BK BH 1992/510
BK BH 1992/510
1992.08.01.
I. Ha a végrehajtási kegyelem hatályát veszti, az elengedett büntetésrész ,,feléled'' és mint le nem töltött büntetés alapjául szolgál az utóbb kiszabott börtönbüntetéssel való összbüntetésbe foglalásnak. Ilyen esetben is az alapítéletekben eredetileg kiszabott teljes büntetéseket kell összbüntetésbe foglalni. Az elengedésnél a ténylegesen letöltendő és együttes letöltésre váró büntetésrészt kell figyelembe venni [Btk. 92. §, 1990. évi XXXIX. tv. 9. §].
II. A feltételes szabadság eredményes eltelte csupán a büntetés-végrehajtásra tartozó beszámítási kérdés [Btk. 48. § (2) bek.].
A kerületi bíróság az elítélttel szemben két ítélettel kiszabott 6-6 hónapi börtönbüntetést foglalt összbüntetésbe úgy, hogy annak tartamát 11 hó 22 napi börtönbüntetésben határozta meg. Megállapította, hogy az elítélt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható. Az ítélet ellen az ügyész az összbüntetési eljárás megszüntetése, az elítélt pedig enyhítés végett fellebbezett. A főügyészség a fellebbezést módosítva, az összbüntetés tartamának további csökkentése érdekében tartotta fenn, arra hivatkozva, hogy az elengedés mértékénél az eredményesen eltelt feltételes szabadságot is figyelembe kell venni.
A másodfokú bíróság az indoklás kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezések egyikét sem találta alaposnak, és nem értett egyet a főügyészség álláspontjával sem.
Az 1. pont alatti 6 hónapi börtönbüntetéssel kapcsolatban a visszaeső elítélt 1/8-ad végrehajtási közkegyelmet kapott, ami 23 nap elengedését eredményezte. Az így fennmaradó 5 hónap 7 napból 1990. június 19. napján 25 nap tartammal feltételes szabadságra bocsátották.
Az elítélt - a 2. pont alatt jelzett - újabb bűncselekményt 1990. július 18. napján követte el, a feltételes szabadság pedig 1991. június 18. napján letelt anélkül, hogy azt megszüntették volna, illetve hogy a megszüntetésére akár most is alap lenne [Btk. 48. § (1) bek.).
Következésképpen az elítélt a végrehajtási kegyelem folytán csökkentett tartamú büntetését - a feltételes szabadságra is kiterjedően - a hátralévő büntetésrész utolsó napjával (1990. július 14.) teljes egészében kitöltötte [Btk. 48. § (2) bek.].
Minthogy az elítélt az újabb szándékos, végrehajtandó szabadságvesztés alapjául szolgált bűncselekményt az 1990. évi XXXIX. tv. hatálybalépését követő 3 éven belül valósította meg, a tv. 9. §-a értelmében a 2. pont alatti alapítélet helyesen rendelkezett az 1. pont alatti ítélet tekintetében alkalmazott közkegyelem hatályvesztéséről. Ezáltal a végrehajtási kegyelemmel elengedett 23 nap börtönbüntetés feléledt és végrehajthatóvá vált.
Ebből következik, hogy a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek fennállnak, mert az elítélttel szemben két olyan büntetés vár együttes letöltésre, amelyet még nem hajtottak teljes egészében végre. (Letöltendő a 2. pont alatti ítélettel kiszabott 6 hónap börtönbüntetés és az 1. pont alatti közkegyelem hatályvesztése folytán fennmaradó 23 napi börtönbüntetés.)
Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor az összbüntetést a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésére alapozta, mert az alapbüntetések nem állnak egymással halmazatszerű viszonyban.
Nem tévedett akkor sem, amikor a két büntetés teljes tartamát foglalta összbüntetésbe, sem pedig akkor, amikor a közkegyelem hatályvesztése folytán feléledt 23 napi letöltetlen büntetésrészt vette a csökkentés alapjául és annak mintegy egyharmadát engedte el [BK 105. sz. állásfoglalás I/A/2.].
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a megfelelő elvi kifejtéssel kiegészítve - a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a teljesség kedvéért az alábbiakra is utal.
A feltételes szabadság eredményes letelte az összbüntetés mértékének megállapítása szempontjából figyelmen kívül marad, mert ez csupán a büntetés-végrehajtásra tartozó beszámítási kérdés.
Az összbüntetés végrehajtása során a szabadságvesztés tartamából az l. pont alatti büntetésből letöltött és a 2. pont alatti büntetésbe beszámítani rendelt időn túlmenően - figyelemmel arra, hogy a feltételes szabadság eredménnyel eltelt, és annak megszüntetésére nem került sor - a feltételes szabadság 25 napi időtartamát is be kell számítani a még letöltésre váró tényleges büntetésrész meghatározásakor. (Főv. Bír. Bf. V. 5329/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás