BK BH 1992/448
BK BH 1992/448
1992.07.01.
I. Az orgazdaság érték szerinti minősítése nem az alapcselekménnyel érintett vagyon elleni bűncselekmény értéke szerinti minősítéséhez igazodik, hanem a vagyoni haszonszerzés végett megszerzett (elidegenített, elrejtett) érték szerint valósul meg a szabálysértés, a vétség vagy a bűntett [Btk. 326. §, Sztv. 107. § (1) bek. a) pont].
II. A másodfokú bíróság határozata törvénysértő, ha — a felülbírálat terjedelmére vonatkozó eljárásjogi rendelkezések megszegésével — a fellebbezéssel érintett, különös visszaeső terheltnek a szabálysértési értékre elkövetett vagyon elleni cselekményét vétségként értékeli, ugyanakkor az ugyanilyen értékre orgazdaságot megvalósító, büntetlen előéletű terheltet elmulasztja felmenteni az ellene emelt vád alól [Be. 237. § (2) bek., Btk. 326. § (2) bek. b) pont, Sztv. 107. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság a IV. r. terheltet társtettesként elkövetett orgazdaság vétsége miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. Az ítéleti tényállás IV. r. terheltre vonatkozó részének lényege a következő.
A IV. r. terhelt három terhelt-társával együtt a vádbeli napon felkereste a sértettet, hogy tőle bort vásároljanak. Miután érkezésük célját közölték, a sértett a IV. r. terhelt kíséretében lement a pincébe. Ezalatt az I. r. terhelt a sértett lakásában, a konyhaszekrényből magához vett 10 000 forintot. Ezt követően a terheltek valamennyien az I. r. terhelt lakására mentek, ahol az a III. r. és a IV. r. terheltnek a lopott pénzből - annak eredetét közölve - 700-700 forintot adott.
A városi bíróság a IV. r. terhelt cselekményének jogi minősítésekor az I. r. terhelt által elkövetett lopás elkövetési értékét vette alapul, amikor az orgazdaságot a Btk. 326. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősítette.
A városi bíróság ítélete ellen a IV. r. terhelt bűnösségét megállapító és büntetést kiszabó rendelkezése miatt a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 326. §-ának (1) bekezdésében meghatározott orgazdaság törvényi tényállási elemei a következők:
olyan idegen ingó dolog, amely az elkövető által tudottan a törvényben meghatározott bűncselekményből származik, továbbá a dolog megszerzése, elrejtése vagy annak elidegenítésében való közreműködés, végül a haszonszerzés célzata. Az orgazdaság elkövetési tárgya tehát az az idegen dolog, amely a törvényi tényállásban taxatíve felsorolt bűncselekmények - adott esetben a lopás - elkövetéséből származik. A cselekmény elkövetése azonban a haszonszerzési célzat megléte esetén is csak arra a dologra jön létre, amelyet az elkövető ténylegesen megszerzett, vagy amelyre nézve a törvényben meghatározott más elkövetési magatartást tanúsítja. A megszerzésén pedig azt kell érteni, hogy a dolog feletti tényleges hatalom a dolog birtokosától valamilyen ügylet útján áthárult az orgazdaság elkövetőjére. Ennek értéke pedig az adott esetben 700 forint volt.
Emiatt téves a városi bíróságnak az az álláspontja is, hogy a IV. r. terhelt a bűncselekményt társtettesként valósította meg. A Btk. 20. §-ának (2) bekezdése értelmében a társtettesként való elkövetés egyik előfeltétele a törvényi tényállás közös megvalósítása. A terheltek - mint arra a másodfokú bíróság is rámutatott a fellebbezési eljárás során - a lopásból származó pénz külön-külön történő megszerzésével az orgazdaságot önálló tettesként követték el, mégpedig külön-külön, egyenként 700 forint szabálysértési értékre nézve. Ehhez képest a IV. r. terheltnek a cselekménye - mivel a Btk. 326. §-a (2) bekezdésének b) pontjában írt minősítő körülmények egyike sem forog fenn - az Sztv. 107. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző orgazdaság szabálysértése megállapítására lenne alkalmas. Ezért a városi bíróságnak a IV. r. terheltet az orgazdaság vétségének vádja alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában fel kellett volna mentenie, az orgazdaság szabálysértésének egyidejű elbírálása mellett [Be. 216. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a fellebbezést bejelentő terheltek tekintetében bírálta felül. Ebben a körben az orgazdaság vétségének jogi minősítését a III. r. terhelt vonatkozásában helyesbítette akként, hogy azt kizárólag a különös visszaesői minőség emeli a Btk. 326. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti vétséggé, egyben a másodfokú bíróság arra is rámutatott, hogy a III. r. terhelt esetében téves a cselekmény társtettesi minőségének a megállapítása.
Az első fokú ítélet jogi minősítésre vonatkozó részének az előzőekben már ismertetett helyesbítése kihatással van a IV. r. terhelt cselekményének a megítélésére is, mert ennek megfelelően az ő cselekménye nem valósított meg bűncselekményt. A felülbírálat során a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta a Be. 237. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az ott meghatározott esetekben és módon a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett terhelt ügyét is felülbírálja, ha a fellebbezéssel érintett terhelt esetében is ugyanígy határoz.
Az adott esetben ez az összefüggés annak ellenére fennáll, hogy a III. r. terhelttel szemben a különös visszaesői minőség fennállása folytán nem jöhetett szóba a szabálysértés megállapítása. A III. r. terhelt büntetésének enyhítésére ugyanis ugyanaz a tény - a szabálysértési értékre való elkövetés - szolgált alapul, amely a IV. r. terhelt esetében a felmentő rendelkezés meghozatalát teszi kötelezővé.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, és a IV. r. terheltet az orgazdaság vétsége miatt ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette, egyben az Sztv. 107. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott orgazdaság szabálysértése miatt pénzbírsággal sújtotta. (B. törv. I. 1373/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás