GK BH 1992/42
GK BH 92/01/42
1992.01.01.
Ellenszolgáltatásként kapott állami támogatás visszafizetésére kötelezés a szerződéstől való elállás esetén [Ptk. 319. § (3) bek., 320. §. (1) bek.].
Az alperes külföldi vályogépítés-technológiai licencet vásárolt. A peres felek szerződést kötöttek, amelyben foglaltak szerint az alperes vállalta, hogy a megvásárolt licenc alapján 3 db kísérleti családi házat felépít, a munkák befejezése után a programba vett utólagos vizsgálatokat elvégzi, és a felperes részére kísérleti jelentést készít. A kísérlet sikeressége esetén vállalta a technológia elterjesztését a hazai építészetben. A felperes 2 000 000 Ft állami támogatás fizetését vállalta, az alperes pedig azt, hogy ha az eredményes kísérlet után a hazai építésben a technológiát nem honosítja, az állami támogatást 1989. november 30-i és 1990. november 30-i esedékességgel két egyenlő részletben visszatéríti. Az alperes határidőben nem teljesített.
A felperes az 1990. április 23-án benyújtott keresetében előadta: 1990. március 28-án közölte az alperessel, hogy a szerződést az alperes hibájából meghiúsultnak tekinti. Az alperesnél folyó rendőrségi vizsgálat során ugyanis megalapítottak, hogy az elkészült 2 családi ház nem a megvásárolt licenc szerinti vályogtechnológiával készült. Kérte ezért, hogy a bíróság az alperest 2 millió forint és az átutalás napjától járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezze.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az állami támogatás visszafizetésére csak akkor köteles, ha az eredményes kísérlet után a technológiát a hazai építésben nem hasznosítja. Tekintettel arra, hogy az építkezés még nem fejeződött be, a szerződésben foglalt feltételek még nem következtek be. Utalt 1 millió forint vonatkozásában a felperes keresetének az időelőttiségére is, mert 1990. november 30-a a visszafizetés határideje, a felperes pedig a keresetét 1990. áprilisában nyújtotta be. Viszontkeresetet terjesztett elő, és kérte: a bíróság a szerződést akként módosítsa, hogy a 3 db kísérleti ház megépítésének határideje 1991. október 31-e legyen. Az építési engedélyt ugyanis csak 1987. június 18-án kapta meg, ezenfelül pedig 1988 szeptemberétől kezdődően az alperesnél nyomozást folytattak el. Mindez az építkezés befejezését alapvetően hátráltatta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 2 millió forint, és kamatai megfizetésére kötelezte, míg az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint az alperes a szerződésben 10 hónapos határidővel vállalta a kísérleti épületek megépítését, ezzel szemben 5 év alatt sem teljesített. Nem volt mód annak a vizsgálatára, hogy az alperes a megvásárolt licenc alapján építette-e meg a házakat, mert az alperes az erre vonatkozó dokumentumok kiadását titoktartási kötelezettségére hivatkozva megtagadta. A rendőrség által beszerzett szakvélemény szerint azonban két ház nem vályog-tehnológiával készült el. A felperes a szerződéstől jogosult volt elállni, és nem kellett az érdekmúlást bizonyítania, tekintettel arra, hogy az alperes sem a szerződés szerinti határidőben, sem az általa vállalt póthatáridőben nem teljesített. A felperes azonban jogosult elállni azért is, mert az alperes titoktartási kötelezettségére hivatkozása miatt nem tud meggyőződni a szerződésszerű teljesítésről. Az elállás a szerződést felbontja, mégpedig a szerződés megkötésének időpontjára visszaható hatállyal, ami azt jelenti, hogy a teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ennek folytán az alperesnek vissza kell fizetnie a 2 millió forint állami támogatást, és kamatot kell fizetnie az állami támogatás felvételének időpontjától kezdődően. Alaptalan az alperes viszontkeresete. A Ptk. 241. §-a szerint ugyanis csak a tartós jogviszonyban a szerződéskötést követően beállt változás teszi lehetővé a szerződés módosítását. A perbeli esetben azonban nem tartós jogviszonyról van szó. Az alperes ugyanis 10 hónapos határidővel vállalta az épületek felépítését, és a jogviszonyt nem teszi tartóssá az, hogy a szerződés teljesítése az alperesnek felróhatóan mindeddig nem történt meg.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, és annak megváltoztatásával kérte, hogy a bíróság a felperes keresetét utasítsa el, és a viszontkeresetének adjon helyt. Állította, hogy a felperes nem jelölte meg a keresete jogcímét, azt az elsőfokú bíróság elálláson alapuló perindításának minősítette. A felperesnek erre a jogcímre alapított perindítása azonban alaptalan. A felperes ugyanis csak akkor követelheti vissza az állami támogatást, ha annak szerződéses feltételei beállnak. E feltételek azonban nem álltak be, a felperes keresete idő előtti, és ezért a per megszüntetését kérte. A viszontkeresete pedig alapos. Tévedett az elsőfokú bíróság pedig abban, hogy nem tartós jogviszonynak minősítette a peres felek közötti szerződéses kapcsolatot. A szerződés módosítása az alperes lényeges és jogos érdeke, és a körülményekben az alperes terhére nem róható változás következett be.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően azt állapította meg, hogy az alperes szerződésszegést követett el, amikor a szerződésben meghatározott határidőre nem teljesített. Az általa vállalt póthatáridőben való teljesítés elmulasztásának pedig az a jogkövetkezménye, hogy a felperes a szerződéstől - jogszabályi rendelkezés folytán - elállhat. Az elállás a szerződést - annak megkötésére visszaható hatállyal - felbontja, és a szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 320. § (1) bek., 319. § (3) bek.]. Az elsőfokú bíróság ezért helyes jogi következtetésre jutott akkor, amikor az alperest a 2 millió forint állami támogatás visszafizetésére, és az annak felvételétől járó kamatok megfizetésére kötelezte. Helytálló az elsőfokú bíróság ítélete az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezésében is. A szerződés módosításának ugyanis nem lehet helye, tekintettel arra, hogy a felperes a szerződéstől elállt. Nem létező szerződés módosítására pedig nincs lehetőség.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéltet - lényegében helyes indokai folytán - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Komárom-Esztergom Megyei Bíróság G. 40 175/1990. sz., Legf. Bír. Gf. V. 30 387/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás