PK BH 1992/468
PK BH 92/07/468
1992.07.01.
Nincs helye pénzbírság kiszabásának, ha a bíróság előzetesen nem figyelmeztette a felet mulasztása hátrányos jogkövetkezményeire [Pp. 5. §].
Az elsőfokú bíróság az 1992. január hó 6. napján tartott tárgyaláson meghozott végzésével - egyebek mellett - az alperes képviselőjét dr. W. L.-t 5000 Ft pénzbírsággal sújtotta. Döntését a Pp. 5. §-ának (3) bekezdésére alapította, hivatkozással a Pp. 120. §-ában foglaltakra.
A végzés ellen az alperes jogi képviselője fellebbezett, és kérte a végzés megváltoztatásával a bírság megfizetése alóli mentesítését. Állította - a fellebbezésében előadott indokokra alapítottan -, hogy a perbeli magatartásával a bírság kiszabására nem adott okot.
A fellebbezés az alábbi indokból alapos.
A per irataiból egyértelműen megállapítható az, hogy a bíróság az alperes jogi képviselőjét - az 1991. november 18-i tárgyaláson megjelent dr. Á. J.-t - különböző iratok becsatolására és nyilatkozatok megtételére hívta fel. Az 1991. december 2-i tárgyaláson az alperes jogi képviseletében senki sem jelent meg. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a bíróság a tárgyalást elhalasztotta, annak újabb határnapját 1992. január 6. napjára tűzte ki, amikorra az alperes jogi képviselőjét külön idézte, egyben ismételten felhívta a korábbi felhívásban foglaltak teljesítésére. Ezt a tárgyalási jegyzőkönyvet közvetlenül dr. W. L. jogtanácsos részére küldte meg a bíróság.
Az újabb tárgyalási határnapon az alperes képviseletében nem jelent meg senki. A bíróság a tárgyalás határnapjának elhalasztásával egyidejűleg hozta meg a pénzbírságot kiszabó végzését. A pénzbírság kiszabását megelőző tárgyalási jegyzőkönyv adataiból az állapítható meg, hogy a bíróság nem figyelmeztette az alperes jogi képviselőjét mulasztása hátrányos jogkövetkezményeire. Ennek hiányában a pénzbírság kiszabására utóbb nem volt jogi lehetőség. A Pp. 5. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a bíróság a feleket a perbeli jogaik jóhiszemű gyakorlására - a szükséghez képest ismételten is - figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek azonban ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitelnek a (2)-(4) bekezdésében, valamint a törvény egyéb rendelkezéseiben meghatározott következményeire is.
Mivel a fentiekből következően az elsőfokú bíróság a figyelmeztetési kötelezettségének az említett módon nem tett eleget, a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezése jogszabályba ütköző, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a szerint irányadó 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a pénzbírság kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Pf. I. 20 273/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás