BK BH 1992/516
BK BH 1992/516
1992.08.01.
A bekerített udvarban elhelyezett dolog eredeti tárolási helyéről eltulajdonítási szándékkal történt elvétele a lopás kísérletét valósítja meg, ha az az udvarból ki sem került [Btk. 16. § (1) bek., 316. § (1) bek.].
A városi bíróság a honvéd vádlottat szökés bűntette és lopás vétsége miatt - halmazati büntetésül - mint többszörös visszaesőt börtönbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlott alakulatát engedély nélkül elhagyta, és lakóhelyére távozott. Jogtalan távolléte alatt egy ismerősénél, illetve szülei lakásán tartózkodott. Alkalmi munkát vállalt, a polgári életre teljesen berendezkedett, és a szándéka az volt, hogy a sorkatonai szolgálat teljesítése alól végleg kivonja magát.
A vádbeli napon a vádlott nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd az esti órákban az utcai front felőli nyitott kapun keresztül bement a sértett házának körülkerített udvarába, ahol magához vett egy 1430 forint értékű gyermekkerékpárt azzal a szándékkal, hogy azt eltulajdonítja. Amikor távozni akart a ház udvarából, a sértett őt még az udvaron elfogta, és értesítette a rendőrséget.
A vádlott védője a megállapított tényállás alapján vitatta a vádlott bűnösségének megállapítását a lopás vétsége vonatkozásában. Álláspontja szerint a vádlott olyan fokú ittas állapotban követte el a vagyon elleni bűncselekményt, amely kizárta a beszámítási képességét, így szándékosság e vonatkozásban nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a fenti védői okfejtéssel. Az elsőfokú bíróság megalapozottan hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntésére, amely szerint az önhibából eredő ittas állapotban történt elkövetés az elkövető javára nem vehető figyelembe, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekménynek. Mindezek alapján a vádlott felmentésére vonatkozó indítvány nem helytálló. A katonai bíróság okszerűen következtetett tehát a vádlott bűnösségére.
Tévedett azonban, amikor a vádlott által elkövetett lopás vétségét befejezett bűncselekménynek minősítette. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott a körülkerített udvarban vette magához a gyermekkerékpárt, s mielőtt még azzal onnan eltávozott volna, a sértett őt tetten érte.
Az elvétel - mint a lopás elkövetési tevékenysége - nem azonos az idegen dolog eredeti tárolási helyéről való elmozdításával, elvitelével. Az elvétel egy korábbi birtokviszony megszűnését és újabb birtokviszony létrejöttét, lényegében tehát a dolog feletti tényleges hatalom megszerzését jelenti. Az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a vádlott csak megkezdte a sértett birtokának megszüntetését, de azt nem fejezte be, vagyis a tényleges hatalmat a dolog felett nem szerezte meg, a kerékpárt nem vitte ki a sértett bekerített udvarából, mert miközben ezt megkísérelte, a sértett tetten érte. A dolog tehát végeredményben továbbra is a tulajdonos rendelkezése alatt maradt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlott vagyon elleni bűncselekményét - a Btk. 16. §-ára figyelemmel - a lopás vétsége kísérletének minősítette (BJD 9214. sz.). (Legf. Bír. Bf. V. 114/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás