GK BH 1992/43
GK BH 92/01/43
1992.01.01.
A kutatási (fejlesztési), valamint a kutatási (fejlesztési) eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló és a vállalkozási szerződések elhatárolási szempontjai [Ptk. 207. § (1) bek., 389. §, 412. §; 7/1978. (II. 1.) MT r.1 XI. és XII. fejezete].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek haladéktalanul 2 660 000 Ft díjat, ennek 1986. január 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, továbbá 333 600 Ft meghiúsulási kötbért és 183 772 Ft perköltséget. Feljogosította az alperest, hogy a perbeli cső-ívhegesztő célberendezést 15 napon belül a felperestől elszállíthassa. Ítéletének indoklásában megállapította, hogy a peres felek között kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló vállalkozással vegyes szerződés jött létre, amelynek keretében az alperes vállalta, hogy a felperes által gyártott hűtőbateriák csőíveinek a rögzítésére szolgáló cső-ívhegesztő célberendezést kifejleszti, legyártja, és üzembe állítja. A teljesítési határidő 1983. március 30-a volt, melyet több ízben meghosszabbítottak. Néhány technológiai tapasztalat megismerésén túl a fejlesztés nem hozott érzékelhető eredményt, a szerződésben meghatározott célok nem valósultak meg. A célgép ugyan elkészült, de működési jellemzői elmaradtak a tervezett követelményektől. Ezért megállapította, hogy az alperes szerződésszegést követett el, így a felperes elállása a szerződéstől jogszerűen történt. Ennek alapján kötelezte az alperest a felperes által kifizetett díj visszafizetésére azzal, hogy az alperes jogosult a célgépet elszállítani. Mivel a szerződés lehetetlenült, az alperes köteles a meghiúsulási kötbér megfizetésére is.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a szerződés tartalma és tárgya alapján kutatási-fejlesztési szerződésnek tekintendő, így a kutató külön kikötés hiányában nem tartozik eredményfelelősséggel, a felperes a részteljesítésekkel arányban álló díjakat fizetett, amely a vállalkozási díjtól különbözik. E szerződésfajtánál a kötbér fizetésére csak akkor kerülhet sor, ha azt a felek külön kikötötték, ez pedig a jelen esetben nem történt meg. A szerződés meghiúsulása mindkét félnek felróható, tehát a bíróságnak a kár közös viseléséről kellett volna határoznia. Az előadottak bizonyítására csatolta a felperes megrendelését.
A felperes ellenkérelmében a megalapozott elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes nem alapfejlesztésre és alapkutatásra vállalkozott, hanem egy meglevő fejlesztés eredményének a specializálásával egy olyan gép megtervezésére, legyártására és beüzemelésére, amely alkalmas a felperesnél alkalmazott kézi hegesztési technológia felváltására, éspedig 60 csőív/óra teljesítménnyel. A kötbérigénye alapos, mivel azzal megegyező összeg erejéig kár is érte, csak az egyik termékük gyártásánál már 503 602 Ft többletköltség keletkezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott bizonyítás anyagának mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított jogi döntése is.
Jogkérdésként merült fel a perben a peres felek között létrejött szerződés minősítése, nevezetesen hogy a módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet XI. fejezetében írt kutatási (fejlesztési), illetve a XII. fejezet szerint minősülő kutatási (fejlesztési) eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló szerződés vagy pedig a kétfajta szerződés elemeit is tartalmazó - a Ptk. 389. §-a szerint minősülő vállalkozási szerződéssel vegyes típusú szerződés jött-e létre a felek között. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára s az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Az elsőfokú bíróság a szerződés tartalma szerint állapította meg, hogy annak célja egyértelműen meghatározott volt: az alperes vállalta a célberendezés kifejlesztését, gyártását, valamint a végső eredményt is, annak üzembe állítását. A célgép elkészült, a végső eredmény azonban elmaradt, a felperes azt a kitűzött célra nem tudja használni. A szerződés realizálásának tehát két fázisa volt: az első, a kutatási (fejlesztési) fázis megvalósult, a célját, mely egy adott technológia kifejlesztése volt, elérte. Ennek a fázisnak azonban a perbeli jogvita eldöntése szempontjából jelentősége nincs, mivel a szerződésben a felek a Ptk. 412. §-a alapján nem kötötték ki, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár. Az alperes ugyanis olyan technológia kifejlesztésére vállalkozott, amely az üzemszerű gyártást is lehetővé teszi. A végső eredmény létrehozásához további kísérletekre volt szükség, és mivel azok eredménytelenek voltak, a felperes - mint azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg - jogosan állt el a szerződéstől. Ehhez képest helyesen határozott az eredeti állapot helyreállításáról is [Ptk. 319. § (3) bek.].
Alaptalan az alperesnek a kötbérfizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos fellebbezési támadása is. Tekintettel arra, hogy vegyes típusú szerződés megszegéséről van szó - mint arra a Legfelsőbb Bíróság 320. szám alatt (BH 1988/9.) közzétett eseti állásfoglalása is rámutat -, az alperest a Ptk. 246. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a módosított 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 41. §-ának (1) bekezdése, valamint a 18. §-a alapján kötbérfizetési kötelezettség is terheli.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokaira tekintettel - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 38. G 40.898/1989. - Legf. Bír. Gf. 131 642/1990. sz.)
1
A rendeletet az 1993: XCII. törvény 1994. január 1-jétől hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás