PK BH 1992/527
PK BH 92/08/527
1992.08.01.
I. Az ügyeinek vitelében akadályozott személy részére kirendelt, jogszerűen eljáró gondnok által kötött ügylet a gondokoltat jogosítja fel, illetve kötelezi [Ptk. 224. § (1) bek.]
II. A Lakáskódex hatályának kizártsága nemcsak a diplomáciai mentességet élvező személyek által bérelt, hanem az általuk használt lakásokra is kiterjed [Ptk. 434-451. §; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 1. § (2) bek.].
A perbeli házas ingatlanban egy hat szobából és mellékhelyiségekből álló lakás, egy kétszobás házmesteri lakás és garázs van. Az ingatlan tulajdonosai külföldön élnek. Az illetékes államigazgatási szerv a külföldön ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonosok ingatlankezelési ügyében gondnokul az I. r. alperest rendelte ki a Ptk. 224. §-a alapján. Az I. r. alperes gondnoki jogkörében eljárva bérleti szerződést kötött a felperessel, a felperes pedig az ingatlant egy külállam nagykövetségének használatába bocsátotta, amely használat jelenleg is fennáll.
Az I. r. alperes 1980. január 16-án új bérközléssel élt, és az ingatlan bérleti díját évi 200 000 forintban határozta meg. A felperes a bérközlést elfogadta, és 1980. január 1-jétől 1983. június 30-ig összesen 700 014 forint bérleti díjat fizetett meg az I. r. alperesnek.
A felperes többször módosított keresetében 630 476 forint bér visszafizetésére kérte az alperesek kötelezését arra való hivatkozással, hogy az I. r. alperes tévesen állapította meg a bér összegét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes a Ptk. 224. §-ában foglaltaknak megfelelően, mint az ügyeinek vitelében akadályozott személy gondnoka járt el, és mint ilyen, képviseleti jogkörében bérleti szerződést köthetett. Bár az I. r. alperes a bérleti szerződést saját nevében kötötte meg, és a bérleti díjakat sem kezelte elkülönítetten, ez a szerződést nem tette érvénytelenné, hanem az I. r. alperes és a tulajdonosok közötti elszámolási viszonyban értékelhető csupán. A bérleti jogviszony azonban a felperes és az I. r. alperes között jött létre, ezért a felperesnek a II-III-IV. r. alperesekkel szemben indított keresetét azért utasította el, mert közöttük nem áll fenn jogviszony. A felperes és az I. r. alperes jogviszonyát illetően az elsőfokú bíróság utalt az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 1. §-ának (2) bekezdésében és a 3/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, és kifejtette, hogy miután az ingatlant a külállam nagykövetsége használja, e jogviszonyra az említett, a lakásbérletre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, hanem a Ptk. rendelkezései az irányadók. A Ptk. 435. §-a szerint a bér összegét a felek a jogszabályban meghatározott keretek között szabadon állapítják meg, az adott esetben pedig a bérmegállapításra vonatkozó külön jogszabályok nem érvényesülnek, ezért a bérleti díj összege a felek szabad megállapodásának tárgya volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 630 476 forintot és ennek 1981. október 1. napjától járó törvényes mértékű kamatát. Kötelezte az I. r. alperest 37 830 forint illetéknek az állam részére történő megfizetésére, és kimondta, hogy az első fokú perköltségeiket a felek maguk viselik. Kötelezte a felperest 18 930 forint fellebbezési illeték megfizetésére, az I. r. alperest pedig 24 000 forint másodfokú perköltség viselésére is.
Ítélete indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a kirendelt vagyonkezelő gondnok jogosult volt a bérleti szerződést megkötni. Megállapította, hogy a bérleti jogviszony jogutódlás és gondnokrendelés folytán a felperes és az I. r. alperes között jött létre, tehát a lakás bérlőjének a felperest kell tekinteni. Ebből pedig az következik, hogy a felek közötti jogvitát az R. alapján kell elbírálni, mert annak az 1. §-a (2) bekezdésében foglalt és kivételt megfogalmazó rendelkezése az adott esetben nem alkalmazható. Az alperes által közölt bér meghaladja a 3/1971. (II. 8.) Korm. rendeletben meghatározott bér mértékét, és a felperes e rendeletben írtaknak megfelelően kérte a lakbér megállapítását és elszámolását, ezért a másodfokú bíróság is ennek megfelelően járt el. A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 224. §-ának (1) bekezdése alapján történt gondnokrendelés alapján az I. r. alperes a tulajdonosok vagyonát kezelte, és jogköréből adódóan jogosult volt az ingatlan hasznosítására, bérleti szerződés kötésére. Képviselői minőségéből adódóan a megkötött bérleti szerződésből eredő jogok és kötelezettségek a tulajdonosokat illetik, illetőleg terhelik, függetlenül attól, hogy a szerződésben a nevüket feltüntették-e. Mindebből következik, hogy a szerződésből származó követelést nem a képviseleti jogkörében eljáró gondnokkal szemben, hanem a jogosítottá vált képviselt személyekkel, az adott esetben a tulajdonosokkal szemben érvényesíthette a felperes. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a felperes által az I. r. alperessel szemben indított keresetnek helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban arra mutat rá, hogy a másodfokú bíróság egyébként is helytelenül értelmezte a fent kifejtettek szerint fennálló jogviszonyra irányadó anyagi jogi jogszabályt. Az R. 1. §-ának (2) bekezdése szerint nem terjed ki a rendelet hatálya a külállamok tulajdonában levő, továbbá a diplomáciai, illetőleg más személyes mentességet élvező személyek által használt lakásokra. [Ugyanilyen kivételt alkotó rendelkezést tartalmazott a 3/1971. (II. 9.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése és tartalmaz a módosított 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése is.]
Mivel az említett rendelkezések a hivatkozott jogszabályok hatályának érvényesülését nem a diplomáciai, illetőleg más személyes mentességet élvező személyek által bérelt lakásokra, helyiségekre stb., hanem az általuk használt lakásokra vonatkoztatják, ebből arra a következtetésre kell jutni, hogy az említett jogszabályok hatályának érvényesülésénél nem a bérleti jogviszony alanya, hanem a lakás használója a döntő. Az említett jogszabályokban foglalt kivétel tehát nem kizárólag a diplomáciai mentességet élvező személyek által közvetlenül kötött szerződésekre vonatkozik csupán, hanem az kiterjed a diplomáciai mentességet élvező személyek használatában levő lakásokra is, függetlenül a szerződés alanyaitól. Ezért az említett jogszabályok helyes értelmezése szerint az ott megfogalmazott kivétel vonatkozik a felperes és a II-III-IV. r. alperesek jogviszonyára. Ebből következően erre a bérleti jogviszonyra, a lakásbérletre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, arra a Ptk. 434-451. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadóak.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek szerint a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének az I. r. alperest fizetésre kötelező rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését - a fentebb kifejtett eltérő indokok alapján - helybenhagyta. (P. törv. III. 20 115/1992. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás