PK BH 1992/462
PK BH 92/07/462
1992.07.01.
I. Nem vagyoni kártérítésként járadék megállapítása [Ptk. 354. §1].
II. A kiskorú gyermek részére megítélt járadékot éppen a folyókiadásokra kell készen tartani, ezért annak fenntartásos betétkönyvben történő elhelyezésére kötelező ítéleti rendelkezésnek nincs helye [Csjt. 82. § (2) bek.].
Az 1982-ben született III. r. felperes 1987. október 7-én a t.-i Mátyás király úti óvodában szemsérülést szenvedett annak következtében, hogy óvodás társa egy gallyal a szemébe csapott. A sérült gyermeket a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájára szállították, ahol a szaruhártyán keletkezett sebet varrattal zárták le. A baleset során megsérült a jobb szem szemlencséje, rongálódott a szaruhártya; ezek következtében a műtét és kezelések után is csökkent a látóélesség. A jobb szem szemüveghasználattal elérhető látásmértéke 25%-os, amely átmeneti javulás után véglegesnek tekinthető, nem kizárt azonban a sérült szemlencse - kezdődő szürke hályog miatti - teljes elszürkülése, ami véglegesen 30%-os munkaképesség-csökkenést okozhat.
Az I. r. és II. r. felperes szülők - vagyoni káruk mellett - a III. r. felperes részére a balesettől kezdődően havi 5000 forint nem vagyoni kárpótlás megtérítését kérték.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1987. október 7. napjától kezdődően fizessen meg a III. r. felperesnek havi 1000 forint nem vagyoni kárpótlást - a lejárt 32 000 forint járadékot egy összegben -, amelyet a III. r. felperes javára nyitandó gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben kell elhelyezni. Ítéletének indokolása szerint a felperesek károsodásáért az alperes felelőssége a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. Az I-II. r. felperesek érvényesített vagyoni kárából indokolt és igazoltan felmerült kiadásként 9691 Ft-ot állapított meg. Kifejtette, hogy a III. r. felperes szemsérülése és annak következményei megalapozzák a Ptk. 354. §-a szerinti nem vagyoni kártérítési igényt. A nem vagyoni kárpótlás járadék formájában való meghatározását az indokolja, hogy a III. r. felperes társadalmi életben való részvételének feltételei még körvonalaiban sem tisztázottak, még hosszabb ideig fog szülői gondozás alatt állni, az önálló életforma kialakításának hiánya miatt élete tartós vagy súlyos elnehezedésének végleges mértéke, de végleges időtartama sem állapítható meg. Az említett körülmények időtartama sem állapítható meg. Az említett körülmények mérlegelésével a havi járadék összegét 1000 forintban határozta meg.
A másodfokú bíróság ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a III. r. felperes részére fizetendő nem vagyoni kárpótlás összegét 1990. szeptember 1. napjától kezdődően havi 1300 forintra felemelte. Álláspontja szerint a III. r. felperes sérülésének következményei igen súlyosan és tartósan befolyásolják jelenlegi (gyermekkori) életvitelét, de a jövőbeli hátrányokat nem lehet figyelembe venni a járadék megállapításánál. Ezért az elsőfokú bíróság által megállapított járadék összege arányban áll a tényleges következményekkel és azokkal a többletkiadásokkal, amelyek a hátrányos helyzet ellensúlyozásához szükségesek. Úgy foglalt állást, hogy a III. r. felperest iskolai tanulmányai során és ezzel kapcsolatos életvitelében olyan további hátrányok érik, amelyekre figyelemmel 1990. szeptember 1. napjától indokolt a járadék összegének a felemelése havi 1300 forintra.
A jogerős ítéletnek a III. r. felperest megillető nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 354. §-a értelmében a károkozó köteles megtéríteni a károsultnak nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.
A baleset bekövetkeztekor óvodáskorú III. r. felperes súlyos sérülése, egyik szeme látásélességének gyakorlatilag teljes és végleges elvesztése a mindennapi élettevékenységét jelentős mértékben gátolja. Ezért a bíróságok helyesen állapították meg az alperes nem vagyoni kárpótlás-fizetési kötelezettségét.
A baleset folytán károsodott személyt megillető nem vagyoni kárpótlás mértékének a meghatározásánál a károsult személy körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni. A nem vagyoni kárigény alapja munkaképesség-csökkenést is okozó egészségkárosodás, ezért szükséges mérlegelni azokat a hátrányokat, amelyek ezekkel összefüggésben bekövetkeztek.
Az ötéves korában balesetet szenvedett III. r. felperes gyermekkorának megfelelő helyzetet foglal el a társadalmi életben, és igényelheti, hogy abban akadálymentesen a hasonló korú egészséges gyermekekkel azonos mértékben vehessen részt. Nem elegendő azoknak a kedvezőtlen hatásoknak az értékelése - ahogy ezt a bíróságok tették -, amelyek csupán jelenleg érvényesülnek, mivel a sérülés véglegessége miatt a hátrányok a III. r. felperes jövőbeni életében is fennállnak, arra kihatnak.
Az orvos szakértői vélemény alapján bizonyított, hogy a súlyos baleset káros fizikai következményei fennmaradnak, ezek a III. r. felperes mindennapi életét gátolják. Ezért figyelembe kell venni azokat a hátrányokat, amelyek a mindennapi életvitelben, a társadalmi beilleszkedésben, így tanulmányaiban, sportolási és játszási lehetőségeiben jelentkeznek és azt is, hogy a III. r. felperes arra kényszerül, hogy megváltozott adottságaihoz igazodó életmódot alakítson ki. Ezen túlmenően arra is tekintettel kell lenni a nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál, hogy az segítse a károsult gyermek kiegyensúlyozott teljes értékű felnőtté válását és csökkent munkaképességéhez igazodó pályaválasztását.
A bíróságok valamennyi következményt nem értékelték, elmaradt a károsultat ért valamennyi hátrány együttes és egységes értékelése, a következmények egészében való mérlegelése, ezért a megállapított járadék összege nem alkalmas a nem vagyoni hátrányok enyhítésére, az elnehezült életvitel elviselésének megkönnyítésére.
Valamennyi tényező együttes és gondos mérlegelése alapján - kellően értékelve az eset sajátosságait is - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a III. r. felperest ért nem vagyoni hátrány havi 3000 forint járadékkal ellensúlyozható.
Tévedtek az eljárt bíróságok akkor is, amikor úgy rendelkeztek, hogy az alperes a járadék formájában megállapított kárpótlási összeget az OTP-fióknál nyitott gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvben kamatozó betétként köteles elhelyezni. Ilyen kötelezettség nem következik a Csjt. 82. §-a (2) bekezdésének rendelkezéséből, ugyanis a járadékot éppen a rendes vagyonkezelés szabályai szerint a folyó kiadásokra kell készen tartani. (P. törv. III. 21 148/1991. sz.)
1
A Ptk. 354. §-át az 1993: XCII. törvény hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás