MK BH 1992/440
MK BH 1992/440
1992.06.01.
A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni az elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá a felmerült kárát. A dolgozónak a ki nem adott szabadságával kapcsolatos igénye az egyéb járandóságok körébe tartozik, amely - tárgyát tekintve - nem minősül kártérítésre irányuló követelésnek. Ehhez képest nincs helye fellebbezésnek a munkaügyi bíróság e kérdésben hozott döntése ellen [Pp. 358. §1 (1) és (3) bek.].
A felperesek nem biztosított bedolgozói munkaviszonyban dolgoztak az alperesnél. Cs. Á. csoportvezető szerezte részükre a munkát, aki a csoportból kilépett, és ezáltal a felperesekből álló műszerész csoport lényegében munka nélkül maradt. Ezért a felperesek 1988. április elején szóban felmondták a munkaviszonyukat, és miután erre az alperes nem nyilatkozott, 1988. április 25-én kérték munkaviszonyuknak közös megegyezéssel történő azonnali megszüntetését. Indokolásul előadták, hogy az alperes már második hónapja nem fizet bért. Az alperes a felperesek munkakönyvét 1988. április 29-én „kilépett” bejegyzéssel adta ki.
Az I-XIV. rendű felperesek kérelme a munkakönyvi bejegyzés megváltoztatására, a „kilépett” bejegyzés miatt megvont pótszabadság ellenértékének, valamint - egy részüknek - az elmaradt havi 310 forint bérpótlék megfizetésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte az alperest, hogy a VIII., IX., XII., XIV. és XV. rendű felperesek részére különböző összegű elmaradt bérpótlékot fizessen meg, ezt meghaladóan elutasította a kérelmeket.
A felperesek keresetlevele a döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányult, és ebben fenntartották a kérelmeikben foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felperesek munkakönyvében a „kilépett” bejegyzést „munkaviszonya megszűnt” bejegyzésre javítsa ki. Kötelezte egyúttal arra is, hogy az I-XIV. rendű felperesek részére személyenként 555 forinttól 7015 forintig terjedő, különböző összegeket fizessen meg a jogellenes munkakönyvi bejegyzésből eredő, a csökkentett szabadságidőre járó átlagkereset különbözeteként. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek a nem biztosított bedolgozói munkaviszonyukat szóban felmondták, és miután erre az alperes nem válaszolt, ezt írásban megismételték. A bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 10/1981. (IX. 29.) MüM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése a bedolgozói munkaviszony felmondására csak a munkáltatótól követel meg írásbeliséget. Erre tekintettel a szóban közölt felmondás jogszerű volt, és a munkakönyvi bejegyzés téves. Ez utóbbi miatt a felperesek új munkáltatójuknál csak csökkentett mértékű szabadságot kaptak. A különbözetként járó szabadságot az alperesnek meg kell váltania.
A munkaügyi bíróság ítéletének a szabadság ellenértéke körében a jogorvoslat lehetőségét kizáró rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás nem alapos. A Pp. 358. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében - többek között - a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen van helye fellebbezésnek a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság MKT 1/1975. számú és MK 14. számú állásfoglalásai adnak iránymutatást abban a kérdésben, hogy a Pp. említett rendelkezésének alkalmazása szempontjából a vállalatot terhelő mely kötelezettségek tartoznak a vállalat anyagi felelősségének körébe. Az MKT 1/1975. számú állásfoglalás szerint a munkáltatónak az 1967: II. törvény 62. §-ában meghatározott anyagi felelőssége kiterjed a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére - ilyen például a munkakönyv jogellenes ki nem adásával okozott kár -, de nem minősül ennek a munkaviszonynak a munkáltató által jogellenesen történt megszüntetésére alapított megtérítési igény tárgyában hozott határozat. Az MK 14. sz. állásfoglalás a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 29. §-ának tartalmából vezeti le a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén keletkezett munkáltatói kötelezettségeket, és kifejti, hogy... meg kell téríteni a dolgozó elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait, továbbá felmerült kárát. A dolgozó „egyéb járandóságai” körében megjelölte a dolgozót megillető alap- és pótszabadságot, mint olyan követelést, amelynek tárgyában hozott ítéleti rendelkezés ellen nincs helye fellebbezésnek, miután az nem a kár fogalmába tartozik.
A bíróság eljárása és döntése tehát helytálló volt, amikor a „kilépett” munkakönyvi bejegyzésből eredő pótszabadság megvonása tárgyában, a szabadság pénzbeli megváltását elrendelő rendelkezése ellen kizárta a fellebbezés lehetőségét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. (M. törv. II. 740/1991. sz.)
1
Az 1992: XXII. törvény 212. § (6) bekezdésének módosító rendelkezése folytán nincs a §-nak bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás