GK BH 1992/44
GK BH 1992/44
1992.01.01.
Ha a mezőgazdasági termény, termék szállítására vonatkozó, egy évre szóló megállapodásban az ár nem tekinthető meghatározottnak, mezőgazdasági termékértékesítési szerződés létrejötte nem állapítható meg. A megállapodás gazdálkodó szervezetek egymás közötti beszerzéseire vonatkozó előszerződésnek minősülhet [Ptk. 422. § (2) bek., 208. §, 377. §].
A felperes keresetében előadta, hogy 1989. február 13-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött az alperessel, amely szerint az alperes 600 tonna export célú vöröshagymát volt köteles átvenni a felperestől 1989. július, augusztus és szeptember hónapokban, méret szerint szétválogatva és egalizálva. Az átadás a felperesi telepen történt volna, a szállítás pedig az alperes fuvareszközeivel. A szerződés értelmében a felek az árban a szállítás előtt hetenként, a piaci ár alapulvételével állapodtak volna meg. Az árban való megállapodás azonban nem jött létre, az alperes ugyanis a felperes által indokoltnak tartott árat nem volt hajlandó megfizetni. A felperesnek az árualap rendelkezésére állt, azt 5, 50 Ft/kg-os átlagáron szerezte be, míg az alperes csupán 4 Ft/kg-os áron, illetve később 4, 50 Ft/kg-os áron vette volna át az árut. Emiatt a szerződés meghiúsult, ezért kérte az alperest 504 000 Ft meghiúsulási kötbér, valamint 300 000 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az általa a perbeli időszakban elért piaci ár nem haladta meg a felperes beszerzési árát sem, így reá nézve a szerződésnek a felperes által ajánlott áron való megkötése veszteséget jelentett volna. Hivatkozott arra is: a felek 1989. október 26-án megállapodtak, hogy ha a felperes megfelelő minőségben szállított tisztított vöröshagymát felajánl 300 tonna mennyiségben, s az alperes a vöröshagymát 10 Ft-os kilogrammonkénti átlagáron átveszi, akkor a felperes a perbeli szerződésből eredő igényét nem érvényesíti. Az alperes 1990-ben több mint 300 tonna tisztított vöröshagymát vett át a felperestől 10,10 Ft/kg-os átlagáron.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között érvényesen létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján az alperes köteles lett volna a szerződésben előírt átvételi kötelezettségét teljesíteni. Az alperes által át nem vett árut a felperesnek tisztítania kellett, emiatt költsége merült fel, s ezáltal kártérítési követelése is alapos. A keresete ellenben mégsem megalapozott, mert az 1989. október 26-i megállapodás értelmében az alperes a 300 tonna tisztított vöröshagyma átvételével az utólagos megállapodásnak eleget tett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását, az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint az 1990. év elején az alperes nem az 1989. október 26-án aláírt megállapodás szerinti tisztított vöröshagymát vette át. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 201. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződéssel kikötött szolgáltatásért, ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik, ellenszolgáltatás jár. A Ptk. 417. §-ának (1) bekezdése értelmében a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő egyebek között meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába adni, a megrendelő pedig köteles a terményt, terméket átvenni és az ellenértékét kifizetni. Ezekből a rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy ha a feleket ajándékozás szándéka nem vezette, a szerződés lényeges tartalma az árban való megállapodás. Különösen mellőzhetetlen az árban való megállapodás a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben, amelynek lényege éppen a mezőgazdasági termelésben rejlő nagyobb kockázat megosztása a termelő és a felvásárló között. A Ptk. 422. §-ának (2) bekezdése ezért kimondottan rá is mutat, hogy a szerződésben az árkikötések mellőzése csak akkor lehetséges, ha a felek több évre kötik a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az 1989. február 13-án aláírt szerződést mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítette annak ellenére, hogy a felek az árban nem állapodtak meg. Az abban foglalt kitétel, amely szerint hetenként a mindenkori piaci árat alapul véve rendelkeznek az árról, nem alkalmas az állandó bírói gyakorlat értelmében, az árban való megállapodás megállapítására. Az árnak ugyanis határozottnak vagy olyan módon meghatározottnak kell lennie, hogy abból a későbbiekben bizonytalanság ne keletkezzék (GK 36. sz. állásfoglalás a) pontja).
A perbeli megállapodás legfeljebb a Ptk. 208. §-ában szabályozott előszerződés feltételeinek felel meg. Ennek alapján a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy későbbi időpontban az átlagos piaci ár alapulvételével megkötik a Ptk. 377. §-ában szabályozott beszerzési szerződésüket. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy a szerződéskötési kötelezettségét valamelyik fél megszegte-e.
A perben feltárt adatok elegendőek voltak a fellebbezés érdemi eldöntésére. A felperes ugyanis a szükséges árut még az alperessel az árban való megállapodás előtt szerződésekkel lekötötte és beszerezte, mégpedig 5, 50 Ft/kg-os átlagáron. Az alperes is bizonyította, hogy a perbeli időszakban exportszerződéseit 4,86 Ft/kg-os átlagáron kötötte meg. Mindezen adatok alapján nyilvánvaló, hogy bármelyik fél is érvényesíti a saját árait a perbeli szerződés megkötésénél, az a másik félnek jelentős veszteséget jelent. Az 1989-es évben a hagyma világpiaci ára a szakértői véleményből is kitűnően alacsony volt, illetve jelentős mértékben ingadozott. Kétségtelen, hogy az alperesnél nagyobb anyagi lehetőséggel rendelkező, a perben becsatolt iratokban szereplő külkereskedelmi vállalat a termelőknek 7 Ft-os kilogrammonkénti átlagárat volt képes fizetni. Az sem volt azonban kétséges a perben, hogy ezt részben egyéb tevékenysége eredményéből való átcsoportosítás útján, részben tartalékai felhasználásával a piaci pozíciói megtartása érdekében végezte.
Az előszerződés megkötésekor a felek egyike sem tisztázta, hogy mit ért piaci átlagáron, illetve a felperes már a beszerzési szerződés megkötése előtt kötelezte el magát üzleti partnereinek. Mindezekre tekintettel az a körülmény, hogy végül a beszerzési szerződés nem jött létre a felek között, egyiküknek sem róható fel.
A felperes keresete a kötbér vonatkozásában az érvényes mezőgazdasági termékértékesítési szerződés hiányában nem vezetett eredményre. Kártérítési követelése pedig azért nem alapos, mert az alperes vele szemben nem járt el felróhatóan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét - eltérő indokkal - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VI. 32 391/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás