PK BH 1992/455
PK BH 1992/455
1992.07.01.
A személyhez fűződő jogokat érintő joglemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 75. § (3) bek., 77. §, 207. § (2) bek.].
Az alperesek a „Hotel M.” Szálloda és Vendéglátó Gazdasági Munkaközösség alapításáról szóló, 1989. december 18-án írásban foglalt szerződésükben úgy rendelkeztek, hogy a gazdálkodási tevékenységüket a felperes tulajdonában álló z.-i „M.” Szálloda és Étteremben folytatják, és a bérleti jogviszony tartalmát a felperessel kötendő bérleti szerződésben szabályozzák. A peres felek az 1991. január 1-jén írásban foglalt bérleti szerződésben megállapodtak abban, hogy az alperesek a szerződéskötéstől számított három évre bérbe veszik a felperes Z.-n, az Sz. u. 132. sz. alatt található, szállodát, éttermet és eszpresszót magában foglaló üzlethelyiségeit, ahol az alperesek az üzleti tevékenységüket a saját nevük alatt gyakorolják. A szerződés 14. pontjában a felek az alperesek részére felmondási jogot kötöttek ki egyebek mellett arra az esetre, ha az alperesek magánkereskedői tevékenysége gazdaságtalanná válik, illetőleg az életkörülményeikben bekövetkezett változás ezt indokolttá teszi.
Az alperesek, akik korábban a felperes alkalmazottjai voltak, a szerződésben megjelölt gazdasági tevékenységet 1990. december 31-ig a felperes üzleti helyiségeiben folytatták, a bérleti jogviszonyt azonban az ezt követő időre felmondták, és változatlan néven Sz.-en folytatnak vendéglátó-ipari tevékenységet. A társasági szerződést 1991. április 10-én módosították, és eszerint a társaság új székhelye: Z., a telephelye pedig: SZ.
Miután az alperesek a felperes felszólítása ellenére a „Hotel M.” Szálloda és Vendéglátó Gazdasági Munkaközösség névhasználattal nem hagytak fel, a felperes a keresetében kérte az alpereseket e névhasználattól eltiltani.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint a névhasználattal a felperes jogait nem sértik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperesek részére 1000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a két vendéglátó intézmény „közel” hasonló név alatti működése a felperes számára nem okoz jogsérelmet, mert az alperesek a bejegyzett cégnevüket olyan tevékenységgel összefüggően használják, amelyre jogosultak. A felek az üzleti tevékenységüket földrajzilag egymástól távol eső helyen végzik, és míg a felperes magasabb igények kielégítésére szolgáló vendéglátóhelyet üzemeltet, az alperesek ettől eltérő büfét, tehát alacsonyabb igényeket kielégítő vendéglátóhelyet működtetnek. A különböző telephelyen végzett eltérő minőségű vendéglátó-ipari tevékenység pedig kizárja, hogy a fogyasztók a feleket összetévesszék, az alperesek névhasználata tehát a felperesre nem sértő.
Az első fokú ítélet megváltoztatása és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala érdekében a felperes fellebbezett.
Az alperesek ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Az alperesek ugyanakkor azt is bejelentették, hogy 1991. november 1-jén a cégnevüket megváltoztatták „M + Társa” Szálloda és Vendéglátó Gazdasági Munkaközösség névre, és ennek a cégnyilvántartásban való átvezetését is folyamatba tették, a változtatás azonban a cégnyilvántartásban még nem történt meg.
A bejegyzett kereskedelmi név jogosulatlan használata miatt érvényesített igény elbírálásának egyik lehetséges alapja a Ptk.-nak a keresetben is megjelölt és az elsőfokú bíróság által is értelmezett, a személyhez fűződő jogokról, ezen belül pedig a névviselésről szóló rendelkezése.
A Ptk. 77. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint mindenkinek joga van a névviseléshez, és e jog megsértését jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. Ha a bejegyzett kereskedelmi cég tulajdonosa nem jogi személy, névviselésére a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megfelelően alkalmazhatók, vagyis ebben az esetben is követelmény, hogy a cég nevének különböznie kell a korábban nyilvántartásba vett cégek nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A névviseléshez való jog megítélésénél is irányadó azonban a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult.
A másodfokú eljárásban kiegészített tényállás szerint az alperesek által alapított cég azzal a rendeltetéssel jött létre, hogy gazdasági tevékenységét a felperessel azonos telephelyen, a felperestől bérelt üzleti helyiségekben végezze. A felperes egykori alkalmazottaiból alakult gazdasági munkaközösség névválasztását a cég alapításakor a felperes nyilvánvalóan azért nem kifogásolta, mert az alperesekkel létesítendő gazdasági kapcsolatai ezt nem indokolták, sőt az ismert névválasztás a felperes gazdasági érdekeivel is egybeesett. A Z.-n évtizedek óta ismert Hotel „M.” Szálloda és Étterem működésének folytonosságát fejezte ki, ugyanis az a tény, hogy az újabb üzemeltető a Hotel „M.” Szálloda és Vendéglátó Gazdasági Munkaközösség lett. A fogyasztók számára tehát a korábban is ismert és kedvelt vendéglátóhely az alperesek, mint újabb üzemeltetők névválasztása folytán nem vált a korábbitól eltérő, az előző vendéglátóhelytől megkülönböztethető, új vendéglátó hellyé. Ilyen körülmények között pedig nyilvánvaló, hogy a felperes az alperesek névválasztását azért nem kifogásolta, mert az alperesek a felperestől bérelt üzletben, a felperes telephelyén kívántak működni. Külön kikötés hiányában sem lehet azonban a felperes magatartását úgy értelmezni, hogy az alperesek névválasztásához akkor is hozzájárult volna, ha a gazdasági tevékenységük nem a felperes telephelyén valósult volna meg. Ez az értelmezés ellentétes a Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében foglaltakkal is, amelyek nem biztosítanak lehetőséget a személyhez fűződő jogokat érintő joglemondás kiterjesztő értelmezéséhez. Ugyanilyen értelmezéshez vezet a Ptk. 207. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabály.
A per adatai szerint tehát megállapítható, hogy az alperesek csak addig használhatták a felperes által fenntartott szállodával és étteremmel azonos nevet, amíg a gazdasági tevékenységüket a felperes telephelyén végezték. A bérleti szerződés általuk történt felmondása után azonban nem voltak jogosultak z.-i székhelye és Z. közigazgatási határához közeli településen a felperes nevére és a felperes tevékenységére utaló kereskedelmi tevékenységet folytatni. Az alperesek ugyanis nevüket a „Hotel” szó használatával, a magasabb igények kielégítésére szolgáló szálláshelyre utalva működtek, és ezzel azt a látszatot keltették, hogy a közelben közismert és a felperes által üzemeltetett vendéglátóhely keretében működnek. Ez az összetéveszthetőség pedig attól függetlenül fennállt, hogy az alperesek „Hotel” néven büfét üzemeltették.
Az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor az alperesek névhasználatát nem tekintette jogsértőnek, a jogsértés ugyanis a Ptk. 77. §-a (3) bekezdésében foglaltak mellett a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. tv. 7. §-ában foglaltak szerint is megvalósult. Eszerint ugyanis tilos a szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan nevet használni, amelyről a versenytársat szokták felismerni. Az alperesek által elkövetett jogsértés szempontjából pedig érdektelen az a körülmény, hogy a névváltoztatásra anyagi, illetőleg egyéb (utánjárás) okokból csak későbbi időpontban voltak hajlandóak.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes névviseléshez való jogát, és a névhasználattól az alpereseket eltiltotta. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 109/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás