BK BH 1992/445
BK BH 1992/445
1992.07.01.
I. A devizaigazgatási jogszabályok értelmében a tiltott módon megszerzett külföldi fizetőeszköz — méltányosságból — konvertibilis valutában az elkövető részére történő kiadásának elrendelése törvénysértő [Btk. 309. § (1) bek., (2) bek. c) pont, 314. § (5) bek.].
II. A büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő jogszabály esetében a visszamenő hatály kérdése fel sem merülhet, ezért mindenkor a cselekmény elkövetése időpontjában hatályban volt jogszabály alapján kell elbírálni egyrészt a büntetőjogi felelősség, másrészt az elkobzás alkalmazhatóságának kérdését. [Btk. 2. §, 309. § (2) bek. c) pont].
Az ügyészségnek a kerületi bírósághoz 1990. szeptember 27. napján érkezett, a Be 375. §-a szerinti tárgyi eljárás lefolytatására irányuló indítványa az érdekelt tekintetében a lefoglalt 1910 DEM, valamint 78 USD elkobzására irányult.
A devizagazdálkodás megsértésének büntette miatt az érdekelt ellen indított nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - a Közkegyelemről szóló 1990. évi XXXIX. törvény 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel - megszüntettek.
A kerületi bíróság az 1990. október 26. napján kelt végzésében - az ügyészi indítvánnyal egybehangzóan - a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozóhivatala által lefoglalt és a Magyar Nemzeti Bank emissziós főosztályán kezelt 1910 DEM-et, valamint 78 USD-t elkobozta.
A végzésében megállapított tényállás szerint az érdekelt 1989 első hónapjaiban P. J. magyar állampolgártól - aki az érdekelt testvére - 60 300 forint ellenében 345 USD-t 1100 DEM-et a devizahatóság engedélye nélkül megszerzett. A sértett devizaérték 94 214 forintot tett ki. A kerületi bíróság álláspontja szerint az érdekelt az említett magatartásával megszegte a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, továbbá a 7. §-ának (1) bekezdésében, valamint a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt tilalmakat, és ezáltal megvalósította a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettet.
Az érdekelt a végzés kézhezvétele után tárgyalás tartását kérte. Ezt követően a kerületi bíróság 1991. április 10. napján jogerőre emelkedett végzésében - a korábbi végzés egyidejű hatályon kívül helyezése mellett - a fentiekben részletezett lefoglalt külföldi fizetőeszközök közül 1000 DEM-et és 78 USD-t elkobzott, míg a további 910 DEM-et - a lefoglalás megszüntetése mellett - az érdekelt részére kiadni rendelte.
A végzésben megállapított tényállás lényege szerint az érdekelt 1989 év tavaszán a testvérének, P. J.-nek 60 300 forintot adott át, aki ezért az érdekeltnek 345 USD-t (á 60 forint) és 1100 DEM-et (á 36 forint) fizetett, ezenfelül további 640 DEM-et ajándékba adott az érdekelt részére.
A végzés megállapítja azt is, hogy a P. J.-nak a birtokában levő külföldi fizetőeszköz turistaellátmányból származott.
A kerületi bíróság végzésében ugyanazokra a devizaigazgatási jogszabálysértésekre és a Büntető Törvénykönyvben foglalt jogszabályhelyre hivatkozott, mint a korábban hozott határozatában is; a külföldi fizetőeszközök részbeni visszaadására vonatkozó rendelkezését a Btk. 314. §-ának (5) bekezdésére alapította.
A kerületi bíróság utóbbi végzése ellen az érdekelt terhére, a részére visszaadni rendelt valutának konvertibilis külföldi fizetőeszközben történő visszaadására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvénységi óvás alapos.
I. A kerületi bíróság a tárgyi eljárás során hozott és bizonyítás felvételén alapuló, megalapozott végzésében iratszerűen állapította meg az irányadó tényeket és ezekből helyes jogi következtetést vont le arra nézve, hogy az érdekelt cselekményével megvalósította a devizagazdálkodás megsértésének bűntettét. Helyesen hivatkozott a devizaigazgatási jogszabályok megsértésére is, a Legfelsőbb Bíróság azonban ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a hivatkozott törvényhelyeken kívül az érdekelt megszegte az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést is a nem jogszerűen megszerzett külföldi fizetőeszköz birtokában tartása folytán. Ekként a lefoglalt 1000 DEM-nak és 78 USD-nek a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésén alapuló elkobzása törvényes volt, és nem kifogásolható, hogy az említett törvényhely (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával 910 DEM tekintetében az elkobzást mellőzte, és azt méltányosságból az érdekelt részére visszaadni rendelte.
A törvényességi óvás nem is az elkobzásnak méltányosságból való részleges mellőzésére vonatkozó rendelkezést kifogásolta, hanem azt, hogy a kerületi bíróság konvertibilis külföldi fizetőeszközben rendelte visszaadni a szóban forgó 910 DEM-t, ahelyett, hogy ennek az összegnek a hivatalos árfolyam szerinti forintösszeget rendelte volna kiadni.
A törvényességi óvásban kifejtett álláspont összhangban áll az elkövetés idején (1989. év tavaszán) hatályban volt jogszabályi rendelkezésekkel. Az irányadó tényállás szerint az érdekelt által P. J.-től visszterhesen megszerzett külföldi fizetőeszköz turistaellátmányból származott. A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi I. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 1/1974. (I. 17.) rendelet 14. §-ának módosított (4) bekezdése értelmében a kiviteli engedéllyel külföldre kivitt fizetőeszköznek Magyarországra visszahozott részét - az engedély nélkül birtokban tartható mennyiséget meg nem haladó összegű [személyenként összesen 4000 forintot (jelenleg 5000 forint) meg nem haladó értékű] külföldi pénz kivételével - 8 napon belül az utazási számlára vissza kell fizetni, és a számlán jóváírt összeg forintban bármikor felvehető. Ebből a rendelkezésből nyilvánvaló, hogy az elkövetés idején hatályban volt de devizaigazgatási rendelkezések nem tették lehetővé, hogy a turistaellátmányból származó. de fel nem használt és az országba visszahozott külföldi fizetőeszközt a kedvezményezett akár magánál tarthassa, akár devizaszámlán helyezhesse el, hanem erre nézve visszafizetési kötelezettség állott fenn.
A 36/1989. (IX. 12.) PM rendelet - amely 1989. szeptember 18. napján lépett hatályba, s amely ugyancsak a már fentebb említett 1/1974. (I. 17.) PM rendelet egyes rendelkezéseit módosította - 2. számú melléklete kizárttá tette a turistaellátmányból származó külföldi fizetőeszköznek a belföldiek devizaszámlájára történő elhelyezését. A jogszabálynak ez a rendelkezése teljes összhangban állt a belföldiek devizaszámlájáról szóló 99/1989. (IX. 18.) MT rendelet 1. §-ában foglaltakkal.
Ezt követően a 27/1990. (XII. 27.) PM rendelet, - amely ugyancsak módosította az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet egyes rendelkezéseit - 7. §-ában, 1991. január 1. napjától kezdődő hatállyal már lehetővé tette a konvertibilis külföldi fizetőeszközöknek a devizaszámlán történő elhelyezését, és megteremtette a lehetőséget arra, hogy a turistaellátmányból származó és az ország területére visszahozott valuta a belföldiek devizaszámlájára befizethetővé váljék. Az említett jogszabály azonban kifejezetten hivatkozik arra, hogy mindez a devizajogszabályokban meghatározott módon, vagyis a jogszerűen szerzett külföldi fizetőeszközre vonatkozik. Az említett devizaigazgatási jogszabály ebben az esetben is szervesen kapcsolódik és összhangban áll a belföldiek devizaszámlájáról szóló jogszabályok előírásaival, ugyanis az 1991. január 1. napján hatályba lépett 117/1990. (XII. 27.) Korm. rendelet. 1. §-a - a devizaigazgatási jogszabályokkal összefüggésben - módosította a korábbi, 99/1989. (IX. 18.) MT rendeletben foglalt rendelkezéseket.
A fentebb kifejtettekből megállapíthatóan: a turistaellátmányból megmaradt külföldi fizetőeszköznek a belföldiek devizaszámláján történő elhelyezésére kizárólag 1991. január 1. napjától van jogszabályban biztosított lehetőség: ugyanakkor a devizaigazgatási jogszabálysérelmével megszerzett külföldi pénznek a belföldiek devizaszámláján történő elhelyezésének a törvényes rendelkezések ez idő szerint sem biztosítanak lehetőséget, annak ellenére, hogy a már hivatkozott 27/1990. (XII. 27.) PM rendelettel módosított 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 15. §-ának (3) bekezdése azt tartalmazza: a bankszervek a külföldi fizetőeszköz eredetét nem vizsgálják.
Az előzőekben részletezett jogszabályok alapján megállapítható tehát, hogy az érdekelt esetében mind az elkövetés idején hatályban volt, mind pedig az elbírálás időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések kizárttá tették azt, hogy az általa jogellenesen megszerzett (bár közeli hozzátartozójától származó) külföldi fizetőeszközt a devizaszámláján elhelyezhesse, és azzal szabadon rendelkezhessék.
Mindezekből pedig az következik, hogy a kerületi bíróság végzésének az a rendelkezése, amely - méltányosságból - a lefoglalt külföldi fizetőeszközöknek konvertibilis valutában az érdekelt részére történő kiadása tárgyában rendelkezett: törvénysértő. Az eljárt bíróságnak legfeljebb arra lett volna a jogszabályok szerint biztosított lehetősége, hogy a lefoglalt 910 DEM-nek a hivatalos árfolyam szerinti forintösszegben meghatározott értékét rendelje kiadni az érdekelt részére.
A törvényességi óvás elbírálása során megtartott nyilvános ülésen a terhelt olyan álláspontot foglalt el, hogy a törvényességi óvás 640 DM-nek forintösszegben való kiadására irányuló indítványa nyilvánvalóan téves, míg a fennmaradó 270 DM-nek forintösszegben kiadására irányuló indítványa legalábbis vitatható.
A védelmi érvelés nem alapos.
A törvényességi óvás ezzel kapcsolatban helyesen hivatkozik a BH-ban 1991/5. 183. szám alatt közzétett eseti határozatban adott iránymutatásra, amely azt tartalmazza, hogy az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 14. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakra tekintettel a jogszabályban írt 4000 (jelenleg 5000) forintnak megfelelő külföldi fizetőeszköz vételre felajánlási kötelezettség nélküli birtokban tartása csak olyan esetben illeti meg a belföldi természetes személyt, amennyiben azt a devizaigazgatási jogszabályban foglalt módon, vagyis jogszerűen szerezte, tehát az vagy a turistaellátmányból származó megtakarításból, vagy pedig külfölditől származó (nem visszterhes) ajándékozásból származott. Abban az esetben azonban, amikor a külföldi fizetőeszköz megszerzése - legyen bár az akár konvertibilis, akár nem konvertibilis külföldi fizetőeszköz - a devizajogszabályban tiltott módon, jogellenesen jutott az elkövető birtokába: az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés joghátránya alkalmazásának lehet helye. A szóban forgó törvényhely szerint ugyanis a jogszabály nem kívánt "felmentést" adni a bűncselekmények elkövetőinek a javára.
II. További kérdésként vetődik fel a jogszabály ún. visszamenő hatályának a problémája.
A Be. 287. §-ának (1) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt jogszabályok alapján bírálta el. A törvényességi óvás mint rendkívüli perorvoslat jellegéből és céljából az következik, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, mely szerint a törvényességi óvással megtámadott határozat vagy annak egyes rendelkezései törvénysértők-e vagy sem: mindenkor a jogerős határozat meghozatala időpontjában fennálló jogi helyzet az irányadó. Ez következik egyébként a törvényességi óvás alapján hozott határozat ún. ex tunc jellegéből is.
A büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatban a Btk. 2. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény rendelkezései szerint kell elbírálni; amennyiben azonban a cselekmény elkövetése és az ügy elbírálása között olyan új büntetőtörvény lép hatályba, amelynek értelmében a cselekmény már nem bűncselekmény vagy az enyhébb elbírálás alá esik: az újabb büntetőtörvény alkalmazásának van helye. Minden más vonatkozásban azonban az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje.
Azokban az esetekben, amikor a büntetőtörvény keretrendelkezésként írja körül a bűncselekményt, az ennek kereteit kitöltő ún. igazgatási jogszabályok alkalmazása szempontjából mindenkor a cselekmény elkövetése idején hatályos jogszabályok rendelkezései az irányadók, és nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény elkövetése és az ügy elbírálása közötti időben újabb - akár a terhelt javára szóló jogkövetkezményekkel járó - jogszabály lép életbe (BJD 3. szám). Ennek az a jogszabályi alapja, hogy a büntetőjogi keretrendelkezést kikötő igazgatási jogszabály tekintetében a visszamenő hatály kérdése fel sem merülhet, a Btk. 2. §-a pedig kizárólag a büntetőtörvény tekintetében teszi lehetővé - a már említett esetekben visszamenőleges hatállyal az elbírálás idején hatályban levő büntető törvény alkalmazását, feltéve, ha az az elkövetőre nézve felmentést, az eljárás megszüntetését vagy a magatartásának enyhébb elbírálását eredményezheti.
Az előzőekben kifejtettekből az is következik, hogy a devizagazdálkodás megsértése esetén - amelynél a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kifejezetten és tipikusan keretrendelkezéssel szabályoz - a bíróságnak mindenkor a cselekmény elkövetésének időpontjában hatályban levő devizaigazgatási jogszabály alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény tényállási elemei megvalósultak-e vagy sem. Abban az esetben, ha a cselekmény elkövetése és a cselekmény elbírálása közötti időben olyan új igazgatási jogszabály lép hatályba, amely szerint a magatartás már nem tiltott, illetőleg a cselekmény nincs előzetes devizahatósági engedélyhez kötve: nem lehet helye a Btk. 2. §-ára hivatkozással bűncselekmény hiányában [Be. 214. § (3) bek. a) pont] felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának, hanem legfeljebb a Btk. 32. §-ának d) pontjában, illetőleg a 36. §-ában foglalt büntethetőséget megszüntető ok fennállása folytán a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló eljárást megszüntető végzés meghozatala kerülhet szóba, amelynél a Btk. 71. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a megrovás alkalmazása kötelező, illetőleg lehetséges. Ilyen esetekben egyébként szóba kerülhet a Btk. 314. §-ának (4), illetőleg (5) bekezdése alapján az elkobzás helyett elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, illetőleg ezeknek méltányosságból való mellőzése.
Az adott érdekelt esetében mind a devizaigazgatási jogszabályok - amelyek tartalmilag kitöltik a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében foglalt büntetőjogi rendelkezést -, mind pedig a belföldiek devizaszámlájára vonatkozó rendelkezések kizárttá tették a turistaellátmányból származó külföldi fizetőeszközöknek a devizaszámlán való elhelyezését és annak a lehetővé tételét, hogy az elkövető a konvertibilis külföldi fizetőeszköz tekintetében mindennemű korlátozás nélkül rendelkezhessék.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróságnak a tárgyi eljárás során hozott végzése abban a részében, amely konvertibilis külföldi fizetőeszközben rendelte - méltányosságból - visszaadni az érdekelttől lefoglalt 910 DEM-et, törvénysértő, ezért a kerületi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és úgy rendelkezett, hogy a Magyar Nemzeti Bank csupán a szóban forgó külföldi fizetőeszköznek a hivatalos árfolyam szerinti ellenérték adhatja ki az elkövető részére. (B. törv. III. 1120/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás