződés megtévesztésre alapított megtámadása nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján érvénytelen a szerződés, ezért a Ptk. 237. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a szerződéskötést megelőző helyzetet kell visszaállítani, amelynek keretében elszámolta a felperes által elvégeztetett javítások költségét és a kifizetett adó összegét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét (helyesen: ítéletének fellebbezett rendelkezését) megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában azt fejtette ki, hogy a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében - a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén - a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdésében írt egyéves megtámadási határidő a sérelmet szenvedett fél teljesítésekor kezdődik. A felek a szolgáltatásaikat 1987. november 25-én a szerződés aláírásakor teljesítették, ekkor kezdődött a megtámadási határidő, amely 1989. január 17-én - a feltűnő aránytalanságra alapított kereseti kérelem előterjesztésekor - már eltelt, ezért a felperes az igényérvényesítéssel elkésett.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetén haladéktalanul bíróság előtt kell érvényesíteni. A (2) bekezdés c) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik a megtámadási határidő.
A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a felperes a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján az 1989. január 17-én előterjesztett keresetében érvényesített követelést. Tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy a felperes az igényével elkésett. A Ptk. 236. §-a (3) bekezdésének első mondata szerint a megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A felperes a per előtt kért magánszakértői vélemény alapján hibás teljesítés miatt érvényesített igényt, majd az elsőfokú eljárásban beszerzett és 1988. december 29-én keltezett szakértői véleményből szerzett tudomást arról, hogy a gépkocsi szerződéskötés-kori forgalmi értéke az akkor feltárt hibák folytán csupán 150 000 forint. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás között fennálló értékkülönbség tehát e szakértői véleményből lett felismerhető, s - bár ilyenkor sem a felismerés időpontja a megtámadási határidő kezdete, de - eddig az időpontig az elévülés nyugodott. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a jogosult menthető okból nem tudja a jogát érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül akkor is felléphet jogai védelmében, ha a határidő már eltelt, vagy abból három hónapnál kevesebb van hátra. Megállapítható, hogy a felperes az említett három hónapon belül jogait érvényesítette, ezért a keresetét nem lehet elkésettnek tekinteni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 338/1991. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére