PK BH 1992/467
PK BH 92/07/467
1992.07.01.
A bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az ingatlanok államosítását, majd az azon alapuló további jogszerzések jogszerűségét felülvizsgálja [1981. évi I. tv. 72. § (1) bek.; 1991. évi XXV. tv; 1991. évi XXVI. tv. 3. §; 1952. évi 4. tvr.; Pp. 130. § (1) bek. b) pont; 32/1990. (XII. 22.) AB; 27/1991. (V. 20.) AB hat.].
A felperesek a keresetlevelükben hivatkozott ingatlanuk tulajdonjogának elvonása miatt a helyi önkormányzat, ÁFÉSZ és posta alperesektől kártérítést követeltek. Keresetük alapján azt állapították meg, hogy az ingatlanuk államosítása „törvénytelen volt”, arra az 1952. évi 4. tvr. alkalmazásával sem kerülhetett volna sor.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította - Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontjára alapítottan - arra hivatkozással, hogy a felperesek a tulajdonukban igazságtalanul okozott káruk miatt csupán részleges kárpótlás iránti igénnyel léphetnek fel, az 1991. évi XXV. törvény alapján, az ott meghatározott és szabályozott eljárás szerint.
A bíróság végzése ellen a felperesek fellebbeztek. Kérték az elsőfokú bíróság utasítását a keresetük érdemi tárgyalására: az alperesek marasztalását a keresetlevelükben kifejtett érvelésükre alapítottan.
Az alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek.
A felperesek fellebbezése nem alapos az alábbi indokból. A felperesek a keresetük alapjaként valójában annak megállapítását kérik, hogy a keresetlevelükben megjelölt ingatlanok állami tulajdonba vétele törvénysértő módon történt. Vitatják tehát az alperesek jogszerzésének jogszerűségét. Az alperesek jogszerzése viszont olyan jogszabályi rendelkezéseken és azok végrehajtása kapcsán hozott államigazgatási határozatokon alapszik, amelyek felülvizsgálatára csak államigazgatási úton volt jogi lehetőség. A jogerős államigazgatási határozat bíróság előtt nem volt támadható, erre a bíróságnak hatásköre nem volt. Az ez irányú kereseti kérelmet tartalmazó keresetlevelet a bíróságnak - Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - idézés kibocsátása nélkül el kellett utasítania.
Az Alkotmánybíróság a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatával 1991. március 31-i hatállyal semmisítette meg az 1981. évi I. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdését és a 63/1981. (XII. 5.) MT rendeletet, a módosításokkal együtt. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről szóló, az Országgyűlés 1991. július 26-i ülésnapján elfogadott 1991. évi XXVI. törvény 3. §-a iktatta be az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe azt a rendelkezést, amely szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedő fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Ez a rendelkezés is a törvény kihirdetését követő 15. napon lépett hatályba azzal, hogy a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell [a törvény 15. §-ának (1) bekezdése].
Mindezekből megállapítható, sem az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata, sem a határozatok bírósági felülvizsgálatát kiterjesztő törvény nem kívánta visszamenőleges hatállyal biztosítani az említett időpontokat évtizedekkel megelőzően jogerőre emelkedett és a korábbi szabályok szerint a bíróság előtt nem támadható államigazgatási határozatok utólagos felülvizsgálatát, miként az Alkotmánybíróság az 1952. évi 4. tvr. megsemmisítésére vonatkozó 27/1991. (V. 20.) AB határozatával sem kívánta érinteni a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A határozatában kifejtettek szerint a megsemmisítés nem érinti az államnak az említett jogszabály végrehajtása keretében hozott államigazgatási határozaton alapuló tulajdonjogát, s a tulajdonjogból eredő rendelkezési jogát sem.
Az előzőekben kiemeltekből következően a bíróságnak tehát ma sincs hatásköre arra, hogy a felperesek által sérelmezett állami tulajdonba vételt, majd az azon alapuló további alperesi jogszerzések jogszerűségét felülvizsgálja.
Mivel az alperesek jogszerzésének érvényessége bíróság előtt nem vitatható, így a felperesek jogutódi minőségükben sem hivatkozhatnak olyan javukra szóló érvényes tulajdonszerzési jogcímre, amelyre alapítottan igényelhetnek a keresetlevelükben megjelölt ingatlanok birtokba adását, illetve - a helyébe lépően - azok értékének megtérítését. A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs tehát lehetőség arra, hogy az elsőfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezésével elrendelje az eljárás folytatását, a felperesek keresetlevelében foglaltak érdemi tárgyalása végett. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését - a fenti indokbeli módosítással - helybenhagyta a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság egyébként helytállónak tekinti az elsőfokú bíróságnak azt az okfejtését, amely szerint a felperesek kárpótlás iránti igényüket érvényesíthetik, az 1991. évi XXV. törvényben foglaltakra alapítottan. (Legf. Bír. Pf. I. 20 214/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás