BK BH 1992/574
BK BH 1992/574
1992.09.01.
A tanú — a mentességi jogával élve — csak az olyan kérdésre tagadhatja meg a válaszadást, amelyre adandó válasszal önmagát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná [Be. 66. § (1) bek. b) pont].
A városi bíróság jogerős ítéletével a terheltet a jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett devizagazdálkodás megsértésének büntette, 11 rb. közokirat-hamisítás büntette és lopás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. A terhelt a vádirati tényállás szerint 9 esetben különböző személyek útleveleinek felhasználásával, a saját pénzen valutát váltott ki és azt jogellenesen a saját céljaira használta fel. A valutakeretüket részére átengedő személyeknek esetenként 2000-3000 forintot fizetett, és összesen 434 000 forint értékben váltott ki külföldi fizetőeszközt.
A vádindítvány szerint ezenkívül a terhelt elvitt a vállalat területéről egy 2574 forint értékű vascsövet. Később ezt a helyszínre visszaszállította, így a kár megtérült.
A bíróság felmentő ítéletét a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontjára, illetve a lopás vétsége vonatkozásában - ellentmondásos indokolással - büntethetőséget megszüntető okra alapította.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a terhelt a büntetőeljárás során lényegesen eltérő tartalmú vallomást tett a nyomozás során történt kihallgatásakor és az ügyészi kihallgatásakor, valamint a bírósági tárgyaláson. Az első esetben vallomása lényegében beismerő volt, ezt némileg módosította az ügyészi meghallgatása során, a bírósági tárgyaláson pedig tagadta a bűncselekmény elkövetését, előadva, hogy senkinek a valutakeretét nem váltotta ki, és nem használta fel.
A bíróság elmulasztotta a terhelt elé tárni a nyomozás során tett vallomását, csupán az ügyészi kihallgatásáról felvett jegyzőkönyvet "ismertette". Ezzel összhangban a Be. 203. §-ának (1) bekezdése is a "kell" szó használatával teszi egyértelművé, hogy a korábbi vallomások felolvasására ilyen esetben a bíróságnak nemcsak lehetősége van, hanem az kötelező.
A bíróság tanúként idézett meg hét olyan személyt, akiknek a valutakeretét a terhelt felhasználta, és akik ezt a terheltnek átengedték. A velük szemben indított büntetőeljárást a bíróság korábban közkegyelem folytán megszüntette. A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanács elnöke mindegyikükhöz a következő figyelmeztetést intézte: "Nem köteles vallomást tenni, mentességi jog illeti meg", amelynek következtében a tanúk nem tettek vallomást.
A Be. 66. §-a (1) bekezdésének b) pontjában rögzített mentességi jog annyiban korlátozott, hogy a tanú csak az olyan kérdésekre tagadhatja meg a tanúvallomást, amellyel önmagát bűncselekménnyel vádolná. Erre utal az "ezzel kapcsolatos kérdésben" kitétel is. A tanúk az adott ügyben tehettek volna olyan vallomást, amely a saját büntetőjogi felelősségüket nem érinti, de a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapíthatósága szempontjából jelentőséggel bírhatna, ilyen kérdés feltehető volt a mentességi jog megsértése nélkül is (pl. a terhelttel való kapcsolatuk, a külföldre utazás körülményei stb. tekintetében).
A lopás vétsége vonatkozásában a terhelt védekezését cáfoló H. K. tanú vallomását a bíróság arra hivatkozással vetette el, hogy a beszélgetésnél jelen volt érdektelen K. J. tanú a terhelt állítását támasztotta alá. Az iratok tartalma alapján azonban megállapítható, hogy K. J. a nyomozás során olyan vallomást tett, hogy miután H. K. és a terhelt beszélgetni kezdtek, ő a csöveket méregette, így nem kísérte figyelemmel a terhelt és H. K. beszélgetését. A tárgyaláson tett vallomásában viszont K. J. tanú azt adta elő, hogy H. K. a terheltet úgy tájékoztatta: a vállalatnál kiárusítás lesz, és akkor a vascsövet meg lehet vásárolni, valamint ígéretet tett a vásárlás lehetőségének az elintézésére. A lényeges eltérés ellenére a tanács elnöke a Be. 203. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Be. 83. §-ának (3) bekezdésében írtak ellenére nem olvasta fel, és nem tette tárgyalás anyagává a tanú korábbi vallomását, ennek következtében elmulasztotta tisztázni az ellentmondás okát.
A fenti eljárási szabálysértések révén a bíróság ítélete megalapozatlanná vált. A bíróságnak a lopás vétsége alóli felmentő rendelkezése ugyanakkor ellentmondó és értelmezhetetlen. Az indokolás egyrészt büntethetőséget kizáró okra (tévedés), másrészt büntethetőséget megszüntető okra hivatkozik, és a felmentő rendelkezés mellett az indokolás az eljárás megszüntetésére is utal.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást ezért alaposnak találta, és megállapította, hogy az törvénysértő, az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyet új eljárásra visszaküldte a városi bírósághoz a tárgyalási szaktól megismétlendő új eljárás lefolytatása végett azzal, hogy a többszörös visszaeső terhelt esetében az eljárási kegyelem alkalmazására nincs lehetőség. (B. törv. III. 1002/1991. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás