GK BH 1992/545
GK BH 92/08/545
1992.08.01.
A kereseti kérelmen való túlterjeszkedés törvénysértést jelent ugyan, ez azonban perújítási okként nem szolgálhat [Pp. 215. §, 260. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a perújító felperes perújítási kérelmét - amelyben a Fővárosi Bíróság ítéletének az ügyfelek kárigényét elutasító részét, míg a Legfelsőbb Bíróság ítéletének a fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó részét kérte hatályon kívül helyezni, és arra való feljogosítását is kérte, hogy a 37 290 Ft eljárási illetéket visszaigényelhesse - mint alaptalant elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy nem tekinthető perújítási oknak az elsőfokú bíróság túlterjeszkedése a kereseti kérelmen, megalapozottság esetén legfeljebb törvényességi óvás alapjául szolgálhat. Nem képezi perújítás alapját az illetékviseléssel kapcsolatos bírói rendelkezés sem, mivel a bíróság a felperest pervesztességére tekintettel kötelezte az alperes által lerótt eljárási illeték megfizetésére. A végzés ellen a perújító felperes nyújtott be fellebbezést. A kérelmében foglaltak változatlan tartalommal történő fenntartása mellett kérte a végzés megváltoztatásával a perújítási kérelme tárgyalásának elrendelését. Véleménye szerint a kérelme nem jogkérdésre vonatkozik, a kereset leszállítását, mint tényt pedig nem vette a Fővárosi Bíróság figyelembe, ezért a vitatható anyagi jogerő miatt el lesz zárva attól, hogy a kár megtérítését kérhesse az ügyfeleitől. Nem vitatta, hogy a megismételt eljárás során valóban pervesztes lett, mivel azonban a fellebbezési illetéket egyszer már megfizette, az 1986. évi I. tv. 36/A. §-a szerint az ismételt megfizetés alól mentesült volna. Az alperes a fellebbezésre adott észrevételében kérte a megtámadott ítéletek hatályban történő fenntartását. A perújító felperes fellebbezése alaptalan.
Az elsőfokú bíróság érdemben helyesen foglalt állást a perújítási kérelem tárgyára vonatkozóan. A perújító felperes által a fellebbezésében felhozott érvek nem alkalmasak a végzés megváltoztatására. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a perújítás alapjául megjelölt ok, a kereseti kérelmen történő túlterjeszkedés a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt el nem bírált ténynek vagy bizonyítéknak nem tekinthető. A perújítási ok alapjául szolgáló tények a kereseti követelés anyagi jogi jellegű tényei, a kereset-leszállítást, mint eljárási cselekményt a bíróság nem bírálja el. A Pp. 215. §-ának megsértése a rendes jogorvoslat körében orvosolható lett volna. Ezt a perújító felperes elmulasztotta, így mint arra az elsőfokú bíróság utalt, a Ptk. 270. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényességi óvás jogintézményét veheti igénybe, amennyiben álláspontja szerint az ítélet törvénysértő. A törvénysértés ugyanis mind anyagi, mind eljárási jogszabály megsértésében megnyilvánulhat. A jelen esetben - amennyiben a felperes állítása valós - a kereseti kérelmen túlterjeszkedő döntés a Pp. 215. §-ában foglalt rendelkezés megsértését jelentené.
Kellő alappal utasította el a másik perújítási ok vonatkozásában is a kérelmet a bíróság. A jogszabály helytelen alkalmazása miatt előterjesztett kérelem alapján perújításnak nincs helye, mivel a Pp. a jogkérdésben való perújítást nem engedi meg. Rendkívüli perorvoslatot az illetékjogszabály esetleges téves alkalmazása miatt igénybe venni nem lehet.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését lényegében helyes indokaira tekintettel - a Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Főv. Bír. 37. G. 47 714/1990. sz. - Legf. Bír. Gf. I. 30 039/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás