BK BH 1992/519
BK BH 1992/519
1992.08.01.
Helytelen ténybeli következtetésen alapul, és az ítélet megalapozatlanságát eredményezi az a ténymegállapítás, hogy a terhelt igazoltatása során a gépkocsijában észlelt, de le nem foglalt tárgyak azonosak voltak a sértett tanyájából eltulajdonított tárgyakkal; ennélfogva törvénysértő a terhelt bűnösségének lopás bűntettében való kimondása [Be. 239. § (2) bek. d) pont, 61. § (4) bek.].
A városi bíróság a terheltet lopás bűntette miatt - mint különös visszaesőt - 8 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a terhelt korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette.
A másodfokú bíróság az első fokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege szerint a korábban vagyon elleni bűncselekmények miatt több ízben elítélt terheltet legutóbb többrendbeli lopás bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélték. Büntetéséből feltételes kedvezménnyel szabadult.
A terhelt a vádbeli napon a lakatpánt lefűrészelése és az ajtó befeszítése útján behatolt a sértett - akkor lakatlan - tanyájába és onnan ágyneműt, 20 kg kristálycukrot, befőtteket, fokhagymát és edényeket tulajdonított el, összesen 5690 forint értékben. A terheltet ezt követően 14 óra után a községben egy rendőrjárőr igazoltatta.
A jogerős határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt a nyomozás során a vallomástételt megtagadta, az első fokú tárgyaláson pedig tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Arra hivatkozott, hogy bár a szóban forgó időpontban járt ugyan a község központjában, és az általa vezetett járműben voltak is olyan jellegű holmik, amelyek a sértett tanyájából tűntek el, ámde azokat a sógorától kapta egy másik községben, és onnan jövet a legrövidebb úton igyekezett a lakására.
A terhelt sógora a vallomásában a terheltnek ezt a hivatkozását lényegében megerősítette azzal, hogy az idő múlása miatt arra már nem emlékszik: pontosan milyen tárgyakat rakott a terhelt járművébe a tőle való induláskor. Az aznap a kora délutáni órákban igazoltatást végző rendőr tanúk a terhelt gépkocsijában észleltek a sértett tanyájáról eltulajdonított holmikhoz hasonló tárgyakat, ámde ugyanakkor a szóban forgó járműben utasként tartózkodó két személy igazoltatását elmulasztották. Ennek a két utasként felvett - személynek a kilétére nézve a terhelt nem tudott közelebbi felvilágosítást adni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helytelen ténybeli következtetéssel helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a terhelt gépjárművében levő ingóságok azonosak voltak a sértett tanyájáról eltűnt holmikkal. Az adott esetben rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok ugyanis nem alkotnak - a logika szabályainak is megfelelő - olyan zárt láncolatot, amelyek a ténybeli következtetést megalapoznák. Az a tény ugyanis, hogy a rendőr tanúk az elkövetés vélelmezett napján észleltek a terhelt által vezetett járműben - az ingóságok kétségkívüli azonosságára utaló további bizonyítékok hiányában - csupán gyanút keltő körülmény, de nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az elkövető nem a terhelt volt.
Ezzel összefüggésben az eljárt bíróságok megsértették a Be. 61. §-ának (4) bekezdésében előírt alapvető szabályt, amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet az elkövető terhére értékelni. Az adott esetben pedig ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt kizárólag a terhelt követte el, és más ismeretlen - elkövető szerepe kizárható lenne.
A kifejtettekhez képest tehát - a fentebb hivatkozott helytelen ténybeli következtetésre tekintettel - a jogerős ítélet a Be. 239. §-a (2) bekezdésének d) pontjában írt okból megalapozatlan, ebből következően pedig a terhelt bűnösségének megállapítása és vele szemben a büntetés kiszabása törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján a megalapozatlanság és törvénysértés megállapítása mellett a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az iratokat új eljárás lefolytatása érdekében a városi bírósághoz visszaküldte.
Amennyiben az újabb eljárás sem jár a terhelt terhére róható bűnös tevékenységet alátámasztó ténybeli következtetéshez vezető eredménnyel, úgy a terheltet az ellene emelt vád alól - a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján - bebizonyítottság hiányában fel kell menteni. Az ezzel ellenkezően a bűnösség megállapítását eredményező esetben viszont - az Alkotmánybíróság időközben meghozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel - a terhelttel szemen nem kerülhet sor az eddiginél hátrányosabb határozat meghozatalára. (B. törv. II. l662/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás