MK BH 1992/439
MK BH 92/06/439
1992.06.01.
A jogszabály a szövetkezeti tisztségviselők tekintetében hozott közgyűlési határozatnak jogorvoslattal való megtámadása lehetőségét nem szűkíti a fegyelmi és kártérítési határozatokra, hanem minden tagsági vitában hozott közgyűlési határozat ellen lehetővé teszi a jogorvoslatot, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik [1971. évi III. tv. (Szvt.) 20. § (4) bek. b) pont, 87. §; Pp. 349. § (2) bek.].
A felperes 1988. március 23. napjától tagja és elnöke az alperesnek. Az elnöki tisztséget pályázat útján nyerte el, és ötéves időtartamra választották meg elnöknek.
Az alperes közgyűlése a felperest 1990 júniusában hozott határozatával az elnöki tisztségéből azonnali hatállyal felmentette. Egyben a nyilatkozata alapján 1990. szeptember 21-től megszüntette a tagsági viszonyát is. A felmentés indoka az volt, hogy a tagok és az elnök között bizalmatlanság alakult ki, nem volt megfelelő az együttműködés, ami veszélyezteti a szövetkezet jövőjét.
A felperes a keresetlevelében kérte a közgyűlés határozatának hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a pert megszüntette. A végzés indokolása szerint a munkaügyi bíróság tévedett, amikor a jogvita érdemében ítélettel döntött, mivel az 1971. évi III. törvény (Szvt.) 87. §-a szerint csak a közgyűlés által fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozat ellen lehet keresettel a bírósághoz fordulni. Mivel a felmentés nem fegyelmi büntetés, a felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy a munkaügyi bírósághoz forduljon. Az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítania.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróság tévesen, a jogszabály egyéb rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával értelmezte az Szvt. 87. §-ában foglaltakat. A tag jogaival és kötelességeivel kapcsolatos, a szövetkezet és tagja között felmerült jogvita tagsági vitának minősül. Az Szvt. 58. §-ának d) pontja szerint a szövetkezeti tag alapvető joga, hogy tisztségre megválaszthassák. Az Szvt. 60. §-ának b) pontja szerint pedig a tag alapvető kötelessége, hogy rendszeresen részt vegyen a szövetkezet minden olyan szervének tevékenységében, amelyben a részvételt elvállalta. Mindezekből következően a tagsági jogával és egyúttal kötelezettségével kapcsolatos a felperesnek az a jogvitája, hogy a tisztség betöltésére alkalmas-e. A közgyűlés e vita tárgyában hozott döntést, amikor a tisztségéből felmentette.
A Pp. 349. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaügyi és a szövetkezeti tagsági vitában a munkaügyi, illetve a szövetkezeti döntőbizottság, valamint a szolgálati felettes, a közgyűlés és a küldöttgyűlés határozata ellen a jogosult - amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik - keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz.
A tagsági viták eldöntése jellemzően a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik, amelynek határozata ellen keresettel lehet fordulni a munkaügyi bírósághoz. A tagsági viták köréből a jogszabály kiemelte a fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozatokat, mert ezekben az ügyekben a tisztségviselők felelősségre vonása a közgyűlés hatáskörébe tartozik [Szvt. 20. § (4) bek. b) pont]. A közgyűlés fegyelmi és kártérítési ügyekben hozott határozata ellen pedig nem a szövetkezeti döntőbizottsághoz, hanem közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni (Szvt. 87. §). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogalkotó a közgyűlés határozatai ellen a jogorvoslat lehetőségét kizárólag a fegyelmi és kártérítési ügyekre kívánta volna korlátozni. Ez a megoldás ellentétes lenne a tagsági viták eldöntésének törvényben meghatározott rendszerével, amely általában kétfokú és szűkebb körben egyfokú jogorvoslati lehetőséget biztosít. A jogorvoslat biztosítása következik a Pp. értelmezéséből is, amely a közgyűlés határozatainak jogorvoslattal való megtámadását nem szűkíti a fegyelmi és kártérítési határozatokra, hanem minden tagsági vitában hozott közgyűlési határozat ellen lehetővé teszi a jogorvoslatot, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik. Az adott esetre vonatkozó eltérő jogszabályi rendelkezés nincs.
A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása esetén a 30 főn aluli taglétszámmal működő kisszövetkezetek esetében - ahol az Szvt. 20. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint a tagsági és munkaügyi viták eldöntése a közgyűlés hatáskörébe tartozik - a közgyűlés határozata ellen sem lenne biztosítva jogorvoslat. A jogalkotó éppen ellenkezőleg, a mind szélesebb körű jogorvoslat biztosítása érdekében hatályon kívül helyezte az 1971. évi 32. tvr.-nek a keresettel nem támadható ügyek körét szabályozó 39. §-ának (2) bekezdését (1988. évi 10. tvr. 5. §). Jogszabályt sértett tehát a megyei bíróság, amikor végzésével az elsőfokú ítéletet a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt megyei bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 738/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás