BK BH 1992/514
BK BH 1992/514
1992.08.01.
I. A szemérem elleni erőszak bűntette véghezvitelének megkezdését jelenti a fajtalankodás érdekében alkalmazott erőszak kifejtése [Btk. 198. § (1) bek., 16. §].
II. Önkéntes elállásra csak a befejezetlen kísérlet esetében kerülhet sor; amennyiben a vádlott a szemérem elleni erőszak bűntette kísérletétől az önkéntes elállást megelőzően a személyi szabadság megsértésének a bűntettét megvalósította: ez utóbbi maradékcselekményért kell a büntetőjogi felelősségét megállapítani [Btk. 17. § (3) és (4) bek., 198. § (1) bek., 175. § (2) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét természet elleni erőszakos fajtalanság bűntettében és szemérem elleni erőszak bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért mint különös visszaesőt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt fellebbezett, amelyet a védő a másodfokú tárgyaláson módosítva, önkéntes elállás címén részbeni felmentés érdekében tartott fenn.
A másodfokú bíróság a tényállást annyiban kiegészítette, hogy a sértettek az elkövetéstől számított 30 napon belül magánindítványt terjesztettek elő.
A szemérem elleni erőszak bűntette kísérletével kapcsolatos tényállás lényege a következő.
A vádlott azzal a céllal kezdte követni a 9 éves sértettet, hogy vele fajtalankodjék. Amikor a kislány bement egy házba, a vádlott a lépcsőn haladva megelőzte, visszafordult, és megfogta a gyermek kezét. Szája elé egy zsebkendőt tartott és a kezénél fogva a lépcsőfordulóba húzta. Ekkor azonban a vádlott eredeti szándékával felhagyva, elengedte a sértettet, és eltávozott a helyszínről.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az ügyészi vádtól eltérően a vádlott cselekménye a Btk. 198. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettének minősül, amely a Btk. 16. §-a szerinti kísérleti szakban maradt. Álláspontja szerint a vádlott azzal a magatartásával, hogy a fajtalankodás véghezvitele érdekében a 12. életévét be nem töltött gyermeket megfogta, a szája elé zsebkendőt tett, és egy, az elkövetésre alkalmasabb helyre vitte, már megkezdte a bűncselekmény elkövetését.
A másodfokú bíróság a cselekmény jogi minősítését megváltoztatta. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott az általa megkezdett bűncselekményt anélkül, hogy erre külső tényezők kényszerítették volna, önként abbahagyta, a fajtalankodást meg sem kezdte, s mivel a vádlott nem tett meg mindent a maga részéről a cselekmény befejezése érdekében, az ún. befejezetlen kísérlet valósult meg.
A vádlott elállása önkéntes volt, ezért alkalmazható a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése, így nem az eredetileg eltervezett és kétségtelenül a Btk. 198. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szemérem elleni erőszak bűntettéért, hanem csak az ún. maradékcselekményért [Btk. 17. § (4) bek.] felel. A vádlott ugyanis, amikor a sértettet megfogta, a lépcsőforduló felé húzta, mozgási szabadságában időlegesen korlátozta, s mivel ezt egy erkölcsileg kifogásolható cél, a fajtalankodás véghezvitele érdekében követette el, a másodfokú bíróság a vádlottnak az említett cselekményét a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdése a) pontjának II. fordulata szerint minősülő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítette. (Főv. Bír. VI.-VII. 6665/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás