BK BH 1992/511
BK BH 1992/511
1992.08.01.
I. Az eshetőleges szándékkal elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette helyett gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétségének megállapítása [Btk. 13. §, 14. §, 170. § (5) bek. 1. ford., (6) bek. 3. tétel].
II. Nincs helye a visszaesés megállapításának, ha az 5 éven belül szabadságvesztésre elítélt vádlott újabb cselekménye gondatlanságból okozott vétségként minősül, ennek folytán nincs akadálya a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésének sem [Btk. 137. § 12. pont, 90. § b) pont].
III. Gondatlanságból elkövetett vétség esetén nincs helye az elkövetési eszköz elkobzásának [Btk. 77. § (1) bek. a) pont].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a bűnjelként lefoglalt ácsszekercét elkobozta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ács-állványozó szakképzettségű vádlott elvállalta, hogy a sértett házának a tetőszerkezetét elkészíti. A vádbeli napon a munka végzése során mindketten jelentős mennyiségű pálinkát fogyasztottak.
A munka befejezése után a sértett leült enni, a vádlott pedig a kiélezett szekercéjével a tűzhely tetejét ütögette. A sértett rászólt a vádlottra, hogy kiveri a szerszám élét, mire a vádlott a sértetthez lépett, bal kézzel megfogta az állcsúcsát, a jobb kezében levő szekercével pedig érintőlegesen a sértett nyaka jobb oldaláról ferdén lefelé haladó irányban a szerszámot meghúzta. A sértett nyakán a nyaki visszér felületes metszett sebzését szenvedte el, mely közvetlenül életveszélyes volt.
A vádlott a sértettet lefektette, a keze ügyébe eső ruhadarabot rászorította a vágásra, majd kerékpárjával hazament, és a feleségét a mentőkért küldte.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a tényállást az iratok tartalmával összhangban - lényegében a sértett mindvégig egybehangzó vallomása alapján - megalapozottan állapította meg. A tényállásban írt megállapítások helyességét mindenben alátámasztották az orvos szakértői vélemény adatai is. A Legfelsőbb Bíróság - a legfőbb ügyészi állásponttól eltérően - nem látott önellentmondást a nyomozás során beszerzett orvos szakértői véleményben; az a szakértői megállapítás ugyanis, amely szerint a sértett nyakán dinamikus mozdulattal történt a vágás ejtése, illetve hogy az érintőleges jellegű volt - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - nem tartalmaz önellentmondást. Ezért a legfőbb ügyész által a másodfokú tárgyaláson előterjesztett azt a bizonyításkiegészítési indítványt amely az orvos szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson való meghallgatására irányult, a Legfelsőbb Bíróság mint alaptalant elutasította.
Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének is, így az ítéletben foglalt tényállás irányadó volt a másodfokú eljárás során [Be. 239. § ( 1 ) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult ugyan, ám az eredmény tekintetében legfeljebb csak eshetőleges szándék volt felismerhető.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a fentiektől eltérő módon ítélte meg a vádlott cselekményét, különös figyelemmel az ügyben feltárt egyéb adatoknak az értékelésére is. Az eljárás során nem merült fel kétség a tekintetben, hogy a vádlott és a sértett között korábban semmiféle vita, veszekedés nem volt, ennélfogva nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy a vádlott testi sértést szándékozott okozni a sértettnek. Elemezve a vádlott magatartását és a sértett előadását, az állapítható meg, hogy a nap folyamán igen tetemes mennyiségű tömény szeszes italt elfogyasztó vádlott csupán ijesztésként, mintegy tréfálkozásból tette az igen éles szekercét a sértett nyakához és húzta azt meg lefelé irányuló mozdulattal. Könnyelműen bízott abban, hogy - mint ács szakképzettségű személy - ügyességénél és az ácsszekerce használatában való jártasságánál fogva el tudja kerülni a testi sérülés bekövetkezését. A vádlott tehát nem szándékosan, hanem gondatlanságból követte el ezt a cselekményt, gondatlansága pedig a luxuria, azaz a tudatos gondatlanság jellemzőit mutatja, mivel ittasságánál fogva nem volt képes kellően érzékelni az eszköz súlyát, az eszköz érintésénél kifejtett erőbehatást és a vágás erejét. Az életveszéllyel járó sérülés okozása ilyen módon a tudatos gondatlanságával, nem pedig akárcsak az eshetőlegesen fennálló szándékosságával hozható közvetlen okozati összefüggésbe.
A cselekmény elkövetésekor fennálló életveszélyes sérülés okozására irányuló szándék hiányára utal az is, hogy a sérülés láttán maga is nagyon megijedt, igyekezett tőle telhetően segítséget nyújtani a sértettnek, és a felesége révén nyomban értesítette a mentőket.
A vádlott és a sértett egymáshoz való érzelmi viszonya, az események lefolyása és a sérülés bekövetkezése utáni történések is arra utalnak, hogy a vádlott nem szándékosan, hanem gondatlanságból követte el a cselekményt. Ennek a megállapításnak a helytálló voltát nem zárja ki az a körülmény, hogy a vádlott önhibájánál fogva ittas állapotban volt, mivel a Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntése értelmében ilyen esetben a tárgyi oldal jellemző sajátosságai alapján kell jogi következtetést levonni a bűnösség formájára nézve is.
A bűnösség formájának az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérő megítélése kihatott a cselekmény jogi minősítésére is, ennek megfelelően a vádlott - szemben az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítéssel [Btk. 170. § (5) bek. 1. fordulat] - a Btk. 170. § (6) bekezdésének 3. tétele szerinti életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségét valósította meg.
A megváltozott jogi minősítés, a bűnösségi körülmények újraértékelését és ennek folytán új büntetés kiszabását tette szükségessé.
Mindenekelőtt mellőzni kellett azt a megállapítást, amely szerint a vádlott visszaeső. Igaz ugyan, hogy a vádlottat korábban öt éven belül szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, de ezt a cselekményt gondatlanságból követte el, így a Btk. 137. §-ának 12. pontja szerinti visszaesés megállapítása szóba sem kerülhet.
A gondatlanság mellett az erőszakos jellegű cselekmények elszaporodottsága nem vehető figyelembe, de az elkövetés jellegére figyelemmel mellőzni kellett a különösen veszélyes eszköz használatának súlyosítóként értékelését is. Súlyosító körülmény azonban a szeszes ital hatása alatti elkövetés, amely a gondatlanság fennállásával a legszorosabb kapcsolatban van.
Az enyhítő körülmények sorából ki kellett rekeszteni az eshetőleges szándékkal való elkövetést, amely egyébként az elsőfokú bíróság által alkalmazott jogi minősítés esetében téves volt.
A megváltozott minősítésre, a cselekmény eltérő jellegére és a bűnösségi körülmények fenti alakulására figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy 1 évi szabadságvesztés áll arányban a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, amit a vétségi alakzatra figyelemmel a Btk. 44. §-a szerint fogházban kell végrehajtani. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a büntetés célja elérhető a szabadságvesztésnek a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése szerinti - megfelelő tartamú - próbaidőre történő felfüggesztése útján is, erre pedig azért volt törvényi lehetőség, mert a Btk. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szereplő kizáró ok - nevezetesen a visszaesői minőség - a fentiekben kifejtettekre tekintettel nem áll fenn.
A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt értelemszerűen mellőzni kellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását is.
Tekintettel arra, hogy a Btk. 77. §-a (11 bekezdésének a) pontja értelmében csupán az az eszköz esik elkobzás alá, amelyet szándékos bűncselekmény elkövetésénél használtak, meg kellett változtatni az ítéletnek a bűnjellel kapcsolatos rendelkezését is. A Legfelsőbb Bíróság az ácsszekerce lefoglalását megszüntette, és azt a Be. 102. §-ának (2) bekezdése alapján a tulajdonosának - a vádlottnak - rendelte kiadni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek szerint megváltoztatta, míg annak egyéb törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf Bír. Bf. III. 1672/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás