PK BH 1992/397
PK BH 92/06/397
1992.06.01.
Az örökösöket a hitelezővel szemben terhelő korlátozott és egyetemleges felelősség megállapításának módja [Ptk. 677. § (1) bek., 679. § (1) bek., 683. § (1) bek.; Pp. 216. §; PK 192. sz.].
A felperes P. A.-val, aki az I. és III. r. alperesek édesanyja volt, 1987. június 30-án kötött házasságot. Az I. és II. r. alperesek házastársak. A házasságkötés után a felperes a felesége 1/2 tulajdonában álló házasingatlanba költözött. Ezt az ingatlanilletőséget a felperes felesége 1988. március 8-án elcserélte az I. r. alperes tulajdonában álló 35 m2 alapterületű másfél szobás szövetkezeti lakásingatlannal. A felperes a csereszerződés kapcsán mintegy értékkiegyenlítésül a különvagyonából 202 500 forint értéket bocsátott részben készpénzben, részben építőanyagban az I. r. alperes rendelkezésére, és házastársával együtt 14 531 forint OTP-tartozást is törlesztett. A felperes felesége 1988. december 10-én meghalt. A felperes ezt követően még további 10 963 forint OTP-tartozást is kiegyenlített.
A közjegyző az örökhagyó hagyatékához tartozó szövetkezeti lakásingatlan tulajdonjogát a felperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten a törvényes öröklés rendje szerint a gyermekeinek: az I. és III. r. alperesnek adta át.
A felperes a keresetében az I. és II. r. alpereseket egyetemlegesen 100 000 forint, az I. és III. r. alperest pedig mint az örökhagyó törvényes örököseit személyenként 101 250 forint megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperesek elismerték, hogy a felperes az örökhagyó ingatlanába 220 728 forintot „beruházott”, a III. r. alperes azonban a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte, mert védekezése szerint a beruházásra az örökhagyó, valamint az I. és II. r. alperesek között létrejött megállapodás kapcsán került sor, az tehát hagyatéki tehernek nem minősül.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. és III. r. alpereseket arra kötelezte, hogy a felperesnek 15 nap alatt személyenként 110 364 forintot fizessenek meg, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes az örökhagyó különvagyoni ingatlanába az alperesek által is elismerten 220 728 forintot ruházott be, ez az érték a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében hagyatéki tartozás, amelyért az I. és III. r. alperesek a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése szerint kötelesek helytállni.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta, a 7. sorszámú kiegészítő ítéletével pedig az I. és III. r. alpereseket arra kötelezte, hogy személyenként 76 250 forint után 1988. december 10-től 1989. május 25-ig évi 8%, 1989. május 26-tól pedig évi 20% kamatot is fizessenek meg a felperesek.
A jogerős ítéletnek az I. és III. r. alperesek felelősségére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében az örökhagyó tartozásai a hagyatékot terhelik. A 679. § (1) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hagyatéki hitelezőnek (cum viribus felelősség), a 683. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az örököstársak a közös hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind azt követően egyetemlegesen felelnek. Az örökös felelősségének az idézett törvény rendelkezései szerint két alapvető sajátossága az, hogy az örökös a hagyatéki hitelezővel szemben korlátozott felelősséggel tartozik (Ptk. 679. §), több örökös esetében pedig az örököstársak felelőssége egyetemleges (Ptk. 683. §).
Tévedett a bíróság, amikor a hivatkozott anyagi jogi szabályokat, illetőleg a Pp. 216. §-ában foglalt eljárási rendelkezést, valamint a Pk 192. számú állásfoglalásban kifejtetteket figyelmen kívül hagyva az ítélet rendelkező részében nem jelölte meg azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyek hasznaiból a felperes végrehajtás útján kielégítést nyerhet, vagy ha a hagyatékátadó végzés rendelkezésre állt, nem utalt a hagyatékátadó végzésre. Az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában hivatkozott ugyan az I. és III. r. alperesek korlátozott felelősségére, erről azonban az ítélet rendelkező részében nem határozott, és ezt a mulasztást a másodfokú bíróság nem pótolta.
Az örökösöknek Ptk. 683. §-ának (1) bekezdése szerinti egyetemleges felelősségére figyelemmel a hagyatéki hitelező a követelés teljesítését mindegyik örököstől vagy bármelyiktől követelheti. A bíróság ezért akkor járt volna el megfelelően, ha az örökösöket a tartozás megfizetésére egyetemlegesen, de örökrészük erejéig kötelezi. Ennek hiányában az eljárt bíróságoknak az a rendelkezése, amellyel a hagyatéki tartozás összegét az egyetemleges felelősség megállapítása helyett az I. és III. r. alperesek között megosztotta, és őket annak megfizetésére külön-külön kötelezte, jogszabálysértő.
Az I. r. alperesnek az a védekezése egyébként, hogy a hagyatéki tartozásért az özvegyi haszonélvezeti jog örököse, a felperes is felelős, azért nem alapos, mert a túlélő házastárs a Ptk. 679. §-ának (3) bekezdése értelmében csupán tűrni köteles a házastársi haszonélvezettel terhelt vagyonból a hitelezők követeléseinek - a hagyományos és a meghagyáson alapuló követelések kivételével való - kielégítését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet óvással támadott - az I. és III. r. alperesek fizetési kötelezettségére és a felelősség módjára vonatkozó rendelkezéseit - a perköltségre is kiterjedően - a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 20 011/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás