KK BH 1992/554
KK BH 92/08/554
1992.08.01.
A személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyeket az 1500 Ft-os nyugdíjemelés 1991. január 1-jétől illeti meg [65/1990. (III. 28.) MT r. 3. § (1) bek., 8. § (3) bek.; 93/1990. (XI. 21.) Korm. r. 15. § (2)-(3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1945. május 10-től 1949. július 31-ig a Szovjetunió területén volt hadifogoly. 1990. április 10-én kérte az alperes jogelődjétől az ezt igazoló hatósági bizonyítvány kiadását. Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal alperes az 199l. május 6-án kiállított hatósági bizonyítványban azt igazolta, hogy a felperest saját jogon 1989. augusztus 1-jétől 1990. december 31-ig havi 500 Ft, 1991. január 1-jétől pedig havi 1500 Ft nyugdíjemelés illeti meg.
A felperes keresetében a hatósági bizonyítvány olyan megváltoztatását kérte, amely szerint a havi 1500 Ft-os nyugdíjemelés kezdő időpontja 1989. augusztus 1. Kérte továbbá az alperest kötelezni a részére visszamenőlegesen járó 17 000 Ft megfizetésére. Álláspontja szerint az alperes téves jogszabály-értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy az 1500 Ft nyugdíjemelés kezdő időpontja 1991. január 1.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott arra, hogy a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 1991. január 1-jén lépett hatályba, amely alapján - figyelemmel a felperesre korábban vonatkozó 65/1990. (III. 28.) MT rendeletre - a felperes részére a megemelt összeg csak 1991. január 1-jétől állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében a hatósági bizonyítvány megváltoztatását kérte oly módon, hogy részére a havi 1500 Ft összegű nyugdíjemelés kezdő napja 1989. augusztus 1. legyen, és az alperes a különbözetként jelentkező 17 000 Ft részére történő kifizetéséről intézkedjen. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a vonatkozó jogszabályok előírásait, mivel a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 15. §-ának (3) bekezdése a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet alapján megszerzett jogosultság fennállását ismeri el, vagyis ennek kezdő napjául 1989. augusztus 1-jét jelölte meg, ha az igénybejelentés 1990. június 30-ig történt meg.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és a jogszabályok helyes értelmezésével érdemben is helytálló döntést hozott. Az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 1991. január 1-jén lépett hatályba. A rendelet 15. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendelet rendelkezései alapján az emelés - két kivétellel, amely a felperesre nem vonatkozik - legkorábban a hatálybalépés napjától jár. A felperesre a kormányrendelet 15. § (3) bekezdése vonatkozik, amely szerint, ha a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet hatálya alá tartozó személy hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmét 1990. június 30-ig benyújtotta, úgy részére a 65/1990. (III. 28.) MT rendeletben biztosított jogosultság 1989. augusztus 1-jétől jár.
Az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló 65/1990. (III. 28.) 1967: II. törvény rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelet hatálya alá tartozó személy nyugellátását kérelemre havi 500 Ft-tal kell felemelni. Az emelés a rendelet 8. §-ának (3) bekezdése értelmében 1989. augusztus 1-étől jár, ha a hatósági bizonyítvány iránti kérelem a Belügyminisztériumhoz 1990. június 30-ig megérkezett.
Mivel a felperes kérelmét 1990. április 10-én benyújtotta, részére ettől az időponttól jár az 500 Ft-os nyugdíjemelés. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendeletben biztosított, a felperesnek a 2. § alapján járó 1500 Ft összegű nyugdíjemelés a 15. § (2) bekezdés alapján a felperest 1991. január 1-jétől illeti meg. Az 1989. augusztus 1-jétől 1991. január 1-jéig terjedő időszakban a nyugdíjemelés mértékét az ekkor hatályban levő 65/1990. (III. 28.) MT rendelet határozta meg.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kiegészíti azzal, hogy a 93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés azt biztosítja, hogy a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet alapján a havi 500 Ft emelésre jogosult személyek ezt a jogosultságukat a rendelet hatályon kívül helyezése napján - 1991. január 1-jén - akkor se veszítsék el, ha eddig az időpontig kérelmüket még nem nyújtották be, vagy azt az alperes a bizonyítás elhúzódása miatt - még nem bírálta el. A 15. § (3) bekezdése azonban egyértelmű a 65/1990. (III. 28.) MT rendeletben biztosított jogosultságról rendelkezik, amely 500 Ft emelést tesz lehetővé.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 25 496/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás