PK BH 1992/525
PK BH 1992/525
1992.08.01.
Szerzői műnek napilapban vagy folyóiratban történő közzététele céljára kötött szerződés esetén az írásbeliség nem kötelező, de a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges vagy a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges [1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §. (1) bek., 26. § (1) bek., 27. §, 53. § (1) bek.; Ptk. 205. § (1) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. (Szjt. V.) 21. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 250 000 forint szerzői díj megfizetése iránt előterjesztett keresetét, mert az alperes által kiadott regényújságban közölt novella megjelentetéséhez a felperes, mint szerző hozzájárult, és ezért az alperes a hasonló művekért szokásos mértékű szerzői díjat, (az adók levonása után) 18 600 forintot a felperesnek kifizetett. Az alperes részéről tehát jogosulatlan felhasználás nem történt, a szerződés írásba foglalásának hiánya pedig a műfaji sajátosságokra tekintettel nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Az első fokú ítélet megváltoztatása és az alperes 250 000 forint szerzői díj és ennek 1990. május 17-től járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezése iránt a felperes fellebbezett. Álláspontja szerint azáltal, hogy határozottan ragaszkodott a szerződés írásba foglalásához és abban a szerzői díjaknak az újság árához és példányszámához igazodó (darabonként 8-10 forintban) való megállapításához, az alperes nem volt jogosult a kéziratot a szerződés írásba foglalása nélkül megjelentetni, és alaptalanul tagadta meg a felperes által kért és a kiadáshoz való hozzájárulás feltételeként közölt szerzői díj megfizetését.
A fellebbezés az alábbi okok miatt alapos.
A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (1) bekezdése és 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a mű bármilyen felhasználásához - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges. A felhasználási szerződés feltételeit - törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést írásban kell megkötni (Szjt. 27. §-a), az ettől való eltérést azonban a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Szjt. V.) 21. §-a a napilapok, folyóiratok esetén megengedi. A szerződés írásba foglalása alóli mentesség azonban nem jelenti azt, hogy a felek szóban kötött felhasználási szerződéseire nem vonatkozik a Ptk. 205. §-a, vagyis a szerzői művek felhasználására szóban kötött szerződéseknél is nélkülözhetetlen követelmény a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése és a feleknek a lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek tartott kérdésekben való megegyezése.
A per adatai szerint a felperes kéziratának kiadásához azzal a feltétellel járult hozzá, ha az alperes a novellát tartalmazó folyóirat példányai után az eladási ár 8-10%-át megfizeti. Kérte egyben a szerződésnek ezzel a tartalommal való írásba foglalását is. A felperes többszöri írásbeli felhívásai ellenére azonban az alperes a felperessel írásban szerződést nem kötött, a novellát ugyanakkor a regényújságban megjelentette, és a szerkesztőségi gyakorlatra utalva a felperes szerződési ajánlatától eltérő összegű szerzői díjat folyósított a felperesnek.
Miután a felperes csak az általa megszabott feltételek mellett járult hozzá a kézirat kiadásához, az alperes kiadói tevékenysége ezeknek a feltételeknek a teljesítése esetén tekinthető jogszerűnek. Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kézirat alperes részére való átadásával (sőt annak az alperes által kívánt kijavítása folytán) a díjban való írásbeli megállapodás hiányában is a felperes hozzájárult a mű megjelentetéséhez, és az alperes a mű „minőségéhez” igazodó díjat a „díjtétel” keretei között önállóan megállapíthatta. Az elsőfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes a kiadáshoz való hozzájárulását feltételekhez (a szerződés írásba foglalásához és az általa megjelölt díjban való megállapodásához) kötötte, és ennek megsértése ellentétes az Szjt. 13. §-a (1) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperes kiadói tevékenysége ezért csak akkor válik jogszerűvé, ha a felperes által kért díjat megfizeti [Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése]. A felek egyezően nyilatkoztak arról, hogy a regényújság, amely kizárólag a felperes novelláját tartalmazza, 52 000 példányban jelent meg, és darabonként 25 forintért értékesítik. A felperes ennek folytán (52 000×2,5 Ft) 130 000 forint díjazásra tarthatott igényt, amelyből az alperes 20 000 forintot teljesített, ezért az alperes a különbözet megfizetésére köteles. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és az alperest 110 000 forint szerzői díj, ennek a Ptk. 301. §-a (1) bekezdése szerint járó kamata és a Pp. 239. §-a és a 81. §-ának (1) bekezdése alapján első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, a keresetet, ezt meghaladóan elutasító első fokú ítéletet pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 062/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás