BK BH 1992/573
BK BH 1992/573
1992.09.01.
I. Lényeges eljárási szabálysértés valósul meg, ha az elsőfokú bíróság az ügy sértettjének a tárgyalásról való távolmaradása esetén felolvassa a nyomozás során tett feljelentését, és a tagadásban levő vádlottak előadásával szemben a bűncselekmény elkövetését erre alapozva állapítja meg [Be. 44. § (5) bek., 64. § (2) bek., 88. § (2) bek.].
II. Ha az eljárási szabálysértés vagy a megalapozatlanság olyan bűncselekményre vonatkozik, amely az elítélés alapjául szolgált bűncselekmény mellett az elsőfokú bíróság ítéletére nincs lényeges kihatással: a másodfokú bíróságnak módja van az enyhébb megítélésű cselekmény tekintetében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és e tekintetben a büntetőeljárás megszüntetésére [Be. 263. §, 213. § (1) bek. d) pont].
A megyei bíróság a I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés büntettében és ezenfelül az I. r. és a II. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg, és ezért őket végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügyben szereplő valamennyi vádlott és a sértett születésüktől kezdve ismerik egymást, általában azonos étterembe járnak szórakozni.
A vádbeli napon a vádlottak karóval olyan súlyosan bántalmazták a sértettet, hogy az életveszéllyel járó sérüléseket szenvedett.
Egy más alkalommal az I. r. és a II. r. vádlottak a szórakozóhely előtt az ittas állapotban levő L. J. sértettet körbefogták, az I. r. vádlott pedig a sértett zsebeit átkutatva a belső zsebéből kivette a pénztárcáját, amiben 1100 forint volt, abból a pénzt kivette és a pénztárcát a sértettnek visszaadta. Az 1100 forintból az I. r. vádlott 500 forintot a II. r. vádlottnak adott. A pénzt szórakozásra költötték, az okozott kárt nem térítették meg.
A legfőbb ügyész átirata szerint a megyei bíróság ítélete részben megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak lopási cselekményének az elbírálása során lényeges eljárási szabálysértést követett el, mely a lopás vétségét érintő tényállás megalapozatlanságához vezetett. Az elsőfokú bíróság ugyanis az L. J. sértett sérelmére elkövetett cselekmény elbírálása során a sértettet tanúként ugyan megidézte, de a bírósági eljárás során nem hallgatta ki, csupán felolvasta a sértett feljelentésében foglalt felismerési adatokat. Ezáltal a vádlottak nem élhettek a Be. 44. §-ának (5) bekezdésében biztosított jogukkal, és nem történt meg a Be. 64. §-ának (2) bekezdésében, illetve a Be. 88. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a vádlottak és a sértett tanú egymással ellentétes vallomásainak a tisztázása, annak ellenére, hogy a II. r. vádlott határozottan tagadta a sértett sérelmére történt bűncselekmény elkövetését. Így az elsőfokú bíróság a történeti események felderítése nélkül a sértett vallomásának hiányában kizárólag az I. r. vádlott vallomása alapján megalapozatlan tényállást állapított meg. Az említett eljárási szabálysértés tehát odavezetett, hogy a lopás vétsége tekintetében a tényállás megalapozatlanná és felülbírálatra alkalmatlanná vált.
A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy látta, hogy az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben a társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt folyamatba tett büntetőeljárás tárgya olyan bűncselekmény, amely az életveszélyt okozó testi sértés büntette - mint jelentősebb súlyú bűncselekmény - mellett a felelősségre vonásuk szempontjából nem jelentős, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a tekintetben a Be. 263. §-a folytán hatályon kívül helyezte, és a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján az I. és a II. r. vádlottakkal szemben folyamatban levő büntetőeljárást e bűncselekmény vonatkozásában megszüntette. (Legf. Bír. Bf. II. 44/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás