GK BH 1992/543
GK BH 92/08/543
1992.08.01.
A polgári perrendtartás szabályainak alkalmazása abban az esetben, ha az önkormányzatok, amelyek a volt közös tanács társközségeiben működnek, nem alakítanak közös képviselő-testületet, de a meglevő vagyon megosztásában nem állapodnak meg [1990. évi LXV. tv. 104. § (2) bek. és 111. §; Pp. 23. § (1) bek.].
A T.-i Önkormányzati Képviselő-testület az 1990. november 20-án tartott ülésén úgy határozott, hogy a jövőben az intézményeit önállóan kívánja fenntartani. A peres felek képviselő-testületei közös képviselő-testületet nem alakítottak, ezért az 1990. évi LXV. törvény 104. §-ának (2) bekezdése értelmében a meglevő vagyon megosztásában kellett megállapodniuk. Ennek sikertelensége miatt a közös vagyon megosztása iránt a felperesi t.-i önkormányzat keresetet terjesztett elő a megyei bíróságon a volt közös tanács székhelyközségének önkormányzatával szemben. A megyei bíróság az ügyben elsősorban a hatáskörét vizsgálta, és végzésében a keresetlevelet áttette a városi bírósághoz. Megállapította, hogy a jogvitát az a körülmény alapozta meg, hogy a felperesi képviselő-testület a vagyonmegosztás tárgyában nem fogadta el a volt közös intézményeket működtető korábbi székhelyközség, az alperes önkormányzat képviselő-testületének határozatát. A végzés indokolása szerint a helyi önkormányzatokról rendelkező 1990. évi LXV. törvény ugyan a hasonló jogvitákban a bíróság eljárására kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a törvény 111. §-a ellenben az ott felsorolt, a törvényen alapuló bírósági eljárásokra a Pp. XX. fejezetének rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A perbeli jogvita pedig nem tekinthető olyan jellegűnek, amely kizárólag az önkormányzatok gazdálkodó tevékenységével lenne összefüggésben, hiszen az önkormányzat vagyonát képezik többek között irodai felszerelések, épületek s egyéb olyan eszközök is, amelyek az önkormányzatnak a közügyek ellátásához szükséges feladatai végrehajtásához nélkülözhetetlenek. A jelen ügyben ezért a közigazgatási perekre vonatkozó szabályok szerint a helyi bíróság hatásköre és a megyei bíróság székhelyén levő városi bíróság kizárólagos illetékessége állapítható meg.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a keresetlevél áttételének a mellőzését kérte.
A fellebbezés alapos.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az 1990. évi LXV. törvény 104. §-ának (2) bekezdése a társközségek szétválása esetére a képviselő-testületek kötelezettségévé teszi a közös vagyon megosztásáról való megállapodást, de nem rendelkezik a követendő eljárásról abban az esetben, ha ez a megegyezés elmarad.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a keresetlevelet akként értelmezte, hogy a felperesi önkormányzat az alperesi önkormányzat valamely hatósági, közigazgatási határozatát támadta meg, s így a jelen ügy elbírálása során a közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályokat látta alkalmazhatónak. A jelen jogvita tárgya ugyanis nem a közhatalom helyi gyakorlása során a hatás- és feladatkörében eljáró önkormányzati testület vagy annak valamely szerve által hozott határozat vagy intézkedés ellen jogorvoslat nyújtása, hanem két egyenrangú és jogú önkormányzati testület között keletkezett vagyoni vita eldöntése.
A közigazgatási perekre irányadó eljárási szabályok analógia útján való alkalmazását pedig önmagában az a körülmény nem alapozza meg, hogy a hasonló jogviták elintézésének rendjére a helyi önkormányzatokról szóló törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Ennek éppen az az oka, hogy a törvényhozó nem tartotta szükségesnek a közigazgatási perek eljárási szabályai alá vonni a hasonló viták bírósági lezárását, hiszen egyik önkormányzat sem rendelkezhet közigazgatási hatáskörben a közös vagyonuk megosztásáról.
Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a jelen eljárásban nem alkalmazhatók a Pp. XXV. fejezetének szabályai. A gazdasági perek külön szabályai az önkormányzatot érintő valamely jogvitában a Ptk. 685. §-ának e) pontja értelmében akkor irányadóak, ha a vita kizárólag az önkormányzat gazdálkodó tevékenységével függ össze. E körbe a jelen jogvita nem vonható, hiszen a felperes közhatalmi tevékenysége folytatásához is nélkülözhetetlen a vagyonmegosztás megtörténte.
A Pp. 23. §-ának (1) bekezdése ellenben úgy rendelkezik, hogy a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek - kivéve a kisajátítási kártalanítási pereket -, amelyek tárgyának értéke a hárommillió forintot meghaladja. A felperes a keresetében a per értékét hárommillió forintot meghaladóan jelölte meg, arra pedig a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtve rámutatott, hogy a jelen jogvita az általános eljárási szabályok szerint lefolytatandó vagyonjogi pernek tekintendő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a keresetlevél áttételét mellőzte. (Legf. Bír. Gf. VI. 32 358/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás