• Tartalom

GK BH 1992/406

GK BH 1992/406

1992.06.01.
Ha a nem lakás céljára szolgáló helyiség jogszerű használója a helyiség használati jogát másnak engedi át, de az a helyiségre utóbb nem tart igényt, a jogszerű használó kártérítést követelhet [Ptk. 277. § (1) bek., 312. § (2) bek., 313. §].
A magyar állam tulajdonában és a XIII. Kerületi IKV kezelésében van a Budapest XIII. kerület, K. u. 10. szám alatti raktárhelyiség, amelynek hatósági határozat alapján a felperes a jogszerű használója. A felperes részére szükségtelenné vált a használat, ezért az említett helyiség használati jogának raktározás céljára történő átadására 1989. július 11. napján szerződést kötött az alperessel.
Az alperes ezért 1 420 000 Ft pénzbeli térítés megfizetését vállalta, legkésőbb 1989. november 15. napjáig. A szerződés 4. pontja értelmében a felperes a hatósági jóváhagyást igénylő szerződés jóváhagyása jogerőre emelkedésének időpontjában volt köteles az alperest birtokba helyezni azzal, hogy ameddig az alperes nem utalja át a fenti összeget, a 4. pontban részletezett díjak és költségek megfizetése mellett az ingatlant albérlőként használhatja. A felperes a megállapodás fenti pontjában vállalta, hogy miután az alperes a pénzbeli térítés összegét megfizeti, kiadja azt a nyilatkozatot, amelynek alapján az alperes jogosultságot szerez a bérbeadóval történő bérleti szerződés megkötésére.
A felperes a szerződésnek megfelelően a megállapodást jóváhagyás végett megküldte a Fővárosi XIII. kerületi Tanács V. B. igazgatási osztályának. A nevezett hatóság az 1989. november 7-én kelt határozatával jóváhagyta a felek megállapodását, többek között azzal a kikötéssel: a kijelölt használó a határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül tartozik a használatot megkezdeni, ellenkező esetben a kiutalás érvényét veszti, illetve, hogy a helyiség használatbavétele előtt bérleti szerződést köteles kötni a XIII. kerületi IKV-val.
A jogvita abból adódott, hogy az alperes a felek által később módosított határidőre sem fizette meg a szerződésben meghatározott összegű pénzbeli térítést, majd pedig bejelentette a felperesnek, hogy nem tart igényt az említett helyiségre. A felperes közölte, hogy igényt tart a bérleti díjra és az egyéb költségekre, 1990. január 31. napjáig. Az alperes egyezségi ajánlatot tett 5 havi bérleti díj megfizetésére. Ezt a felperes elfogadta. Ennek ellenére a felperes által leszámlázott 881 917 Ft összegű bérleti díjat az alperes nem fizette ki. Ezért a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte ezen összeg és kamata erejéig.
Az alperes ellentmondással élt. Előadta, hogy gazdasági okok miatt nem tudta átutalni a felperesnek a szerződésben kikötött pénzbeli térítést, és ezért nem tartott igényt a helyiség használatára. Ennek ellenére alaptalannak minősítette a felperes bérleti díj iránti igényét. Arra hivatkozott, hogy a felperes a helyiséget nem adta át, és nem került sor az IKV-val a bérleti szerződés megkötésére sem. Mindezek folytán a hatósági határozat értelmében a kiutalás érvényét vesztette. Albérlőként sem használta az ingatlant, az kizárólag a felperes használatában volt. Korábbi egyezségi ajánlatát gazdasági helyzete miatt nem tudta fenntartani.
Az ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes - miután az alperes visszavonta egyezségi ajánlatát - keresetét felemelte 134 697 Ft-ra és ennek kamataira, valamint a perköltségekre. Követelése jogalapját abban jelölte meg, hogy az alperes nem tett eleget a szerződésben foglaltaknak, felszólítás ellenére sem tette meg a birtokba lépéshez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette vállalt fizetési kötelezettségét. Emiatt meg kell térítenie az általa a bérbeadónak a helyiség használata címén megfizetett valamennyi költséget, így a bérleti díjat, víz- és csatornahasználati díjat.
Az alperes korábbi előadásait kiegészítve arra is hivatkozott: a szerződés feltétele volt, hogy a felperes az alperes által fizetendő összegből rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba hozza a pincehelyiséget, és csak ezt követően vette volna ő azt át használatra. Ennek bizonyítására tanukat jelölt meg. Azt nem vitatta, hogy az 1 420 000 Ft átutalása nem történt meg. Hivatkozott azonban arra, hogy abban az időben, amelyre a felperes a kártalanítást érvényesíti, kizárólag a felperes használta a helyiséget, azt nem is ürítette ki. Erre nézve is kérte a tanúk meghallgatását.
A felperes az 1989. december 1. és 1990. május 31. közötti időtartamra - amikor az alperes bejelentette, hogy nem tud eleget tenni szerződéses kötelezettségének - fenntartotta az IKV részére kifizetett bérleti díj megtérítése iránti igényét. Tagadta, hogy a kérdéses időszakban ő használta a helyiséget.
Az elsőfokú bíróság a fenti adatok alapján meghozott ítéletével az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 98 983 Ft-ot és ennek 1990. február 21-től járó évi 20% kamatát. Az ítélet indokolása szerint alapos a felperes hathavi bérleti díjjal azonos összegű megtérítési igénye. Az alperes ugyanis nem tett eleget a szerződésben foglaltaknak. Nem fizette meg a szerződésben vállalt 1 420 000 Ft-ot, nem kötötte meg az IKV-val a bérleti szerződést. Ugyanakkor a felperesnek meg kellett a bérleti díjakat fizetnie, illetve a függő helyzet miatt az ingatlan használatát más félnek nem engedhette át, és az ingatlant nem is használhatta. Az elsőfokú bíróság az alperes tanúbizonyítás elrendelése iránti kérelmének nem adott helyt. Utalt arra, hogy az adott körülmények között a felperesnek nem lehetett kötelezettsége az alperes által hivatkozott műszaki munkálatok elvégzése, így az épület megerősítése, az aládúcolás megszüntetése. Ennek bizonyítására nem látta alkalmasnak a tanúk meghallgatását.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett annak hatályon kívül helyezése és további bizonyítás elrendelése érdekében. Arra hivatkozott, hogy a használatot részben a felperes hibájából nem tudta megkezdeni. Ezért, figyelemmel a hatósági határozatban kikötött használati feltételre, a bérleti szerződés nem is jött létre. Az alperes álláspontja szerint annak folytán, hogy a felperes nem adta használatába a helyiséget, azt nem is ürítette ki - amit tanúkkal kíván bizonyítani -, így alaptalanul követelt tőle bérleti díjat. Az alperes a továbbiakban előadta, hogy egyezségi ajánlatként vállalta volna az 5 havi bérleti díj megfizetését. Az egyezség megkötésére azonban nem került sor, ezért ez az ajánlata az ügy elbírálásánál nem vehető figyelembe. Utalt arra, hogy időben közölte a felperessel: nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségének, felajánlotta más bérlő felkutatását, ettől azonban a felperes elzárkózott. Erre vonatkozóan is kérte a tanúk meghallgatását, és ennek eredményeként annak megállapítását, hogy a felperes nem megfelelően járt el. Az alperes álláspontja szerint a szerződés alapján a felperes bérleti díjat csak a jóváhagyó határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napig követelhette volna, de csak akkor, ha eleget tesz használatba adási kötelezettségének. Az alperesnek az az álláspontja, hogy nem keletkezett a felperesnek kára, mivel a helyiséget használta, és ennek folytán mindenképpen bérleti díjat kellett fizetnie.
A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes következtetéseket vont le. A döntés megalapozott és megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek is. Az ítélet indokolása is helytálló. Mindössze annyi kiegészítést igényel, hogy az alperes a megítélt összeget nem bérleti díjként, hanem a felek között létrejött szerződés megszegése miatt a felperesnél felmerült, a bérleti díjjal megegyező összegű kártérítés címén köteles megfizetni. Az alperes a szerződés teljesítésétől jogtalanul állt el, illetve annak teljesítését jogos ok nélkül tagadta meg [Ptk. 277. § (1) bek., 312. § (2) bek., 313. §].
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti kiegészítéssel lényegében annak helyes indokai alapján hagyta helyben [Pp. 253. § (2) bek., 254. § (3) bek.] (Fővárosi Bíróság 44. G. 51 176/1990. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 31 364/1991. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére