PK BH 1992/524
GK BH 92/08/524
1992.08.01.
Jövőben megalkotandó szerzői műre kötött felhasználási szerződés hibás teljesítése esetén a szerzői jogi törvény rendelkezései az irányadóak [Ptk. 305. §; 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 29. § (2)-(3) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 23. § (1) bek.; 9/1970. (VI. 25.) MM r. 4. § (1)-(2) bek.].
H. M. és V. É. belsőépítészek, 1990. június 5-én szerződést kötöttek az alperessel. Ebben egy apartman ház belsőépítészeti tervezési munkáinak az elvégzését vállalták szakaszos tervszállítással. A határidőt július 31. napjában, majd augusztus 15. napjában határozták meg. A tervdokumentáció átadása augusztus 15. napján megtörtént. A terveket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus véleményezte, művészi-esztétikai színvonalát, használati funkcionális jellemzőit megfelelőnek minősítette. Az alperes augusztus 29-én kelt leveleiben értesítette a művészeket, hogy a H. M. által készített részt el tudják fogadni, de V. É. terveit nem, mert kivitelezésre alkalmatlan, így H. M. része sem használható. Felkérték H. M.-t, hogy a teljes munkát V. É. helyett is készítse el szeptember 30. napjáig. A levelek nem tartalmazzák a hibák és hiányosságok felsorolását, sem azt, hogy a kijavításnak, esetleg kiegészítésnek mire kell kiterjednie. A művészek szeptember 7-én kelt levelükben közölték, hogy a szerződést az elfogadott vázlattervek alapján teljesítették, a tervekkel kapcsolatban észrevételeket nem kaptak.
Az alperes szeptember 8-án kelt, H. M.-hez címzett levelében, 7 pontban sorolta fel V. É. terveivel kapcsolatos kifogásait arról, hogy átfedéseket tartalmaz, nem egyezik a költségvetési kiírással, illetőleg hogy nem tudja elfogadni a társalgó tervében szereplő, a kétszintes lakások lépcsőire vonatkozó, a gipszrabic megoldásokat és a szépségszalon megoldását.
H. M. és V. É. szeptember 18-án kelt levelükben közölték az alperessel, hogy az átfedéseket korrigálták, a terveket a költségvetési kiírással egyeztették. Hivatkoztak arra, hogy korábban a társalgó terveit többször egyeztették, a kivitelezési pontatlanságokat a művezetés során meg fogják oldani, a gipszrabic megoldásokat alperes a vázlattervek egyeztetése során nem kifogásolta, a szépségszalon terve program hiányában készült. A kívánt átalakításokat csak akkor tudják elvégezni, ha írásban programot kapnak. A módosított tervdokumentációt szeptember 29. napján postára adták, azt azonban az alperes nem vette át. Ezután jogi képviselőjük kísérelte meg személyesen átadni az alperesnek, de az átvételt megtagadták. Az alperes már szeptember 1-jén mást bízott meg a tervek elkészítésével.
Az alperes és V. É. között 1990 júniusában kötött megállapodás leszögezi, hogy a V. É. által végzendő belsőépítési tervek fejében járó díj nem tartalmazza a tervezői művezetés díját, a tervezési művezetésre a megbízó kifizeti a mérnöknap után járó napidíjat. Elismeri a tervezési művezetéssel kapcsolatos naplóbejegyzési jogot, illetve kötelezettséget, amely az elszámolás alapját képezi. V. É. ténylegesen végzett tervezői művezetést.
Az alperes szerzői jogdíjat nem fizetett. Ezért eredetileg mindkét művész részére járó szerzői jogdíj, valamint az alapot megillető alapjárulék megfizetése iránt a Magyar Köztársaság Képzőművészeti Alapja indított pert az alperes ellen. A per során II. r. felperesként önállóan fellépett V. É., az alap, mint I. r. felperes csak H. M. díjkövetelését és az alap járulékkövetelését érvényesítette. Módosított keresetében az I. r. felperes 76 000 Ft szerzői díjat, a II. r. felperes 279 000 Ft szerzői díjat és 45 000 Ft művezetési díjat követelt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Védekezése szerint a művészek által készített tervek nem voltak elfogadhatóak, és azokat határidőre nem javították ki.
Az elsőfokú bíróság a módosított kereset szerint marasztalta az alperest. Szakértői vélemény alapján megállapította, hogy H. M. tervei általában megfelelnek, V. É. tervei átdolgozás után megfelelnek a követelményeknek. A tervek készültségi fokát 80%-ban határozta meg. Ennek megfelelően a vállalási díj 80%-ában állapította meg a kifizetendő szerzői jogdíjat. Az alperes azzal, hogy 1989. szeptember 30-án nem vette át a tervdokumentációt, jogosulatlanul elállt a szerződéstől.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Állította, hogy a tervdokumentációt nem vette át, a felperesek a hét pontban közölt kifogása közül csak két hibát javítottak ki.
A felperesek kérték helybenhagyni az első fokú ítéletet. A fellebbezés alaptalan.
A művészek és az alperes szerzői jogi védelem alatt álló, a jövőben megalkotandó műre kötöttek felhasználási szerződést. Ebben az esetben a felhasználó akkor állhat el a szerződéstől, ha indokolt esetben megfelelő határidő tűzésével a művet kijavításra visszaadja, és a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja, illetve határidőre nem végzi el. [1969. évi III. tv. (Szjt.) 29. § (2), (3) bek.]. Ezek a feltételek hiányoztak.
A perben meghallgatott szakértő megindokolt véleménye szerint a két szerző műve egymástól elkülönül, önállóan felhasználható. H. M. művét az alperes augusztus 29-én kelt levele szerint elfogadta, terveit nem adta vissza kijavításra. A vele kötött szerződés alapján járó szerzői díjat ezért az alperes köteles lett volna haladéktalanul megfizetni.
V. É. munkája tekintetében sincs elállási joga az alperesnek. Művét csak kifogásolta, de nem adta vissza részére kijavításra, így az Szjt. 29. §-ának a (3) bekezdése alapján elállásra nem kerülhet sor. Az alperes V. É. művének a kijavításával H. M.-et bízta meg. Ez azt jelenti, hogy V. É.-vel szemben azonnal, kijavítási lehetőség nélkül el kívánt állni, és helyette H. M.-et kívánta megbízni. Az alperesnek erre joga nem volt.
Egyébként sem adott lehetőséget a kijavításra az alperes. Csak általánosságban kifogásolta V. É. munkáját (nem megfelelő, nem tudja elfogadni, kivitelezésre alkalmatlan), de nem jelölte meg, hogy a kijavítás mire terjedjen ki. A szeptember 8-án kelt levél 1. és 2. pontjában szereplő konkrét kifogások alapján a művészek elvégezték a kijavításokat, ezt azonban az alperes az általa megszabott határidőn belül nem vette át, nyilvánvalóan azért, mert már korábban új tervezőt bízott meg a munkával. Az ettől számított két hónapon belül érdemi nyilatkozatot nem tett, ezért a művet a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 23. §-ának (1) bekezdése alapján elfogadottnak kell tekinteni. A szerződés érvényes, az elállás nem volt jogszerű, a művészek a munkát teljesítették, azt a lektorátus is elfogadta. Miután az előzőekből kitűnően a 9/1970. (VI. 25.) MM rendelet 4. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételek sem teljesültek, az alperes köteles a kikötött díjat megfizetni. A Legfelsőbb Bíróság ezért helybenhagyta az első fokú ítéletet.
Rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság, valamint az alperes alaptalanul hivatkozott a perben a Ptk. hibás teljesítést szabályozó 305. §-ára. A teljesítés a perben elbírált jogvitában nem a Ptk.-ban szabályozott szerződésen alapuló szolgáltatásra vonatkozott. Az alperesek szerzői jogi védelme alatt álló művet szolgáltattak, amelyre a szerzői jogi törvény rendelkezései az irányadók (Szjt. 3. §). (Legf. Bír. Pf. IV. 20 054/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás