GK BH 1992/48
GK BH 92/01/48
1992.01.01.
Ha a felek szerződésében választott-bírósági eljárásra vonatkozó alávetési nyilatkozat szerepel, a szerződésből eredő jogvitában a bírói út igénybevételének lehetősége kizárt [Pp. 360. § (1) bek. c) pont, (3) bek.].
A felperes keresetében arra kérte az alperest kötelezni, hogy fizessen meg a részére kártérítés címén 16 800 ATS-nek megfelelő mintegy 90 000 000 Ft-ot, továbbá ennek az összegnek 1990. január 1-jétől a kifizetés napjáig számított évi 20%-os kamatát. A bíróság a pert 4. sorszámú végzésével megszüntette. Indokolásában utalt arra, hogy az alperes ellenkérelmében foglaltakat elfogadta, hatáskörének a hiányát állapította meg, mivel az iratoknál elfekvő szerződésben foglalt közös kikötés értelmében a felek közötti jogvita esetében a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett Választott-bíróság jogosult eljárni.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte a megszüntető végzés hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasítani. Hivatkozott arra, hogy a külföldi féllel önállóan szerződéses jogviszonyban nem áll, így az ügy tárgyalására a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre. Amennyiben a bíróság ezt az álláspontot nem osztaná, akkor sem a per megszüntetésének lett volna helye, hanem a keresetlevél áttételének a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő Választott-bírósághoz.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen foglalt állást az ügyben, határozata megalapozott. A felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új körülményt, amely a határozat megváltoztatására alkalmas lenne. A másodfokú bíróság felhívására a peres felek egyezően adták elő, hogy csak az iratokhoz becsatolt, 1989. május 11-én a peres felek és a R. cég között létrejött szerződés a jogvita alapja, ettől független bizományosi szerződés megkötésére a peres felek között nem került sor. A peres felek és a külföldi cég által aláírt szerződésből kitűnően az alperes saját nevében, a felperes megbízásából kötötte meg a szerződést. Annak 9. pontja szerint a felek alávetik magukat a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő „döntőbíróságnak” azzal, hogy minden vitás kérdést, amely a szerződésből adódik, ez a döntőbíróság „kezel”, amely a saját eljárási szabályai szerint dönt.
A Pp. 360. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján - figyelemmel a szerződés megkötésekor még hatályban lévő, az 54/1978. (XII. 7.) MT rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 4. §-ára - a felek jogosultak voltak a választott-bírósági eljárást írásban kikötni. A jogszabály adta lehetőségnél fogva a felek maguk zárták ki a „rendes” bírósági út igénybevételét. Helyesen járt el tehát a elsőfokú bíróság, amikor a pert megszüntette, mivel a Pp. 360. §-ának (3) bekezdése szerint választott-bírósági szerződés esetén más eljárásnak nincs helye, a felek döntése folytán a követelés bírói úton nem érvényesíthető.
Alaptalan a felperesnek a keresetlevél áttételének elmaradását sérelmező fellebbezési támadása is a Pp. 129. §-a (1) bekezdésének alkalmazására a Pp. 157. §-ának a) pontja esetében nem került sor.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 39. G. 47 718/1990. - Legf. Bír. Gf. 1. 31 797/1990. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás