BK BH 1992/452
BK BH 1992/452
1992.07.01.
Az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát is eredményező eljárási szabálysértés valósul meg, ha az elsőfokú bíróság a terheltet a kóros elmeállapotára hivatkozással úgy mentette fel az ellene emelt vád alól, hogy az igazságügyi orvos szakértőket a tárgyalásra nem idézte, nem is értesítette, csupán a tárgyaláson felolvasta a szakértői véleményt [Be. 83. § (3) bek., 203. § (1) és (2) bek., 261. § (1) bek.].
A terheltet a megyei bíróság jogerős ítéletével az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette, és elrendelte a kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az elvált, egy kiskorú gyermeke után tartásdíjat fizető, esztergályos szakképzettségű, az utóbbi időben alkalmi munkából elő terhelt az édesanyjának ingatlan-adásvételi ügyével kapcsolatban ismerte meg az ügyvéd sértettet. A terhelt úgy gondolta, hogy a sértett az édesanyja ügyében nem megfelelően járt el, ezért, valamint az ügyben eljáró különböző hivatalok szerinte törvénytelen eljárására irányuló figyelemfelhívás céljából elhatározta, hogy konyhakésével meg fogja szúrni a sértettet.
A vádbeli napon délután, amikor a sértett elhagyta az ügyvédi irodát, a terhelt odalépett hozzá, és egy 16 cm pengehosszúságú konyhakéssel egy ízben, dobó mozdulattal, közepes erővel a jobb fartájon megszúrta. Ezt követően a rendőrkapitányság központi ügyeletére ment, és feljelentést tett önmaga ellen.
A sértett 20 cm szúrt csatorna hosszúságú sérülést szenvedett a fartájon, a gyógytartam 3 hét volt, de életveszély nem jött létre.
A terhelt a cselekmény elkövetésekor és az ítélet időpontjában üldöztetéses téveszmerendszerrel jellemezhető elmebetegségben (paranoid psychosis) szenvedett, melynek következtében képtelen volt arra, hogy cselekménye következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson. Elmebetegsége miatt tartani kell attól, hogy újabb bűncselekményt követhet el.
A megyei bíróság megállapította, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a megállapítására lenne alkalmas, szemben a vád tárgyává tett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérletével. Tekintettel arra, hogy a terhelt a cselekményét a beszámítási képességét kizáró elmebeteg állapotban követte el, a Btk. 22. §-ának b) pontja értelmében - figyelemmel a 24. §-ának (1) bekezdésére - az ellene emelt vád alól büntethetőségét kizáró okból a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette. Az ítéletben kifejtettek szerint a cselekmény elkövetési körülményei miatt a terhelt büntethetősége esetén 1 évet meghaladó szabadságvesztést szabott volna ki a bíróság, és a kényszergyógykezelés orvosi szempontból indokolt, ezért a Btk. 74. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte a kényszergyógykezelését.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az iratokból megállapíthatóan az ügyben elmeorvosszakértői véleményt a nyomozás során az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet szakértői adtak. A bíróság az elmeorvosszakértői véleményt adó szakértőket a tárgyalásra nem idézte, és a tárgyalás határnapjáról őket nem is értesítette. Ennek ellenére a tárgyaláson felolvasta az elmeorvosszakértői véleményt, és ítéletét az elmeorvosszakértői véleményre alapította. Ezzel a megyei bíróság megsértette a Be. 203. §-ának (2) bekezdését, amelynek értelmében csupán a tárgyalásról értesített, de meg nem jelent szakértő véleményét lehet a Be. 203. §-ának (1) bekezdése, illetve a 83. §-ának (3) bekezdése értelmében a tárgyaláson felolvasni.
Ez az eljárási szabálysértés a Be. 261. §-ának (1) bekezdése szerint az ítélet lényegesen befolyásoló eljárási szabálysértés, ami az ítéletet törvénysértővé tette, mint hogy így a büntetőeljárásban részt vevő személyek az eljárási törvényben biztosított jogaik gyakorlásában ténylegesen korlátozva voltak.
2. Az eljárási szabálysértés az ítéletet egyben megalapozatlanná is tette, mert a megyei bíróság a felmentést és a kényszergyógykezelés alapját képező tényállapítását - nevezetesen azt, hogy a terhelt a beszámítási képességét kizáró elmebeteg állapotban követte el a cselekményt, amely állapota az ítélet időpontjában is fennállt, és ami miatt hasonló bűncselekmény elkövetésétől tartani kell kizárólag olyan okirati bizonyítékokra alapította, amelynek az ismertetésére az adott körülmények között a szakértő értesítésének hiányában nem volt törvényes lehetőség.
Minthogy a vádlott korábban nem volt elmebeteg, indokolt lett volna az adott esetben az elmeorvos szakértői véleményt adó szakértők megidézése és meghallgatása, a felek részére a szakértőhöz intézett kérdezés törvényes jogának a biztosítása.
3. A kihirdetett ítéletet a jegyzőkönyvből kitűnően az ügyész, a vádlott és a védője tudomásul vették. Ennek ellenére a megyei bíróság nem állapította meg, hogy a határozat jogerőre emelkedett. Tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felnőttkorú vádlott édesanyja a törvényes képviselője, mert a családjogi törvény rendelkezéseinek megfelelően [Csjt. 86. § (1) bek.] a szülő csak a fiatalkorúnak lehet a törvényes képviselője. Ennek következtében téves volt a vádlott édesanyjának mint törvényes képviselőnek fellebbezési jogra történő kioktatása és a határozat jogerejének ettől a fellebbezéstől függővé tétele.
A megyei bíróság ítéletének a rendelkező részében nem jelölte meg, hogy a terheltet - az általa az ítélet indokolásában helyesen kifejtetteknek megfelelően - a súlyos testi sértés bűntettének a vádja alól mentette fel.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában kifejtette (BH 1987/12. sz. 423.), hogy olyan esetben, amikor a bíróság azonos vádirati tényállás mellett a vád szerint minősítéssel szemben más bűncselekményt lát megállapíthatónak és a felmentés alapja a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok: a bíróság által egyébként az alanyi oldal teljessége esetén megállapítandó bűncselekményt kell az ítélet rendelkező részében megjelölni mint a felmentés tárgyát.
Az előzőekben kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete törvénysértő és megalapozatlan, ezért az ítéletet hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására az eljárt bíróságnak visszaküldte.
Iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a megyei bíróságnak az időmúlásra figyelemmel be kell szereznie az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetnek az újabb jelentését, valamint ismételt elmeorvos szakértői vizsgálatot kell elrendelnie, a terhelt elkövetéskori és jelenlegi elmeállapotának tisztázására. A megismételt tárgyaláson az elmeorvos szakértői véleményt adó szakértőket meg kell hallgatni.
Figyelemmel arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelése felöl éppen az eljárási szabálysértés folytán határozott álláspontot nem lehetett kialakítani, a rendelkezésre álló iratok tartalma szerint azonban ennek szükségességére alaposan lehet következtetni, a Legfelsőbb Bíróság a terhelt ideiglenes kényszergyógykezelését rendelte el [Be. 98. § (1) bek.]. (B. törv. II. 566/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás