PK BH 1992/398
PK BH 92/06/398
1992.06.01.
Az életközösség átmeneti jellegű megszakítása - ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].
A peres felek 1961. július 9-én, S.-en kötöttek házasságot. Életközösségüket a felperes sz.-i szolgálati lakásában kezdték meg, ahonnan az S.-en, tanítónői munkakörben dolgozó alperes az iskolaév megkezdésekor visszatért S.-re, a szüleihez. A felperes a hétvégéket az alperessel töltötte, majd 1962 tavaszán az alperesi szülők ingatlanában összeköltözött az alperessel, innen azonban rövid együttlakás után albérletbe ment, ahová őt az alperes nem követte.
1962. június 30-án a felperes adásvételi szerződést kötött az S., Kassai u. 37. szám alatti házhelyingatlanra, amelyen - a házastársak részére közösen biztosított 50 000 Ft OTP-hitel igénybevételével - háromszobás családi ház és melléképületek építésébe kezdett. A telekkönyvi hatóság az ingatlan tulajdonjogát kizárólag felperes javára jegyezte be. Az alperes az ingatlanba 1963 elején költözött be. A hiteltartozás kiegyenlítésére a felek életközösségének fennállása alatt került sor.
A peres felek az együttélésük időszakában számos lakás-felszerelési és -berendezési tárgyat, készpénz- és takarékállományt stb. szereztek. Az 1963. augusztus 21-én született gyermekük csecsemőkorban meghalt. Életközösségük 1979-ben megszűnt, azóta az ingatlant megosztva használják.
A városi bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, az ingatlan használatát megosztotta, megállapította, hogy az alperes az ingatlan 405/2000 illetőségének tulajdonjogát házastársi közös szerzés jogcímén megszerezte, és - egyéb rendelkezések mellett - az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére irányuló alperesi viszontkeresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes a telket 1961 (helyesen 1962) nyarán abban az időpontban vásárolta meg, amikor az alperessel az életközösséget megszakította, és a házépítést is „egyedül” kezdte meg. A felek együttélése a házasságkötést követő időszakban néhány hétre, illetőleg hónapra korlátozódott, gazdasági közösség a keresményükkel való kölcsönös elszámolás hiányában nem jött létre közöttük, „ezért a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a telket a felperes a különvagyonán vásárolta, de különvagyonnak kell tekinteni az 1962 telére tető alá hozott lakóépületet is. Az építkezés alatt az alperes és a családja semmiben sem volt a felperes segítségére, a feleség magatartásából sem tűnt ki az együvé tartozás érzése és szándéka. Ilyen körülmények között nemcsak a gazdasági, de az érzelmi kapcsolat is hiányzott, és enélkül házastársi életközösségről nem beszélhetünk.” A felek tulajdoni hányadának megállapítása - az indokolás szerint - a felperes különvagyoni szerzésen, vagyis a teleknek és a felépítmény 50%-os készültségi fokának a szakvélemény szerinti értékelésén alapul. A közös tulajdon megszüntetése - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - azért nem foghat helyt, mert az ingatlan használatára mindkét félnek jogszerű igénye van, az egymás tulajdoni illetőségének megváltásához szükséges fedezettel egyikük sem rendelkezik, az árverési értékesítés pedig mindkettőjük érdekét sértené.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletnek a tulajdonszerzésre és a közös tulajdon megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseit - az elsőfokú bíróság ezzel összefüggő indokolást is magáévá téve - helybenhagyta, a lakás használatának megosztásán pedig a felek minél teljesebb elkülönülése érdekében változtatott.
A jogerős ítéletnek az ingatlan-tulajdonjog megállapítására és a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Családjogi Törvény (Csjt.) 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A házastárs különvagyona a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a) a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy, b) a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy, c) a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy, d) a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Az idézett törvény a házastársi vagyonközösség létrejöttét az életközösség kezdetének időpontjában határozza meg, a vagyonközösség fennállása alatt pedig a különvagyont kizárólag a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének említett négy pontjában meghatározott vagyontárgyakra korlátozza. Azt, hogy a házasság megkötésével az életközösség is létrejön, vélelmezni kell, ugyanígy vélelem szól amellett, hogy a házastársaknak vagy bármelyiküknek az életközösség alatt szerzett vagyona házastársi közös vagyon. A házasság megkötése és az életközösség létrejötte után a bírói gyakorlat szerint általában nincs jelentősége annak, ha az együttélés a házasfelek között átmenetileg megszakad. Az életközösség átmeneti jellegű megszakítása - ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg, és ezért a házassági vagyonjogi igények rendezésénél a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni. Az adott esetben a felek között a házasságkötést követően az életközösség létrejött, és ezzel vagyonközösség keletkezett. A periratokból kétséget kizáróan csak az állapítható meg, hogy 1962 nyarától a házastársak a felperesnek az alperes szüleivel való rossz viszonya miatt külön laktak, de ebben az időben is kapcsolatot tartottak, majd 1963 elején az alperes a félig kész házas ingatlanba költözött, amelynek építését a felek együtt fejezték be, és 1963 augusztusában gyermekük is született. A felek között az együvé tartozás érzése tehát - ez utóbbi tényekből következtethetően - a külön lakás idején sem szűnt meg teljesen, így az életközösség hiányát nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani. A bíróságnak az az okfejtése, amely szerint az életközösség fennállásának feltétele a feleknek a saját jövedelmeikkel való kölcsönös elszámolás, téves és ellentétes az ítélkezési gyakorlattal. De, még ha meg is szakadt volna a felek között néhány hónapra az életközösség, annak helyreállítása azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a vagyonközösséget egységesnek és folyamatosnak kell tekinteni, azaz az átmeneti időszakban szerzett és a vagyonközösségbe bevitt vagyon tekintetében is a közös szerzés vélelme érvényesül.
Ezért tévedett a bíróság, amikor a peres felek házastársi vagyonközösségének létrejöttét nem a házasságkötés, hanem az alperesnek a félkész házas ingatlanba való beköltözése időpontjában határozta meg, és az építkezés idejére a közös vagyon meglétének a bizonyítását kívánta meg. Ennélfogva téves a különvagyon és a közös vagyon vegyülési arányának és a felperes tulajdoni hányadának a megállapítása is. A bíróság akkor járt volna el helyesen, ha azt vizsgálja, hogy a közös vagyon vélelmével szemben a felperes az ingatlan (telek és felépítmények) milyen hányada tekintetében bizonyította, hogy annak megszerzése az ő különvagyonából (édesapja által a rendelkezésére bocsátott pénzösszegből, a házasságkötés előtt meglevő betétkönyvének felhasználásából, személygépkocsija eladásából stb.) történt.
A felek tulajdoni hányadának téves megállapítása miatt a Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítélet lakáshasználatra és a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseit is felül kellett bírálnia, ezeknek a kérdéseknek a mikénti eldöntése ugyanis döntő mértékben függ a tulajdoni hányadok nagyságától. Ezen túlmenően az eljáró bíróságnak szem előtt kell tartania azt az elvet, hogy a tulajdoni hányadok megállapítása nem jelenti a házastársi vagyonközösségi igények végleges rendezését, ezért a bíróságnak a lehetőségekhez képest a közös tulajdon megszüntetését is el kell rendelnie (BH 1981/11/450. sz. eseti határozat).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az ingatlannal kapcsolatos rendelkezéseit (tulajdonjog megállapítása, közös tulajdon megszüntetése, ingatlanhasználat rendezése) a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a városi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 144/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás