PK BH 1992/460
PK BH 92/07/460
1992.07.01.
Rendőri intézkedés kártérítési felelősséget alapozhat meg, ha az nem felel meg a személy- és vagyonbiztonság követelményeinek [Ptk. 349. §].
A felperest 1990. július 15-én késő esti órákban ittas vezetés gyanúja miatt a rendőrség igazoltatta, és vérvétel végett előállította. Az igazoltatáskor a gépkocsiban tartózkodott a felperes kiskorú fia és R. I., aki megkérte a felperest, hogy vigye el őt T. községbe. A felperes a gépkocsi indítókulcsát a fiának adta át. A vérvételt követően a felperest a rendőrség visszavitte az előállítás helyszínére, ahol már nem találták a gépkocsit. A személygépkocsit a felperes két nap múlva találta meg, elhagyott és megrongált állapotban.
A felperes keresetében 51 400 forint kártérítés fizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy kárát a nem megfelelő rendőri eljárás okozta. A kár összegszerűségét az R. I. ellen indult büntetőeljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 3080 forint kereseti illetéket az államnak felhívásra fizessen meg. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a rendőri intézkedés és a felperes kára között közvetlen oki kapcsolat nem áll fenn. A kárt R. I. jogellenes magatartása váltotta ki. Az ő felelőssége olyan súllyal áll fenn, hogy az alperes felelősségét elenyésztette.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a kereseti kérelme szerinti marasztalás iránt. A fellebbezésben arra hivatkozott, hogy az intézkedő rendőr a szolgálati szabályzat megsértésével nem gondoskodott a gépkocsi biztonságba helyezéséről. Mulasztást követett el azzal is, hogy nem győződött meg a gépkocsiban maradó felnőtt személy kilétéről, arról, hogy rábízható-e a kisgyermek és a gépkocsi.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a felelősség kérdésben elfoglalt álláspontja folytán a kár összegszerűségét nem vizsgálta. A peres felek azonban a fellebbezési tárgyaláson egyező előadást téve, a kár nagyságát 50 000 forintban jelölték meg. Az egyező nyilatkozat az R. I. ellen indult büntetőügyben beszerzett szakértői véleményben szereplő kárösszeget vette alapul, ezért az összegszerűség megállapításához a bizonyítási eljárás nem kellett kiegészíteni
A legfelsőbb bíróság az egyező nyilatkozat alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Az első fokú ítélet további ténymegállapításait elfogadta. Az arra alapított jogi állásponttal azonban nem értett egyet.
Az alperes jogi képviselője és az intézkedő rendőr azonosan nyilatkozott a szolgálati szabályzatnak a perben releváns rendelkezéseiről. Téves ezért az első fokú ítéletnek az arra való utalása, hogy adatok hiányában nem értékelhető a rendőri intézkedés. Az egyező nyilatkozás szerint a rendőri intézkedésnek ki kell terjednie a gépkocsi biztonságba helyezésére. A perbeli esetben ezenfelül a kiskorú gyermek biztonságáról is gondoskodni kellett. Az intézkedés során a rendőr nem támaszkodhat feltételezésekre, amikor arról dönt, hogy a gépkocsiban tartózkodó felnőttre rábízható-e a felperes gyermeke és vagyontárgya. A későbbi események, a gépkocsi jogtalan használata és megrongálása igazolta a feltételezések téves voltát. A rendőri intézkedés ezért a személy- és vagyonbiztonság követelményeinek nem felelt meg. A helyes intézkedés elmaradásából származó kár az alperes a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. Figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a felperes sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt. A felperes közrehatott a kára bekövetkezésében azzal, hogy szeszes ital fogyasztása után a gépkocsival közlekedett, oda ismeretlen személyt vett fel, és a rendőri intézkedéskor a gépkocsi indítókulcsát nem tartotta magánál. Az első fokú eljárásban tett előadása szerint nem emlékezett rá, hogy az intézkedő rendőrnek időben szólt volna, hogy idegen személy tartózkodik a gépkocsiban, őrizete ennélfogva nincs megoldva. Közreható magatartását a Legfelsőbb Bíróság kisebb súlyúnak értékelte, ezért a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesre terheltebben 70-30%-os kármegosztást alkalmazott.
Ezt figyelembe véve az alperes 35 000 Ft-ot köteles a felperesnek megtéríteni, az ezt meghaladó kár a felperest terheli. (Legf. Bír. Pf. I. 20 128/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás