BK BH 1992/564
BK BH 1992/564
1992.09.01.
I. A testi sértés elleni bűncselekmény kísérlete miatt a büntetőjogi felelősség megállapításának csak akkor van helye, ha a súlyosabb eredmény létrehozására irányuló szándékosság megállapítható [Btk. 16. §, 170. § (2) bek., (5) bek. 1. ford.].
II. A testi sértés elleni bűncselekmények esetében a ténylegesen bekövetkezett eredményhez képest a súlyosabb jogkövetkezménnyel járó bűncselekmény kísérlete miatt a büntetőjogi felelősség csak akkor állapítható meg, ha a súlyosabb eredmény bekövetkezése az elkövetőn kívül álló okok folytán marad el [Btk. 16. §, 170. § (2) bek., (5) bek. 1. ford.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A 38 éves vádlott műszaki kooperátor, egy kiskorú gyermekének az eltartásához hozzájárult, kizárólagos tulajdonosa annak a lakásnak, melyet bérbe adott a sértettnek és a feleségének. A bérleti szerződésben a vádlott és a sértett kikötötték, hogy a lakás kisszobája továbbra is a vádlott kizárólagos használatában marad. A vádlott itt tartotta továbbra is az ingóságait, de ténylegesen nem lakott a lakásban, csak a bérleti díjért jelentkezett minden hónapban. Hat nappal a vádbeli cselekményt megelőzően a vádlott megjelent a lakásban, hogy egy-két ingóságát magával vigye, a lakásban azonban csak a sértett felesége és néhány hónapos gyermeke tartózkodott. Két nappal a vádlott látogatását követően a sértett felesége sírva felkereste a tőle akkor külön élő férjét a sértett szüleinek a lakásán, majd két nap múlva - amikor a férje hazament - elpanaszolta, hogy a vádlott néhány nappal korábban erőszakkal közösült vele a lakásban. A sértett és felesége még ezen a napon felkereste a vádlottat, hogy tisztázzák a történteket, amelynek során a sértett két alkalommal is tettlegesen bántalmazta, megpofozta a vádlottat.
A sértett felesége által előterjesztett magánindítvány alapján a vádlott ellen erőszakos közösülés büntette miatt indult büntetőeljárást a rendőrkapitányság megszüntette. A vádbeli napon a vádlott D. L. nevű munkatársának az esti órákban a közös vacsora közben elmesélte azt, hogy a sértett bántalmazta őt, és elmondta, hogy a bérleti szerződést emiatt fel akarja mondani. Ezért arra kérte, hogy vacsora után közösen keressék fel a sértettet, mert ő fél tőle. a vádlott és D. L. este 8 óra tájban érkezett a sértett lakására. A sértett félmeztelenül nyitott ajtót a vádlott kopogtatására. Először a vádlott lépett be az előszobába, majd nyomban követte őt D. L. is, aki nyomban lefogta a sértett karjait, és annyit mondott: "Most elbeszélgetünk egymással", majd nekinyomta az előszoba szekrényének úgy, hogy a sértett nem tudott kiszabadulni. A sértett felesége közben kijött a nagyszobából, majd segítségért kiáltott. A segélykiáltást meghallotta a szomszédban lakó személy is, aki azonnal dörömbölt, és kiabált, hogy nyissák ki az ajtót.
D. L. ekkor elengedte a sértettet, és kirántotta az előszoba ajtaját. Eközben a vádlott a válltáskájának nyitott zsebéből kivett egy ún. dekorációs szikét, és azzal határozott mozdulattal, közepes erővel a sértett nyakának jobb oldali alsó részébe szúrt úgy, hogy a bal elülső mellkasfélre is ráhatolóan 17 cm hosszú, szúrt-hasított jellegű sérülést okozott. A szúrás a bőr összes rétegen áthaladt, a nyak alsó részén jobb oldalon a bőrét és részlegesen az izomrostokat is sértette.
A vádlott bántalmazása következtében a sértettnek ténylegesen 2-3 hét alatt gyógyuló sérülést okozott. A nyak jobb oldalán, a behatásnak megfelelően halad felületesen a nyaki visszér, aminek sérülése légembóliát és ezáltal a sértett azonnali halálát idézhette volna elő. A dekorációs szike pengeéle 6,5 mm-re tolható ki, amely éles és hegyben végződő.
Az elkövetés eszközére, a határozott, közepes erejű behatásra a vádlott cselekménye közvetlen életveszély okozására is alkalmas volt.
Az ügy felülbírálata során észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a cselekmény elkövetését, a sérülés helyét nem megfelelő pontossággal rögzítette az elsőfokú bíróság, így ez a tényállásrész nem áll összhangban a bizonyítás erre vonatkozó adataival, nevezetesen az igazságügyi orvos szakértő véleményével. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a tényállásból, hogy a vádlott közepes erővel a sértett nyakának jobb oldali alsó részébe szúrt, úgy hogy innen a bal oldali mellkasfélre is ráhatolóan 17 cm hosszú szúrt-hasított jellegű sérülést okozott. Ehelyett a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott 6,5 mm pengehosszúságú dekorációs szikével egyetlen, határozott mozdulattal közepes erővel a sértettnek a jobb oldali kulcscsont feletti árok felső részétől kezdődően lefelé és balra haladóan 2-3 mm széles, 17 cm hosszú szúrt-hasított jellegű sérülést okozott.
E helyesbítéssel a tényállás megalapozottá vált, és ezt a tényállást a Legfelsőbb Bíróság irányadónak fogadta el a másodfokú eljárásban.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítésére irányuló fellebbezést alaposnak találta.
Minthogy a Btk. 170. §-ában meghatározott testi sértés eredmény-bűncselekmény, annak megvalósulásához a sérülés vagy a betegség tényleges bekövetkezése szükséges. A testi épség veszélyeztetése még nem alkalmas a testi sértés miatti büntetőjogi felelősség megállapítására. A súlyosabb eredmény kísérletéért való büntetőjogi felelősség csak akkor állapítható meg, ha a súlyosabb eredmény létrehozására irányuló szándékosság is megállapítható. A befejezett súlyos testi sértés és az életveszélyt okozó testi sértés kísérletének az elhatárolásánál lényegében ugyanazok a szempontok az irányadók, amelyeket a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvének I. része az emberölés kísérlete és befejezett testi sértési cselekmények elhatárolásával kapcsolatban tartalmaz: vagyis nem a magatartás eredményének, hanem az elkövető tudattartalmának van meghatározó jelentősége, nevezetesen hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában az elkövető tudata átfogta-e a hosszabb gyógytartamú testi sérülés vagy betegség bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánva vagy ebbe belenyugodva tanúsította-e az elkövetési magatartást. Ehhez képest az életveszélyt okozó testi sértés kísérlete csak akkor állapítható meg, ha az eset összes körülményéből arra lehet következtetni, hogy az elkövető szándéka - legalább eshetőlegesen - életveszélyes sérülés okozására irányult. Ennek feltétele pedig, hogy a bántalmazás olyan eszközzel, intenzitással és módon valósuljon meg, amely a közönséges élettapasztalat szerint is a ténylegesen okozottnál súlyosabb sérülés előidézésére vezet, és az ilyen eredmény kizárólag az elkövetőn kívül álló okok miatt marad el (a sértett védekezése, elhárítása, más személy közbeavatkozása stb. BJD 6349. és 6351. sz.).
Az adott ügyben az orvos szakértő csupán felvetette annak lehetőségét, hogy a nyaki visszér sérülése esetén a sértettnél kialakulhatott volna a közvetlen életveszély. Ennélfogva a be nem állott eredmény tekintetében vizsgálni kell, hogy vádlott szándéka legalább eshetőlegesen fennállott-e és életveszélyes sérülés okozására vonatkozóan. Az orvos szakértői vélemény szerint a vádlott a kis méretű dekorációs szikével, közepes erővel, a jobb oldali kulcscsont feletti árok felső részétől lefelé irányuló mozdulattal szúrt-hasított jellegű sérülést okozott, mely nem kifejezetten a nyaki képleteket célba vevő magatartásra utal. A sértettnek a vádlott nem kifejezetten irányított jellegű sérülést okozott, mely következtethető abból, hogy a szúrt-metszett sérülés a kulcscsont feletti ároktól ferdén lefelé haladt, és nem kizárólag a vádlotton kívül álló okok miatt maradt el a súlyosabb - életveszélyes - eredmény, hiszen a sértett D. L. lefogása következtében védekezésre képtelen állapotban volt, amikor a vádlott az említett sérülést okozta.
A Legfelsőbb Bíróság ezért úgy látta, hogy a vádlott szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki az életveszélyt okozó testi sérülés okozására, így a vádlott által elkövetett cselekmény jogi minősítését megváltoztatta, és azt a Btk. 170. §-ának (2) bekezdésében foglalt súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
A megváltozott jogi minősítésre tekintettel vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásával összefüggésben jelentkező enyhítő és súlyosító körülményeket. Megállapította, hogy azokat az elsőfokú bíróság általában helyesen sorolta fel, de mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az enyhítő körülmények köréből a vádlott megbánó magatartását, mivel a cselekmény ténybeli elismerése mellett a vádlott - merőben alaptalanul - jogos védelmi helyzetre hivatkozott, és nem volt észlelhető nála a megbánásnak a legkisebb jele sem, továbbá - a megváltozott minősítésre tekintettel - a cselekmény kísérleti szakban maradását, míg további súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott a védekezésre képtelenné tett sértett sérelmére követte el a bűncselekményt.
Mindezekre, továbbá az enyhébb minősítésre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés tartamát eltúlzottan súlyosnak találta, ezért azt 10 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, mert úgy ítélte meg, hogy ez a büntetés áll arányban az általa elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a vádlott személyében rejlő, társadalomra veszélyesség fokával.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott eddigi életvezetésére figyelemmel nem találta méltatlannak a közügyekben való részvételre, ezért a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte.
Tekintettel azonban arra, hogy a vádlott és a barátja az esti órákban kezdettől fogva támadólag léptek fel a sértettel szemben, és a vádlott a sérülést a sértett védekezésre képtelen helyzetében okozta, szeszes italtól befolyásolt állapotban, a Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot a Btk. 89. §-a (1) bekezdésének az alkalmazására, a vádlott személyi viszonyaira vonatkozóan sem merültek fel olyan méltánylást érdemlő körülmények, amelyek indokolttá tették volna a börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében megváltoztatta, egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1499/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás