GK BH 1992/410
GK BH 92/06/410
1992.06.01.
A késedelem esetén járó kötbér esedékessé válásának a jogszabályban meghatározott feltételei közül az az irányadó, amelyik a legkorábban bekövetkezik. Ennek megfelelően a kötbérkövetelés a kötbér tizenkét százalékos maximumának elérésétől számított hat hónap eltelte után elévül [Ptk. 324. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT r. 21. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
A felperes 1990. október 9-én keresetet terjesztett elő az I. r. alperes ellen 2 869 514 Ft kötbér megfizetése iránt. Előadta, hogy az I. r. alperes kivitelező a felperes jogelődjének megbízásából a II. r. alperessel kötött építési szerződéses befejezési határidejét elmulasztotta, 1988. augusztus 15-re nem végezte el az állagmegóvási és felújítási munkákat. Ugyancsak megszegte az 1989. május 31-i póthatáridőt, és a teljesítés csak 1990. február 7-én történt meg. A felperes utóbb a keresetét - a kötbéralapot az ÁFA összegével megnövelve - 3 409 514 Ft-ra emelte fel, és egyben azt kiterjesztette a megbízottként eljárt II. r. alperesre is. Vagylagos marasztalást kért, a II. r. alperessel szembeni igényét kártérítésben jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy amennyiben a bíróság az I. r. alperessel szembeni keresetét elévülés miatt elutasítaná, az annak megfelelő összeget a II. r. alperes köteles kártérítésként megfizetni, mert elmulasztotta a kivitelezővel szemben a kötbérigényt kellő időben érvényesíteni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a teljesítés - az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvből megállapíthatóan - 1989. november 30-án megtörtént. Ehhez képest, illetve azt figyelembe véve, hogy a kötbér mikor érte annak maximumát, álláspontja szerint a kötbér mind az eredeti, mind pedig a póthatáridő tekintetében elévült.
A II. r. alperes ugyancsak elutasítást kért. A teljesítési határidő kérdésében az I. r. alperessel egyezően nyilatkozott. Tagadta, hogy a megbízási szerződés értelmében köteles volt az I. r. alperes késedelme miatti kötbérigények érvényesítésére.
A perben tagadta, hogy az I. r. alperessel szembeni igénye elévült volna. Arra hivatkozott, hogy az érvényes átadás-átvétel 1990. február 7-én volt, kötbérigényét 1990. június 19-én írásbeli felszólítással érvényesítette, majd pedig keresetet terjesztett elő. Ezért elévülés nem következett be.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás adatai alapján meghozott ítéletével a felperes keresetét mindkét alperessel szemben elutasította. Ítéleti indokolásában részletesen ismertette azokat a körülményeket, amelyekre figyelemmel a felperes kötbérigénye a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet, a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése, illetve 326. §-ának (1) bekezdése alapján mind a szerződés szerinti, mind pedig a póthatáridő tekintetében elévült. Álláspontja szerint az átadás-átvétel az alperesek előadásának megfelelően 1989. november 30-án joghatályosan megtörtént. A II. r. alperessel szembeni kereset elutasítását azzal indokolta, hogy a II. r. alperes a megbízási szerződés teljesítése során a Ptk. vonatkozó rendelkezéseibe ütköző, illetve - a felek szerződését figyelembe véve - kártérítést megalapozó mulasztást nem követett el.
Az ítélet ellen annak megváltoztatása, a vagylagos kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatala érdekében a felperes fellebbezett. A felperes szerint az elsőfokú bíróság téves álláspontot foglalt el az I. r. alperessel szembeni kötbérigényének elévülése, valamint a II. r. alperes kártérítési felelősségének fennállása kérdésében. Ezen túlmenően sérelmezte, hogy az ítélet indokolása több, a felperes által lényegesnek tartott kérdésben nem tartalmaz álláspontot, illetve iratellenes megállapítások kerültek az indokolásba. A kötbér elévülésével kapcsolatban a felperes rámutatott arra, hogy a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 21. §-ának (1) bekezdése egyrészt vagylagosan, másrészt kezdő és véghatáridő megjelöléssel határozza meg azt: mikor esedékes a kötbér. A felperes értelmezése szerint annál korábban nem lehet késedelmi kötbért érvényesíteni, amíg legalább az egyik vagylagos feltétel nem következik be, és egészen addig lehetséges az igényérvényesítés, amit a három vagylagos feltétel közül a legutolsó is be nem következett. Ebből kiindulva pedig az adott esetben az elévülés akkor sem állott be, amennyiben a teljesítés 1989. november 30-án valóban megtörtént volna. Az 1990. június 19-i keletű írásbeli felszólítás pedig az elévülést félbeszakította. A II. r. alperesnek kötelessége volt a kötbérigény érvényesítése, amit elmulasztott.
Az alperesek az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú ítéletben és a felperes fellebbezésében is helyesen hivatkozott 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 21. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, melynek értelmében a késedelmi kötbér akkor válik esedékessé, amikor a késedelem megszűnik, a póthatáridő lejár vagy a kötbér eléri a legmagasabb mértékét. E jogszabály helyes értelmezése szerint - az állandóan követett bírósági gyakorlatnak megfelelően - a késedelem esetén járó kötbér esedékessé válásának a fenti jogszabályban megjelölt feltételei közül az az irányadó, amely az idő múlása folytán a legkorábban bekövetkezik. Téves tehát a felperesnek az az álláspontja, hogy a jogosult választhat az esedékességi feltételek közül, illetve a késedelem miatti kötbérigény elévülés nélkül érvényesíthető mindaddig, ameddig a kötbért esedékessé tevő három vagylagos feltétel közül a legutolsó is be nem következett.
A jelen esetben a késedelmi kötbér azáltal vált esedékessé, hogy a szerződés szerinti teljesítési határidő, illetve póthatáridő elmulasztása miatti késedelem folytán a késedelmikötbér-igény elérte a maximumát. A 13/1982. (IV. 22.) MT rendelettel módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 59. §-ának (3) bekezdése szerint a késedelmi kötbér maximuma 12%. Ez vonatkozik a póthatáridő elmulasztása miatti késedelmi kötbérre is. A jogszabály szerinti törvényes kötbérkulcsokat figyelembe véve, a szerződés szerinti határidő elmulasztása esetén a kötbér 218 nap alatt, póthatáridő esetén pedig - amely esetben már a 60 napot meghaladó késedelemre megállapított, magasabb kötbérkulcs az irányadó - 180 nap alatt éri el a legmagasabb mértékét.
Ez az adott esetben azt jelenti, hogy az 1988. augusztus 15-i befejezési határidő elmulasztása miatti kötbér 1989. március 23-án érte el a maximális mértékét, és a hat hónapos elévülési határidőre tekintettel [Ptk. 324. § (1) bekezdés] az ettől számított 6 hónapon belül, tehát legkésőbb 1989. szeptember 23-ig lett volna érvényesíthető, illetve az utóbbi időpontban bekövetkezett annak elévülése. A felperes 1990. június 19-én, tehát az elévülési idő eltelte után érvényesítette írásbeli felszólítással a kötbérigényét, ennélfogva annak elévülést megszakító hatálya már nem volt, hasonlóképpen az 1990. október 9-i kereset benyújtásának sem. Mivel az elévülés 1989. szeptember 23-án bekövetkezett, nincs jelentősége annak, hogy az 1989. november 30-i, vagy az 1990. február 7-i átadás-átvétel tekinthető-e joghatályosnak.
Az 1989. május 31-i póthatáridőhöz képest a kötbér 1989. november 30-án érte el a maximumát. A fentiek figyelembevételével a póthatáridő elmulasztása miatt kötbérigény az ettől számított 6 hónapon belül, tehát 1990. május 30-ig lett volna érvényesíthető. Eddig az időpontig azonban a póthatáridő miatti kötbérigény tekintetében nem történt sem írásbeli felszólítással, sem keresettel igényérvényesítés. Attól eltekintve, hogy az átadás-átvétel megtörténtének idejére nézve az elsőfokú bíróság álláspontja eredménnyel nem kifogásolható, az elévülés szempontjából a teljesítés idejének nincs jelentősége, mert az a kötbérigény érvényesíthetőség szempontjából sem felszólításnak, sem elismerésnek nem minősíthető, tehát elévülést megszakító hatálya nincsen.
Megalapozott az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet a II. r. alperessel szemben elutasító rendelkezése is. A II. r. alperessel kötött megbízási szerződés tartalmát vizsgálva, és a lefolytatott bizonyítás adatait is figyelembe véve, a II. r. alperes terhére szerződésszegés vagy egyéb más olyan mulasztás, mely a megbízottkénti kártérítési felelősségét megalapozná, nem volt megállapítható. A II. r. alperes és a felperes szerződése olyan feltételt nem tartalmazott, amely szerint köteles lett volna a II. r. alperes a szerződésszegés miatti igények érvényesítésére. Erre a felperes külön nem szólította fel a II. r. alperest. A rendelkezésre álló adatok szerint a II. r. alperes tájékoztatta megbízóját a szerződés teljesítésével kapcsolatos körülményekről; így az 1989. november 15-én megkísérelt, majd pedig november 30-án megtartott átadás-átvételről is. Ezeken az eljárásokon a felperes, illetve a felperes megbízottjának tekintendő műszaki ellenőr is részt vett. Ilyen körülmények között a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a II. r. alperesnek az ügyvitel vagy a tájékoztatás terén elkövetett mulasztása miatt következett be az I. r. alperessel szembeni kötbérigénye elévülése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében - a kötbérigény elévülésére vonatkozóan - helybenhagyta. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3. G. 41 265/1990. sz. - Legf. Bír. Gf. IV. 31 478/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás